Tárnok Balázs: Mi lesz veled, Felvidék?

Az etnikai alapú politizálás jövője a tét.

Pozsony, 2023. október 1. Robert Fico, az Irány - Szociáldemokrácia (Smer-SD) párt vezetõje érkezik a párt pozsonyi székházába 2023. október elsején, a szlovák parlamenti választás másnapján. Fico pártja a megszerzett voksok 23,6 százalékával nyerte az elõrehozott szlovák parlamenti választást a leadott szavazatok 94,6 százalékos feldolgozottságánál. A második legtöbb eddig összeszámolt voksot, a szavazatok 16,2 százalékát a liberális Progresszív Szlovákia szerezte meg, a harmadik helyet pedig az Irányból kilépett Peter Pellegrini volt miniszterelnök vezette Hang (Hlas-SD) szerezte meg 15,3 százalékos eredményt produkálva. A Szövetség eredménye 4,4 százalék, vagyis a felvidéki magyar párt nem jut be a pozsonyi törvényhozásba. MTI/AP/Darko Bandic Fotó: Darko Bandic

Magyar szempontból kudarccal ért véget a 2023. szeptember 30-án tartott előre hozott parlamenti választás Szlovákiában, hiszen a szlovákiai magyarok egységpártja, a Szövetség nem jutott be a szlovák törvényhozásba. A párt bár több mint 130 ezer szavazatot szerzett, a magas részvételi arány miatt azonban ez csupán 4,38 százalékos országos részesedést eredményezett. Az etnikai magyar párt 2010 óta immár ötödik alkalommal maradt bejutási küszöb alatt parlamenti választáson, ez pedig felveti a kérdést, hogy milyen út áll a jövőben az etnikai alapon szervezett magyar politika előtt Szlovákiában.

Robert Fico visszatért Fotó: Getty Images

A kudarc egyik oka, hogy a déli, magyarlakta régiókban a részvételi arány elmaradt az országos átlagtól. Az egységes etnikai párt, a Magyar Koalíció Pártja idején a magyarok nagyobb arányban járultak a szavazóurnákhoz, mint a szlovákok. Az MKP akkor egy egységes és sikeres párt képét mutatta. Az elmúlt 13 év azonban a megosztottságról, a sikertelenségről szólt az országos szintű politikában, ezt pedig nem egyszerű feledtetni a választókkal. Különösen úgy, hogy a felvidéki politikai egység idén sem valósult meg. A magyarok egységpártjából már a kezdetektől kimarad a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum (ők szlovák pártokkal indultak egy választási pártban), a Most-Híd platform vezetői pedig kiléptek az egységpártból, és Mikulás Dzurinda korábbi kormányfővel közösen indultak a választáson. Az utóbbi két formáció azonban csak a szavazólapon létezett, a valóságban nem: a Dzurinda-Híd szövetség 0,26 százalékot (7935 szavazat), a Magyar Fórum vezette választási párt pedig csupán 0,11 százalékot (3486 szavazat) szerzett a választás napján. Az eredményből kitűnik, hogy nem a kis pártok által elvitt szavazatok hiányoztak a Szövetségnek a bejutáshoz, a magyar választókban ugyanakkor jogosan alakulhatott ki az az érzés, hogy a magyaroknak most sem sikerült összefogniuk, amire ráerősített az is, hogy a közvélemény-kutató cégek rendre felülmérték ezeket a törpepártokat, továbbá a sajtó egy része is valódi alternatívaként kezelte a kizárólag politikai megosztottság elérésében sikeres formációkat.

