Mi történik a testünkkel és az agyunkkal, ha 30 napig nem eszünk cukrot?

Jacqueline Raposo a Saveur újságírója a cukormegvonás tüneteit kutatva úgy döntött, hogy 30 napig lemond a mesterséges cukrokról és az alkoholról. A téma alapos felderítéséhez felkeresett egy idegtudóst, egy orvost és a témában jártas szakújságírót is, hogy tanácsot kérjen. A cukorról való lemondása során számos drasztikus változást tapasztalt. Vajon mennyire egészségtelen a cukorfogyasztás?

Jacqueline Raposo újságírónál 12 éves korában diagnosztizálták a Lyme-kórt, melynek tüneteivel azóta is kezelik. (A Lyme-kór egyik tipikus testi tünetei a vércukor stabilizásának nehézségei és az inzulinrezisztencia.)

Az írónő betegsége miatt egészséges étrendet folytatott, a cukorbevitel szabályozásával. Általában a szervezetébe juttatott cukor főként gyümölcsökből, borból és egy gluténmentes brownie-ból állt. 

Jacqueline-nak eszébe jutott, hogy tesztelje magát, hogy vajon mennyire lenne nehéz lemondania a cukorról. Végül úgy döntött, hogy 30 napig megpróbál lemondani a mesterséges cukrokról és az alkoholról. Az újságíró szerint sokkal drasztikusabb volt az eredmény, mint amire számított.

Függőséget okozhat a dopamin? 

A gasztronómiai témákra specializálódott szerző több tucat ijesztő tudományos esszét olvasott a cukormegvonás hatásairól, melyben fejfájásra, és a cukor iránti erős sóvárgásra figyelmeztették. Még a barátai is óva intették a kísérlettől, akik rémtörténeteikben már az ájulásról írtak.

Jacqueline Raposo szerint az első napon még nem voltak elvonási tünetei, viszont a harmadik napon már enyhe cukorsóvárgást észlelt, amit felerősödött ízületi fájdalom és a kiszáradás érzete kísért. Végül a tüneteket fehérjével, és megnövelt  folyadékbevitellel csillapította.

Az ötödik napon borzalmas kihívások elé került az írónő. Nagymamája kórházba került, ráadásul két nappal később megfázást és egy szemfertőzést is elkapott, így szenvedő érzésekkel kellett lemondania a fagyasztóban lévő brownie-ről, és a forró cukros italról, mely kellemesen enyhíthette volna a torokfájását.

„Hirtelen egy érzelmi vadállat szabadult ki bennem, dührohamban tombolva, akit 35 éve nem ismertem.” – jellemezte a gasztronómiai újságíró, a cukormegvonás ötödik napján.

Tanulmányok kimutatták, hogy a cukorfogyasztás dopamint szabadít fel az agyban. A dopamin segít az öröm felismerésében, így egyes embereknél a függőség jelei mutatkoznak akkor, ha az agyban zuhanni kezd a dopaminszint. 

A dopamint többnyire az agy örömközpontjaként is azonosítják, ahol élvezetet, örömet stimulál, emellett motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására, hogy így még több dopaminhoz jusson. (Az agyunk négy fő területet jutalmaz dopaminnal: étkezés, szex és a szerelem kellemes érzet, bizonyos kábítószerek és azokat a tevékenységeket melyekhez az agy örömérzetet társít)

A cukor iránti sóvárgást a cukormegvonásból adódó lecsökkent dopaminszint okozza. A dopamint az agy örömközpontjaként is azonosítják, így a cukormegvonás akár  elvonási tünetek megjelenéséhez is vezethet. A cukor mértéktelen fogyasztása sokaknál okoz álmatlanságot, lecsökkent energiaszintet, a koncentrációs képességek hiányát és a testsúly megemelkedését.

Jacqueline Raposo felkeresett egy idegtudóst, akinek szakterülete a diéta és a táplálkozástól való függőség. Dr. Nicole Avena doktornő eddigi tanulmányai alátámasztják a cukor-dopamin-függőséggel kapcsolatos érveket , ezért az újságíró kíváncsi volt, hogy mi a véleménye a cukormegvonásra adott testi reakcióiról.

Tanulmányaink során azt tapasztaltuk, hogy az alkalmi cukorevők vagy rendszeresen alacsony cukortartalmú diétát folytató emberek nem mutatják az elvonás vagy az opioidválasz jeleit 

„Nem hiszem, hogy olyan szintű kapcsolatban álltál volna a cukorral, ami fiziológiásan megváltoztatta volna az agyad” – folytatta Dr. Avena – „az alapján, amit az étrendedről mesélsz, a reakciód inkább pszichológiai jellegű volt.” – mondta Dr. Nicole Avena . 

