A kevés alvás depressziót okoz

Félévente visszatérő vita, hogy szükség van-e az óraátállításra. Egyre több tudós jelenti ki, hogy fizikálisan és pszichikailag sem kedvező a kevés alvás miatt a mutató tologatása, azonban az időzónák közötti utazásról nem esik szó, a gazdasági és környezeti hatásokról pedig nincs megegyezés.

Smiling woman wearing kimono, in bed, asleep next to white cat. Fotó: by Dornveek Markkstyrn

A mentális egészség és az azzal összefüggő problémák vizsgálata a kétezres évek egyik slágertémája. A rohanó életmód, a technikai eszközök okozta túlpörgetett létforma és a folyamatos válságok számos kutató szerint a valaha élt legboldogtalanabb generációkat hozták. Mivel a modern életkörülményeket nehéz megváltoztatni, ezért a tudomány részkérdésekre koncentrál. A kevés alvás és a depresszió kapcsolata jól ismert, ám eddig nem ismertük az ok-okozati összefüggéseket.

Cergy óráját állítják 2015-ben. A kevés alvás és az azzal kapcsolatos problémák egyre több tanulmány témái. Fotó: Thomas Samson

A University College London (UCL) legutóbbi kutatása kimutatta, hogy genetikai adatok szerint a rendszeresen öt óránál kevesebb alvás növelheti a mentális betegségek kockázatát. Odessa Hamilton, a UCL doktorandusza szerint a kevés alvás és depresszió gyakran fordul elő együtt, de „tyúk és tojás jelleggel” eddig nem lehetett tudni, melyik jelentkezik előbb. Most a kutatók 7146 résztvevő genetikai és egészségügyi adatait vizsgálták, figyelembe véve, hogy mind az alvás időtartalma, mind a depresszió részben örökletes jelenség. (A depresszió körülbelül 35 százalékban örökölhető, a genetikai különbségek az alvási időtartalom eltérésének 40 százalékáért felelnek.) A résztvevők átlagosan hét órát aludtak éjszaka. Több mint tíz százalékuk pihent öt óránál kevesebbet a vizsgálat elején, az időszak végén már a résztvevők 15 százaléka. A depressziós tüneteket mutatók aránya a felmérés alatt kilencről 11 százalékra nőtt. Bebizonyosodott, hogy azoknál, akik genetikailag hajlamosak a rövid alvásra, 4-12 éves időtartam alatt nagyobb valószínűséggel alakulnak ki depressziós tünetek.

A kevés alvás oka az óraátállítás?

A probléma, hogy a nyugati lakosság jó része küzd alvásproblémákkal. Egyes kutatások szerint ennek nemcsak a stresszes életmód, a képernyők okozta kék fény az oka, hanem a félévente visszatérő óraátállítás is. A nyári időszámítás lényege, hogy a helyi időt egy órával kevesebb a csillagidőnél. Benjamin Franklin 1784-es szatirikus írásában fejtette ki, milyen jó lenne, ha az emberek korábban kelnének, mert ezáltal csökkenthető lenne a világítás költsége. A nyári időszámítás ötletét ezért neki szokás tulajdonítani, valójában azonban azt csak több mint száz évvel később javasolta Geroge Vernon Hudson új-zélandi rovarszakértő. Az I. világháború alatt az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság alkalmazta először a takarékosabb gazdálkodás érdekében, de a szövetségesek is gyorsan átvették. A háború végével azonban mind visszaálltak a téli időszámításra. A II. világháború alatt ismét szükség lett a spórolásra, így Amerikában és Angliában is használták (az Egyesült Királyságban ráadásul nemcsak nyáron, de télen is előre állították az órát, így nyáron két órával, télen egy órával jártak a csillagidő előtt). Az Egyesült Államokban az 1960-as évektől igyekszik egyre több terület nyaranta átállni, de ma is vannak olyan államok (például Hawaii), ahol nem tekerik a mutatót. Magyarországon először 1954-ben próbálták ki a nyári időszámítást, majd 1980-ban vezették be újra, amikor a jelenleginél egy hónappal rövidebb volt a nyári időszak, amit az 1996-os európai egységesítés hosszabbított meg.

Jelenleg a Föld népességének csaknem negyedét érinti az óraátállítás, többségük azonban a felmérések szerint nem kedveli. Az amerikaiak hatvan százaléka kivezetné, az Európai Bizottság 2018-as javaslata is az eltörlés mellett foglalt állást. Az európai országok azóta sem tudtak megállapodni, hogy a téli vagy a nyári időszámítást válasszák. A hosszabb esték miatt az emberek nagy része a nyári időszámítást preferálná, ám ezzel az a probléma, hogy a kutatások egy része szerint a csillagidőtől való permanens eltérés okozza a testi, lelki tüneteket. Összefüggésbe hozható például a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, az elhízással, a depresszióval, illetve a kognitív készségek csökkent értékeivel.

Biológiai óra kontra gazdaság

A gazdasági kérdések és a megtakarítások kapcsán sincs egyetértés. Kutatók egy része állítja, hogy a folyamatos számítógép- és okostelefon-használat miatt ma már nem lehet a villanyon spórolni az óraátállítással, illetve ami világításban esetleg megtakarítható, azt elviszi a növekvő légkondicionáló-használat. Ellenpontként a turisztikai iparág szólal fel, hogy a hosszabb nyári esték jobb bevételi forrást jelentenek, illetve noha igaz, hogy az óraátállítás utáni hétfőn hat százalékkal nő a közlekedési balesetek száma, hosszú távon ennél jelentősebben csökken a nyáron történt koccanások vagy komolyabb szerencsétlenségek mennyisége.

Arról kevés szó esik, hogy bár valóban meghatározza az ember biológiai óráját a napjárás, a könnyű utazás miatt ma már bárki tapasztalhat egy időzónán belül is különbségeket. Ha pedig repülőre ülnek, szinte biztosan hozzá kell szokniuk az új időzónához, ám ilyenkor nem merül fel kérdésként a megterhelő alkalmazkodás. Sőt ha esetleg nem ugyanabban az országban lakik az illető, mint ahol dolgozik, akár naponta többször is átléphet egy időzónát. Ez a gyakorlat jól ismert azon partiumi vagy erdélyi munkavállalók előtt, akik Magyarországra járnak dolgozni, de Spanyolország vagy Portugália határán is ugyanez a helyzet. A megoldás ezért valószínüleg nem az óraátállítás eltörlése lenne, hanem Odessa Hamilton tanácsának megfogadása: jó alvási rutint kell kialakítani, nem szabad halogatni a lefekvést vagy hagyni, hogy a különféle technikai eszközök zavart okozzanak.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Getty Images)