A huszadik században több lépcsőben is elveszítettük szuverenitásunkat

Vesztes háborúk, előnytelen békeszerződések, plusz idegen megszállások egyenlő csorbult szuverenitás.

A Trianoni Emlékpark a Soproni Parkerdõben. Fotó: MTI/ Nyikos Péter

Magyarország haderejének fejlesztését a trianoni békeszerződés előírásai még 1938 tavaszán is korlátozták, amikor is 1938. március 5-én Győrben Darányi Kálmán miniszterelnök egymilliárd pengős program megindítását jelentette be. Ezen összegből hatszázmillió pengő közvetlenül a magyar királyi honvédségre, míg négyszázmillió az ország védelmi képességeinek megerősítésére szolgált volna. A fejlesztés, a fegyverkezés elől a végső akadályt a kisantant államok – Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia – 1938. augusztus 22-i, Bledben megtartott konferenciájának hivatalos jelentése távolította el: 

A Kisantant Állandó Tanácsa megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyarországgal folytatott tárgyalások lehetővé tették olyan megállapodások megkötését, amely a Magyarország és a kisantant államok közötti mindennemű erőszakos eszköz alkalmazásáról való lemondást és a három állam részéről Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismerését tartalmazza.

A szuverenitásában már nem korlátozott, de a Német Birodalom és az Olasz Királyság irányába elkötelezett Magyar Királyság 1941 tavaszától az addig még csak európainak tekinthető háború résztvevőjévé vált.

A kezdetben csak korlátozott részvételben bízó magyar politikai vezetés reményei nem váltak be.

1941 decemberére az addig csak a Szovjetunióval hadban álló Magyarország és a Brit Birodalom, illetve az Amerikai Egyesült Államok között is beállt a hadiállapot. Az utóbbi két nagyhatalom és Magyarország között 1944 áprilisáig hadműveletekre, harci cselekményekre nem került sor. Utóbbiakkal a magyar államfő tudtával a magyar kormány megbízottai már 1943 tavaszától kapcsolatot kerestek, és tárgyalásokat folytattak Magyarországnak a háborúból való kilépési lehetőségeiről. Az 1943 szeptemberében elfogadott előzetes egyezmény szerint a Magyar Honvédség nem venné fel a harcot a nyugati szövetségesek csapataival, ha azok az ország határát elérnék.

Az ország határait azonban a szovjet Vörös Hadsereg csapatai érték el korábban, 1944 augusztusában. Addigra Magyarország már egy szuverenitásában erősen korlátozott országgá vált a német haderő és a német rendészeti/biztonsági szervek által 1944. március 18–19-én történt megszállása következtében. A háborúból történő kiválás, amely az átállást jelentette volna a szövetséges hatalmak oldalára, kudarccal végződött. Magyarország számára a háború 1945. május 9-én zárult le, függetlenül attól, hogy az 1944. december 22-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttei 1945. január 20-án Moszkvában fegyverszüneti egyezményt írtak alá a szövetséges nagyhatalmakkal, a Szövetséges Szocialista Szovjetköztársaságok, az Egyesült Királyság, valamint az USA képviseletét ellátó Kliment Jefremovics Vorosilovval. Magyarország a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete alá került, amelynek elnöke Vorosilov tábornagy lett. Ez a felügyelet a Párizsban folytatott béketárgyalások alatt is fennállt, és a békeszerződés hatályba lépése – 1947. szeptember 15. — után szűnt meg.

A magyar állam szuverenitása azonban ismét csorbát szenvedett.

A békeszerződés IV. rész 22. cikkében foglaltak szerint a szerződés hatályba lépését követően minden szövetséges fegyveres erőt kilencven0 napon belül ki kellett vonni Magyarországról, de 

a Szovjetuniónak fennmarad a joga a magyar területen oly fegyveres erő tartására, amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa.

Ez az állapot 1955 szeptemberéig állt fenn, amikorra is a szovjet hadsereg alakulatait kivonták Ausztriából az 1955. május 15-én aláírt osztrák államszerződés értelmében. A Szovjetunió azonban nem vonta ki a csapatait Magyarországról, azok minden jogalapot nélkülözve állomásoztak nálunk 1957 tavaszáig, azt követően pedig „ideiglenesen” 1991 júniusáig.

A szerző történészprofesszor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója 

Borítókép: a Trianoni Emlékpark a Soproni Parkerdõben. (Fotó: MTI/ Nyikos Péter)