A cukorfogyasztás hatása testsúlyra

Jacqueline Raposo a cukorfogyasztás elhagyása után, egy hónap alatt kilenc kilót fogyott. Az étvágya csökkent, és gyorsabban érezte magát jóllakottnak. 

„Tudjuk, hogy a magas cukortartalmú ételek… elősegítik a hedonikus étkezést: az éhségen kívüli okokból való étkezést” – magyarázta Dr. Avena.

Hozzátette: A kísérletedben eltávolítottad az összes hedonikusan vezérelt, magas cukortartalmú ételt, így ez lehetővé tette, hogy a tested szükségleteiből érezze az éhség érzetét, nem pedig akkor. amikor az agyadból kiáramló érzelmi vagy élvezeti szükséglet vágyik rá.

Gary Taubes tudományos újságíró könyveiben sokat számolt be a cukor hatásáról, így szerinte minden az inzulinra vezethető vissza.

Amikor olyan ételt fogyasztunk, amely egyszerű cukrokra bomlik – a búzától az almáig – a vércukorszint megemelkedik, és a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, hogy csökkentse a szintet. A súlyt illetően Taubes elmagyarázta Jacqueline-nak, hogy kutatásai szerint az inzulin „a domináns hormon, amely meghatározza a zsír felhalmozódását az emberi szervezetben”.

Az inzulinszint és az ételekre adott reakció sokaknál különbözik. Taubes szerint a tudósok még nem tudják, hogy egyesek miért ehetnek több cukrot, és miért tárolnak zsírt, míg mások miért nem. Abban azonban egyetértenek, hogy a legtöbb ember annyira érzékeny az inzulinra, hogy nehezen égetik el a zsírban tárolt kalóriákat. Ez az úgynevezett „inzulinrezisztencia”, amelyet hipoglikémiának is neveznek.

Jacqueline felkereste Dr. Thomas Brunoskit, aki még az első orvosa volt a 90-es évek elején, amikor a Lyme-kor miatti étrendjének kialakításában segített.
Az orvos kiemelte, hogy mind a csökkent éhségérzet, mind a fogyásnak az egyértelmű oka az, hogy Jacqueline „elkerülte a cukrot!”

Gondolatok a cukormegvonás után

A gasztronómiai témákra specializálódott szerző a 30 nap végére nem tapasztalta, hogy annyival tisztább lenne a bőre, vagy hogy egy szuperhős energiájának varázslatos hatásaival rendelkezne, mint amiről a legtöbb diéta kihívás során beszámoltak. Viszont koncentráltabbnak érezte magát, könnyebb volt dolgoznia és az energiaszintje is sokkal kiegyensúlyozottabb volt. 

Jacqueline végül egy hónappal később sem iktatta be újra rendszeresen a cukrot az étrendjébe. Az írónő szerint, bár nem voltak megvonásos fejfájásai, és nem ájult el, végül mégis drasztikus változásokat tapasztalt. Testileg leadta azokat a kilókat, amelyeket évek óta próbált leadni. A cukormentes napokon mélyen átaludta az éjszakát, és az energiaszintje is egyenletesebb, amíg ébren van. Azért eszik, mert éhes, nem pedig azért, mert késztetést érez rá.

„Rájöttem, hogy a hedonikus brownie és alkohol fogyasztásom tulajdonképp átmeneti érzelmi kötszerek a valódi emberi problémákra. Azóta, ha az élet valamilyen kemény kihívás elé állít, akkor már nem cukorral helyettesítem, hanem elfogadom, hogy van egy sérülékeny, szomorú, dühös vadállatom, aminek néha felszínre kell kerülnie. Szembe nézek azzal, ami előttem van és haladok tovább.” – mondta Jacqueline a cukormegvonási kísérletéről.

Gary Taubes tudományos újságíró úgy véli, hogy összességében a tanulmányok hibája az, hogy hiányoznak a szabályozott változók, például annak tesztelése, hogy a cukor hogyan hat a hozzá még nem szokott szervezetre. Ilyen jellegű kísérletekkel nehéz határozott következtetéseket levonni. 

Taubes  szerint amikor belevágunk a cukormegvonási kísérletbe, akkor az egyik tanulási tapasztalat mindannyiunk számára az, hogy mennyire hisszük el azt, hogy a cukor káros. 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)