Harmincöt éve engedtük át a keletnémeteket

Harmincöt éve, 1989. szeptember 10-én döntött úgy a magyar kormány, hogy megnyitja a keletnémet állampolgárok előtt a határt, és mindegyikük szabadon távozhat az országból Ausztriába az NDK-s útlevelével. Tíz nap alatt több mint tizenhatezer menekült távozott. Mire pedig két hónappal később leomlik a berlini fal, további ötvenezer keletnémet lépi át a magyar–osztrák határt.

Átkelés a határnyitás első napján, 1989. szeptember 10-én, Hegyeshalomnál. A keletnémetek a lábukkal szavaztak. Forrás: Fortepan /Urbán Tamás

Az új keletnémet állam, az NDK alig néhány évvel a második világháború befejezése után jött létre, és örökölte a háború pusztításait is, amelyek nagyon súlyosan érintették a keleti német tartományok infrastruktúráját és mezőgazdaságát. Az 1950-es években az NDK főleg mezőgazdasági és ipari termékek formájában fizette a jóvátételt a Szovjetuniónak. Jelentős exportot bonyolított le a keleti blokk felé olyan termékekből, mint az autó, a karóra, a kamera, a diavetítő, a vadászpuska, a magnetofon és az írógép. A Trabant márka az NDK státusszimbóluma lett, és népszerűek voltak a Wartburgok is. Ám az erőltetett termelési mechanizmus, a rossz gazdaságpolitika és egyéb okok végül kikezdték a keletnémet márka erejét. Idővel a keletnémet gazdaság erősen függött a külföldi, többek között nyugatnémet kölcsönöktől, és végül az NDK 1989-re a teljes pénzügyi összeomlás küszöbére került. Májustól a fojtogató politikai rendszerből menekülve az NDK polgárai gyakran másztak be az NSZK budapesti, prágai és varsói nagykövetségeire, ahol menekültstátusért folyamodtak. 

Az NDK lakossága ekkoriban a nyugatnémet televízió adásaiból úgy értesült, hogy Magyarország részben lebontotta a vasfüggönyt. Látták az 1989. május 2-án készült felvételeket arról, hogyan kezdik magyar katonák felgöngyölni a drótot, és látták június 27-én, hogy az osztrák és a magyar külügyminiszter, Alois Mock és Horn Gyula szimbolikus lépéssel vágja el a huzalokat. Történészek vélekedése szerint akkoriban Budapesten egy kérdésben kezdettől fogva egyetértés volt: a magyar kormány senkit nem fog akarata ellenére kiadni az NDK-nak. Ugyanakkor Németh Miklós kormányának a Varsói Szerződés államaival szemben fennálló kötelezettségekkel is számolnia kellett. Létezett ugyanis Magyarországnak egy, az NDK-val 1969 óta fennálló szerződése, amely a magyar felet arra kötelezte, hogy akadályozza meg a keletnémet polgárok továbbutazását harmadik országba. Ebben a helyzetben tartották meg augusztus 19-én a páneurópai pikniket, amely felgyorsította a megoldáshoz vezető folyamatot. Abban az évben, 1989-ben Habsburg Ottónak, a Páneurópai Unió elnökének – tavaszi debreceni látogatása alkalmával az Arany Bika szállodában tartott szűk körű vacsorán – a Magyar Demokrata Fórum egyik helyi vezetője adta néhány percben az ötletet, hogy az oly sokat emlegetett vasfüggönynél a páneurópai szellemnek megfelelő találkozót kellene rendezni. 

Szalonnasütésből történelem 

Mészáros Ferenc akkoriban a helyi közlekedési vállalat középvezetője volt. 2007-ben a Magyar Nemzetnek nyilatkozva így emlékezett vissza az ötletére: „Én felvetettem, mi lenne, ha rendeznénk az osztrák–magyar határon egy közös szalonnasütést. Mi a magyar oldalon, ők pedig az osztrák oldalon foglalnának helyet, ám a tűz középen, vagyis a határon égne. A jelképes piknik ötletét az motiválta, hogy miközben éreztük a nyitás szükségességét és a lehetőségét is a Nyugat felé, azzal kellett szembesülnünk, hogy keleten új vasfüggöny épül, Ceausescu leromboltatja a magyar falvakat, az országhatárt pedig lezárja. Magyarokra lőttek a határon. Mindez nagyon megviselt bennünket, úgy éreztük, tennünk kell valamit.”

