Számos világpolitikai tényező hat Magyarországra 2024-ben. Közülük a legnyilvánvalóbb az ukrajnai háború, azonban nem ez az egyetlen viszály, ami hazánkat érinti. Más konfliktusokat, bár földrajzilag távolabb esnek, a gazdaságra gyakorolt hatásuk miatt a pénztárcánkon érezhetünk meg. A világ számos országában tartott választások is csak első látásra tűnnek érdektelennek, valójában közülük több is járhat következményekkel Közép-Európa számára.
A szomszédunkban zajló háborúban az ukránok tavalyi ellentámadása nem hozta el a várt sikert, és a helyzet egyre inkább egy hosszas állóháború kialakulását vetíti előre.
Bár egyre többen sürgetik a békét, időbe telhet, mire a felek valóban tárgyalóasztalhoz ülnek, főleg, mire egyezségre jutnak. A kompromisszum elérése igen nehéz, hiszen Ukrajna ragaszkodna az oroszok kivonulásához az elfoglalt területekről (az ország hivatalos területének mintegy húsz százaléka), míg Oroszország nem szeretné feladni a hódításait, amelyeknek az országhoz csatolását már alkotmányba is foglalták.
Ukrajna azonban nem az egyetlen megoldásra váró konfliktusforrás Európában. Szintén rendezésre vár Koszovó státusának kérdése. A helyzet több mint ellentmondásos: a területet Szerbia a saját részének tekinti, és az Európai Unió tagállamai közül sem ismerte el mindegyik, Koszovó ugyanakkor uniós tagjelöltnek számít. A központi probléma, hogy a koszovói vezetés évek óta halasztja a Szerb Községek Közösségének létrehozását. Az EU dolgozik a konfliktus feloldásán, azonban a korábbi kísérletek hol egyik, hol másik, hol mindkét fél ellenállása miatt sorra elbuktak, és az elmúlt hónapokban többször elmérgesedett a helyzet Koszovó szerbek lakta északi részén.
Idén felpöröghetnek a tárgyalások, és az EU-nak a kérdéssel foglalkozó különmegbízottja szerint akár megoldás is születhet. A siker fontos lépés lehet Szerbia európai uniós integrációja felé is, ami a magyar kormánynak prioritás.
Ahogy az orosz–ukrán háború esetében, úgy a gázai konfliktusban sem látszik gyors és egyszerű megoldás. Az izraeli háború hamarosan új, kevésbé intenzív szakaszba léphet, a Gázai övezet jövőjének kérdésére azonban a zsidó állam egyelőre nem rendelkezik komolyan vehető tervvel. A radikálisabb hangok, köztük több miniszter a palesztinok kitelepítésének lehetőségét is felvetették, ám ezt az amerikaiak és például Jichák Hercog izraeli elnök is ellenzi.
A gázai konfliktus egyik legfőbb veszélye, hogy könnyen regionálissá szélesedhet.
Az Irán által támogatott milíciák Szíriában és Irakban is támadják az ott állomásozó amerikai katonákat, Libanonban pedig a szintén Irán által támogatott Hezbollah fenyegeti Izraelt, amiért kiiktatta a Hamász egyik vezetőjét Bejrútban. Ha Irán befolyásolni akarja a világpolitika alakulását és a világgazdaság helyzetét, abban a jemeni húszik lehetnek a segítségére, akik az ország stratégiai helyzeténél fogva könnyen megbéníthatják a Vörös-tengeren zajló hajóforgalmat. Az elmúlt hetek támadásaival máris elérték, hogy több nagy szállítmányozási vállalat más útvonalra irányítsa a hajóit. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már figyelmeztette a húszikat, hogy ha nem hagynak fel az akciókkal, annak következményei lesznek, de egyelőre nem látszik, hogy a fenyegetés hatott volna. Pedig ha sikerül megakasztani a Hormuzi-szoros forgalmát, amelyen a világ olajszállításának jelentős része halad át, az beláthatatlan következményekkel jár mind az olaj, mind azon keresztül minden más árára.
A gazdasági hatások mellett nem elhanyagolható a környezetet érő felesleges töbletterhelés sem, hiszen a drasztikusan megnyúlt ellátási láncok egyben magasabb üzemanyag-felhasználást is jelentenek, homlokegyenest szembemenve a COP28 kibocsátásmérséklési törekvéseivel.