Ezek az eredmények azt is szemléltetik, hogy a 2010-es évekkel ellentétben már nem az interetnikus vegyespárt jelenti a legfőbb kihívást az etnikai alapon szervezett politikának Szlovákiában. Az interetnikus párt koncepcióját maga a Most-Híd korrumpálta azzal, hogy részt vett és a 2018-as újságírógyilkosság után is benne maradt a Fico-vezette maffiakormányban. A kudarc ugyanis csak részben magyarázható a magyarlakta vidékek alacsonyabb választási részvételével; a valódi ok, hogy a felvidéki magyarok egyre nagyobb számban szavaznak szlovák pártokra. 2020-ban a választáson részt vevő magyar választók negyede szavazhatott szlovák pártra, ez az arány idén a becslések szerint 35-40 százalékra tehető. Ez 70-90 ezer embert jelent a 130 ezer fő mellett, akik az etnikai magyar pártra szavaztak. Ez azt is jelenti, hogy immár a szlovák pártok az etnikai alapon szervezett magyar politika kihívói a Felvidéken. 

A felvidéki magyarság fővárosának tekinthető Komáromban például a választáson résztvevőknek csupán egyharmada szavazott a magyar egységpártra.

Amíg a felvidéki magyarokat a szlovák politikai többség részéről naponta érték támadások, akkor a felvidéki magyarok összefogtak, és egy erős, összetartó közösség képét mutatták minden belső különbözőségünk ellenére. A 2010-es évek elejére Szlovákia politikai többsége rájött arra, hogy ha nem teszik ki a magyarokat közvetlen politikai támadásnak, a magyar közösség legfontosabb összetartó képessége vész el. A szlovák pártok – részben az interetnikus vegyespárt 2010-es években látott sikerein felbuzdulva – elkezdtek potenciális szavazóként tekinteni a szlovákiai magyarokra. A külső veszély hiányában azonban egyre inkább felszínre kerültek a közösség belső különbözőségei, amiből viszont akad jócskán.

A felvidéki magyarok száz évvel ezelőtt váltak egy közösséggé, egy kényszerközösséggé. 

A mai felvidéki magyarság a Trianont megelőző ezer évben soha nem volt egy (politikai) közösség, nem úgy, mint például Erdély vagy akár azon belül Székelyföld. A több mint 640 kilométeres magyar–szlovák határ mentén élő felvidéki magyarság rendkívül különböző kihívásokkal küzd az egyes régiókban, más habitusúak a magyarok Csallóközben, a Duna mentén, mint Gömörben vagy Bodrogközben. Ezen felül az ideológiai megosztottság is egyre láthatóbbá válik a szlovákiai magyar társadalmon belül, amelynek egyik oka éppen a fent említett, szlovák többség részéről korábban tapasztalt fenyegetettség érzésének megszűnése, másrészt a közös célok megfogalmazásának hiánya, amely éppen a kényszerközösség jelleg miatt nagy kihívás.

Ez a megosztottság az egész szlovákiai magyar közösséget, annak mindennapjait és a társadalmi viszonyok valamennyi vetületét érinti, a politika ennek csupán egy eleme. A szlovákiai magyar közösségben egyre inkább megjelennek a szlovák többségi társadalomban tapasztalt törésvonalak, amely szintén elősegíti, hogy a magyarok ezen törésvonalak mentén számukra üzeneteket megfogalmazó szlovák pártokra szavazzanak.

2006-ban, az egységes Magyar Koalíció Pártjára közel 270 ezren szavaztak – kétszer annyian, mint most a Szövetségre. Így bár a Szövetség választási eredménye valóban bizalomra adhat okot, hiszen húszezerrel többen szavaztak erre az egységpártra, mint a korábbi etnikai magyar formációra a 2010-es években, ez még mindig messze van attól a potenciáltól, amely a felvidéki magyarságban és a magyarok által is lakott, szlovák politikusok által rendkívüli mértékben elhanyagolt dél-szlovákiai régióban rejlik.

A regionálisan továbbra is erős Szövetségnek le kell vonnia a tanulságokat, és át kell gondolnia a választási stratégiáját az országos szintű megmérettetésekre vonatkozóan. 

Dél-Szlovákiának a következő négy évben sem lesz parlamenti képviselete, ami az ott élő szlovákoknak sem jó. A regionális és etnikai célok hatékonyabb ötvözése az egyik olyan megoldási lehetőség, amely hozzájárulhat egy új politikai korszak alapjaink lerakásához.

Borítókép: Robert Fico (Fotó: MTI/AP/Darko Bandic)