Regények sem tudnak érdekesebbek lenni, mint egy izgalmas levelezéskötet! Maga a műfaj – a hagyományos értelemben vett levelezés – néhány évezredes múlt után a szemünk láttára múlt ki, most már szinte teljesen. E-maileket, esemeseket, posztokat írogatunk – ezekre egyelőre még nem vetették rá magukat a filológusok (technikai okból nem is igen lehet), hogy jeles emberek kapcsolatát és gondolatait összegyűjtve mutassák fel velük.
De milyen jó, hogy e két kitűnő ember, Nagy Gáspár (1949–2007) költő és Görömbei András (1945–2013) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár levelezésének egy része, az 1974 és 1992 közti levelek fennmaradtak, és Petrik Béla nagy szerkesztői és még robusztusabb (láb)jegyzetírói erőfeszítésének köszönhetően a Nap Kiadónál az idén megjelenhettek. Ők mindketten a kor irodalmának első vonalában tevékenykedtek. Ezzel nemcsak életművük színvonalát akarom jellemezni, noha azt is. Emellett arra is utalok, hogy az irodalmi közéletnek is igen aktív szereplői voltak. Erre népi és katolikus indíttatásuk (egyikük győri, másikuk pannonhalmi bencés diák volt), közéleti érdeklődésük, nyitottságuk, igen nagy olvasottságuk és kapcsolatteremtő készségük egyaránt kijelölte őket. Levelezésükben – a magánéleti témákon túl – folyamatosan értékelték egymás munkáit is, de általában az irodalom éppen zajló fontosabb eseményeit, történéseit, kiemelkedő jelenségeit, alkotóit.
A szóban forgó időszaknak a középső része a Kádár-kor utolsó évtizedére esik, amikor évről évre erősödött a rendszerkritikus értelmiség bátorsága, jelenléte, súlya, és vele párhuzamosan a kommunista kultúrpolitika ezt ellensúlyozni, kivédeni és megtorolni célzó igyekezete.
Ezekről – így például az írószövetség, a József Attila Kör, a folyóiratok vagy éppen a kisebbségi magyar írók küzdelmeiről – igen hiteles, gyakran első kézből való információkat tartalmaznak a levelek. Nagyon sok, a korban szerepet játszott személy is szerepel bennük, nemcsak írók, irodalmárok, hanem politikusok, kulturális igazgatási, továbbá színházi emberek és mások. Ezekről névmutató is van a könyv végén. Az összeállító Petrik Béla igen informatív és részletes lábjegyzetekben világítja meg a levelekben előforduló személyek, művek, események, szervezetek stb. ki- vagy mibenlétét, fontosabb sajátságait.
