A huszadik században több lépcsőben is elveszítettük szuverenitásunkat

Vesztes háborúk, előnytelen békeszerződések, plusz idegen megszállások egyenlő csorbult szuverenitás.

A Trianoni Emlékpark a Soproni Parkerdõben. Fotó: MTI/ Nyikos Péter

Két franciaországi város, illetve palota, amely a XX. századi Magyarország történelmében meghatározó döntések helyszíne volt. A versailles-i Nagy Trianon palotában 1920. június 4-én írták alá a magyar királyság képviselői a világháborút lezáró szerződést, amelyet a magyar közvélemény csak békediktátumnak nevez. A párizsi Luxembourg-palotában pedig 1947. február 10-én írták alá a Magyar Köztársaság megbízottai a világháborút lezáró békeszerződést. A két aláírás között eltelt több mint negyedszázadból a XX. századi magyar történelemben Horthy-korszaknak nevezett időszak közel huszonöt esztendőt tesz ki. Ez a Horthy Miklós altengernagynak 1920. márciusi államfővé – a Magyar Királyság kormányzójává – választása és 1944. októberi kikényszerített lemondása között eltelt időszakot öleli fel.

Ezen huszonöt esztendő alatt épült fel az önálló, független Magyarország, amely megélt gazdasági és politikai válságokat, revíziós sikereket és tragédiákkal teli háborús éveket is.

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés után nemzetközi jogi értelemben is elismert magyar állam szuverenitása azonban nem vált teljessé. A békeszerződés katonai előírásai ugyanis a Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság magyarországi felállítását tették lehetővé, és a bizottság felügyelhette, ellenőrizhette a magyar haderő működésével kapcsolatos valamennyi intézkedést, és helyszíni ellenőrzéseket is tarthatott. A bizottság 1927. március 31-ével szüntette be magyarországi működését, ezzel az ország szuverenitását katonai téren korlátozó külhatalmak által gyakorolt tevékenység megszűnt.

Hasonló, az ország szuverenitását korlátozó megállapodást jelentettek a Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország által aláírt jegyzőkönyvek, amelyek Magyarország pénzügyi szanálására vonatkoztak. Magyarország húsz esztendőre a Nemzetek Szövetsége 250 milliós aranykorona-kölcsönéhez jutott. Ennek fejében Magyarország vállalta, hogy két és fél esztendőre a Nemzetek Szövetsége felügyelete alá helyezi a gazdasági életét. Ez költségvetési szigort, a feleslegesnek tűnő kiadások elvetését, a Magyar Nemzeti Bank megalapítását jelentette. 

Magyarország haderejének fejlesztését a trianoni békeszerződés előírásai még 1938 tavaszán is korlátozták, amikor is 1938. március 5-én Győrben Darányi Kálmán miniszterelnök egymilliárd pengős program megindítását jelentette be. Ezen összegből hatszázmillió pengő közvetlenül a magyar királyi honvédségre, míg négyszázmillió az ország védelmi képességeinek megerősítésére szolgált volna. A fejlesztés, a fegyverkezés elől a végső akadályt a kisantant államok – Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia – 1938. augusztus 22-i, Bledben megtartott konferenciájának hivatalos jelentése távolította el: 

A Kisantant Állandó Tanácsa megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyarországgal folytatott tárgyalások lehetővé tették olyan megállapodások megkötését, amely a Magyarország és a kisantant államok közötti mindennemű erőszakos eszköz alkalmazásáról való lemondást és a három állam részéről Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismerését tartalmazza.

A szuverenitásában már nem korlátozott, de a Német Birodalom és az Olasz Királyság irányába elkötelezett Magyar Királyság 1941 tavaszától az addig még csak európainak tekinthető háború résztvevőjévé vált.

A kezdetben csak korlátozott részvételben bízó magyar politikai vezetés reményei nem váltak be.

1941 decemberére az addig csak a Szovjetunióval hadban álló Magyarország és a Brit Birodalom, illetve az Amerikai Egyesült Államok között is beállt a hadiállapot. Az utóbbi két nagyhatalom és Magyarország között 1944 áprilisáig hadműveletekre, harci cselekményekre nem került sor. Utóbbiakkal a magyar államfő tudtával a magyar kormány megbízottai már 1943 tavaszától kapcsolatot kerestek, és tárgyalásokat folytattak Magyarországnak a háborúból való kilépési lehetőségeiről. Az 1943 szeptemberében elfogadott előzetes egyezmény szerint a Magyar Honvédség nem venné fel a harcot a nyugati szövetségesek csapataival, ha azok az ország határát elérnék.

Az ország határait azonban a szovjet Vörös Hadsereg csapatai érték el korábban, 1944 augusztusában. Addigra Magyarország már egy szuverenitásában erősen korlátozott országgá vált a német haderő és a német rendészeti/biztonsági szervek által 1944. március 18–19-én történt megszállása következtében. A háborúból történő kiválás, amely az átállást jelentette volna a szövetséges hatalmak oldalára, kudarccal végződött. Magyarország számára a háború 1945. május 9-én zárult le, függetlenül attól, hogy az 1944. december 22-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttei 1945. január 20-án Moszkvában fegyverszüneti egyezményt írtak alá a szövetséges nagyhatalmakkal, a Szövetséges Szocialista Szovjetköztársaságok, az Egyesült Királyság, valamint az USA képviseletét ellátó Kliment Jefremovics Vorosilovval. Magyarország a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete alá került, amelynek elnöke Vorosilov tábornagy lett. Ez a felügyelet a Párizsban folytatott béketárgyalások alatt is fennállt, és a békeszerződés hatályba lépése – 1947. szeptember 15. — után szűnt meg.

A magyar állam szuverenitása azonban ismét csorbát szenvedett.

A békeszerződés IV. rész 22. cikkében foglaltak szerint a szerződés hatályba lépését követően minden szövetséges fegyveres erőt kilencven0 napon belül ki kellett vonni Magyarországról, de 

a Szovjetuniónak fennmarad a joga a magyar területen oly fegyveres erő tartására, amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa.

Ez az állapot 1955 szeptemberéig állt fenn, amikorra is a szovjet hadsereg alakulatait kivonták Ausztriából az 1955. május 15-én aláírt osztrák államszerződés értelmében. A Szovjetunió azonban nem vonta ki a csapatait Magyarországról, azok minden jogalapot nélkülözve állomásoztak nálunk 1957 tavaszáig, azt követően pedig „ideiglenesen” 1991 júniusáig.

A szerző történészprofesszor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója 

Borítókép: a Trianoni Emlékpark a Soproni Parkerdõben. (Fotó: MTI/ Nyikos Péter)