Fock Jenő, aki 1967 és 1975 között a Minisztertanács elnöke is volt, azok közé tartozott, akik a legjobb helyről tekinthették meg a színművészek előadásait. 1958. április 11-én a feleségével a budapesti Jókai Színházban (ma az Újszínház épülete – a szerk.) Dobozy Imre egy darabját nézték meg. Másnap egy kézzel írt cetlit írt Aczél Györgynek, aki ekkor a Művelődésügyi Minisztérium miniszterhelyetteseként dolgozott, és előéletéből adódóan – színész szeretett volna lenni eredetileg – fokozott figyelemmel kísérte a teátrumok munkáját. Fock a tetszését fejezte ki a színművet illetően, azzal semmi baja sem akadt, sőt azt is megjegyezte – kissé Major Tamásnak is címezve –, hogy nem érti, a Nemzeti Színházban vajon miért nem olyan darabokat játszanak, mint amilyet most módjában állt megtekinteni.

A páholyban azonban nem esett jól neki a bársonyszék, mást képzelt volna. A hellyel elégedetlen volt, bizonyítékként az ingyenjegyet is csatolta az Aczélnak írt papírfecni mellé.
Ha téged vagy a színház igazgatóját ültetnék oda, rögtön látnád, hogy miért lett rossz a hangulatom
— írta.
Azt állította: egy számára ismeretlen házaspár is ült a páholyban, ami rendkívül zavarta, mivel neki így a „kakasülőn”, azaz mögöttük kellett helyett foglalnia. Ez annyira idegesítette, hogy feleségével különváltak: ő az egyik, míg felesége egy másik „elvtárs” páholyába ült be. Szerinte mindezt azért tette, hogy „ne a politikai bizottság egy tagján nevessenek az emberek”. „Sajnos így is röhöghettek” – fűzte hozzá, arra utalva, hogy az előadást szintén megtekintő miniszterek és minisztériumi osztályvezetők sajnálatból meghívták őket a páholyaikba. Fock elhatározta, a jövőben inkább magánszemélyként vesz jegyet. Sőt arra a következtetésre jutott, hogy ezt más prominens kommunista politikussal nem merték volna megtenni. „Köszönöm az elrontott estét!” – zárta dühösen a sorait.
Elvtársak egymás közt
Nem csoda, ha mindennek következménye lett. Simon Zsuzsa, a színház igazgatónője telefonon és írásban is referálhatott Fock vádjaira. Azt állította, hogy az addigi szokásoknak megfelelően a színházi erkély közép kettes páholyának 2–4-ig számozott székeit tartották fent Fock elvtársnak. Úgy érvelt, mindig ezt szokták biztosítani a nagyon fontos személyiségeknek, ide ültették a kormány és a Politikai Bizottság tagjait, Fock elvtárs érkezéséig pedig ezzel senkinek sem akadtak gondjai. Ami az állítólagos „ismeretlen házaspárt” illeti: kiderült, hogy Fehér Lajos és felesége lehetett Fock számára kellemetlen. Fehér Fockhoz hasonlóan szintén a közvetlen kommunista vezetéshez tartozott. Lehetséges, hogy 1958-ban valamiért nem voltak a legjobb viszonyban, és ennek következményei csattantak az igazgatónő hátán.