A védnökként felkért Habsburg Ottó vállalta a feladatot. A szervezőknek később Pozsgay Imre államminisztert sikerült második védnöknek megnyerniük. A rendkívüli esemény – ami a rendezvényt híressé tette – kétségkívül az volt, hogy augusztus 19-én, néhány perccel 15 óra előtt – amikor a program szerint az ideiglenes átkelőhely kapujának meg kellett volna nyílnia – egy körülbelül 150 főnyi, NDK-s polgárokból álló csoport jelent meg futólépésben, és a kaput áttörve osztrák területre rohant. 

NDK-sok várakoznak az NSZK budapesti nagykövetsége előtt. Forrás: Fortepan /Szigetváry Zsolt    

A páneurópai piknik a katalizátor szerepét töltötte be az utána következő külpolitikai bonyodalmakkal együtt. A Magyarországon tartózkodó keletnémetek mindenáron az NSZK-ba akartak kijutni. A megoldást a nyár vége miatt is meg kellett találni, addig ugyanis politikailag turistaként lehetett kezelni a német külügyminisztérium szerint közel kétszázezer Magyarországon tartózkodó keletnémetet. Több mint szerencsés körülmény, hogy a piknik után sem Moszkva, sem a megszálló szovjet csapatok főparancsnokai nem reagáltak az eseményre.

Horn gyorsan váltott 

Horn Gyula külügyminiszter az 1989-es minisztertanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint az augusztus 17-i kormányülésen még ellenezte a határ megnyitását, az augusztus 19–20-i hétvégén, a piknik után viszont már ő is a határnyitás mellett foglalt állást.

Augusztus 22-én Budapesten szűk miniszteri kör hozta meg az elvi döntést: Magyarország meg fogja nyitni a határt a menekülők számára. Szeptember 10-én, vasárnap este Horn A Hét című tévéműsorban bejelentette: 

Az itt tartózkodó NDK-állampolgárok saját, tehát NDK úti okmánnyal eltávozhatnak abba az országba, amely befogadja őket. Ez nulla órától lép érvénybe. 

Már éjfélkor több ezer NDK-polgár hagyta el Magyarországot a hegyeshalmi határátkelőnél. Beindultak a folyamatok nemzetközi szinten is. 1989. szeptember 30-án a varsói NSZK-követségre bejutott keletnémet polgárok szintén elutazhattak nyugatra, október 1-jén pedig a prágai nyugatnémet képviseletre bejutott keletnémet állampolgárok az NDK-n keresztül utazhattak ki. Számukra az NDK vonatszerelvényt küldött Prágába, amely Drezdán és Lipcsén keresztül az NSZK-ba vitte a kivándorlókat. A vonatra Drezdában több ezer NDK-polgár akar feljutni, amit a biztonsági erők megakadályoztak, ezért a drezdai pályaudvar környékén súlyos zavargások törtek ki. Október 7-én Mihail Gorbacsov szovjet vezető az NDK 40. születésnapján Berlinbe látogatott, nyitott autóját óriási tömeg kísérte az utcán.

Gorbacsov a tömeg felbuzdulásától áthatva eltette az előre megírt szónoklatát, és rögtönzött beszédben arra ösztönözte a politikai vezetést, hogy tegye meg a szükséges reformlépéseket.

Vége a berlini falnak, 1989. november. Forrás: Fortepan /Horváth Péter 

1989. október 9-én hetvenezer ember a reformokért tüntetett Lipcsében. A demonstrálók követelései között már a kommunista rendszer reformja volt a leghangsúlyosabb. Október 18-án Erich Honecker, az ország első embere minden hivataláról lemondott, az NDK vezetője pedig Egon Krenz lett. November 4-én Kelet-Berlinben egymillió ember részvételével utazási szabadságért és az NDK berendezkedésének reformjáért tüntettek. Az NDK pártvezetése utazási könnyítésekről döntött november 9-én. A döntést este egy élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismertette. A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrével kerekedtek fel a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nőtt a tömeg. A nyomás odáig fokozódott, hogy aznap 23 órakor a Bornholmer Straße átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyittatták a sorompókat és átengedték a tömeget. A mindkét oldalról érkező németek vésőkkel, csákányokkal, markológépekkel, de akár puszta kézzel is hozzákezdtek az 1961 óta álló fal lerombolásához…

Borítókép: Átkelés a határnyitás első napján, 1989. szeptember 10-én, Hegyeshalomnál. A keletnémetek a lábukkal szavaztak. (Forrás: Fortepan /Urbán Tamás)