Sakkot adunk a világnak

Beteljesítve a magyar sakkozás évszázados vágyát, hazánk rendezi a kedden kezdődő, sorrendben 45. sakkolimpiát. Magyarország három hivatalos és két nem hivatalos győzelemmel, csakúgy, mint a játék, a sakkolimpiák történetének is az egyik legsikeresebb nemzete. Kár, hogy nagyhatalmi státusunk mára elillant.

A harmadik évezredben rohamosan megváltoztak az erőviszonyok Fotó: Europress/AFP/Ralf Ibing

Argentínában bajnokok lettünk  

A történelem a későbbiekben is többször keresztezte a sakkolimpiát. A II. világháború után először 1950-ben rendezték meg a viadalt. Dubrovnik volt a helyszín és a Szovjetunió felszólítására a kommunista blokk valamennyi országa, köztük hazánk is távol maradt az eseménytől. A szovjet hegemónia kezdete így két évet késett, fél évszázadon át, 1952 és 2002 között két kivétellel kizárólag a Szovjetunió, illetve később Oroszország győzött. 1976-ban az arab és a szocialista országok bojkottálták az izraeli sakkolimpiát, 1978-ban pedig, Argentínában Magyarország (Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István és Vadász László) megelőzte a Szovjetuniót.

Portisch Lajos. Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

A harmadik évezredben rohamosan megváltoztak az erőviszonyok, előbb Örményország, majd Kína, az Egyesült Államok, India, legutóbb, 2022-ben pedig hatalmas meglepetésre Üzbegisztán győzött.

Magyarország legutóbb kereken tíz éve, 2014-ben Tromsőben szerzett érmet, akkor második lett, azóta többször az első tíz közül is kiszorultunk.

Reményt jelent, hogy a mostani, hazai rendezésű sakkolimpián Lékó Péter és Rapport Richárd visszatér a csapatba, de – „szellemi helybenjárásunk”  jeleként – hazánkat már nem sorolják az esélyesek közé. 

Borítókép: A harmadik évezredben rohamosan megváltoztak az erőviszonyok (Fotó: Europress/AFP/Ralf Ibing)