Az olajárak gerjesztik az inflációt, így akár számos választás alakulását is befolyásolhatják. Ezt például Szaúd-Arábia vagy Oroszország kihasználhatja, amelyek a kitermelés szintjének szabályozásával hatni tudnak az árakra. Mindez 2024-ben különösen meggondolandó, hiszen világszerte több mint hatvan országban lesznek választások. Többek között a világ legnagyobb demokráciájában, Indiában, a gazdaságilag egyre fontosabb szerepre szert tevő Mexikóban, emellett Iránban, Dél-Afrikában, Dél-Koreában, Indonéziában és Pakisztánban. Elnökválasztást tartanak Oroszországban és az Egyesült Államokban. Európában többek között Nagy-Britanniában, Belgiumban, Finnországban, Litvániában és Portugáliában is voksolnak.
Magyar szempontból, a közvetett hatások miatt a szomszédos országok szavazásai is fontosak. Szlovákia elnököt választ, Horvátország, Románia és Ausztria parlamentet. Romániában nagy kérdés, hogy a magyar pártok hajlandók lesznek-e összefogni.
A 2024-es európai parlamenti választások kulcsfontosságúak lesznek az Európai Unió politikai arculatának alakításában. A tendenciák jelenleg a jobboldal megerősödését jelzik, a mérték viszont vitatott. Az elmúlt néhány évben a világ különböző részein a konzervatív ideológiák kerültek előtérbe, amit a bevándorlással, a nemzeti identitással és a gazdasági stabilitással kapcsolatos aggodalmak okoztak. Az idei évben ez a tendencia folytatódhat Ausztriában, sőt akár Portugáliában is.
A várakozásokat azonban például a lengyel választások tapasztalatai is megkérdőjelezik. A baloldali erők reményt meríthetnek az eredményekből, a jobboldali szavazóknak viszont elrettentő folyamatok indultak meg. A kérdés, hogy ezek híre mennyire jut el Európa más országaiba, és ott mennyire tudja mozgósítani a konzervatív erőket.
Más kérdés, hogy választást nyerni egy dolog, kormányt alakítani egy másik. Hollandiában Geert Wilders győzött a tavalyi voksoláson, de a kormányalakításhoz komoly kompromisszumokra lehet szüksége. Intő példa Spanyolország, ahol a tavalyi előre hozott választáson a jobboldal győzött, végül mégis a szocialisták tudták összeszedni a kormányalakításhoz szükséges támogatást, a nehezen összetákolt baloldali koalíció pedig máris erősen inog.
A világpolitika alakulása szempontjából a legnagyobb tétje az amerikai elnökválasztásnak van.
Egyre valószínűbb, hogy a novemberre kitűzött voksolás a 2020-as választás visszavágója lehet, hiszen míg a demokratáknál nagy eséllyel a regnáló elnök, Joe Biden újrázhat, a republikánusoknál az elődje, Donald Trump a legvalószínűbb jelölt. Intenzív, indulatoktól, sárdobálástól sem mentes kampányidőszakra és rendkívül szoros eredményre lehet számítani. Trump győzelme komoly irányváltást jelenthet az amerikai külpolitikában, kezdve az ukrán és a gázai konfliktus kezelésétől a Kínával való kapcsolaton át az Európához való viszonyulásig, azonban a tényleges hatás csak 2025-ben mutatkozhat meg.
Amikor az amerikai közvélemény a belpolitikai fejlemények miatt elfordul a világpolitikától, az mindig jó lehetőséget ad más hatalmaknak, hogy bátrabban és agresszívebben lépjenek fel.
Kína az elmúlt hónapokban többször nyilvánvalóvá tette, hogy nem hajlandó lemondani a Tajvan feletti uralomról. A szigetország január közepén választásokat tart, ahol nagy eséllyel nem Kínának tetsző eredmény fog születni. Mindez az egyik legrobbanásveszélyesebb geopolitikai gócpontot eredményezi. Kína konkrét válaszáról egyelőre kevesen mernek jóslatokba bocsátkozni, de az biztos, hogy az ázsiai ország mérete és gazdasági súlya folytán a helyzet kiéleződése az egész világra hatással lehet.
Összességében egyik konfliktus esetén sincsenek könnyű válaszok: a szituáció súlyosbodásának lehetősége ugyanúgy benne van a levegőben, mint a megbékélésé, így
a viszonylag kevés pozitívum ellenére 2024 még mindig lehet pozitív kicsengésű év a világpolitikában.
Legalábbis így január táján még él a remény.
Borítókép: Bombázás Gázában (Fotó: Getty Images)
