idezojelek

Textiltapadás

A #metoo Botticellit és Tizianót is egész biztosan elhallgattatná, vagy legalábbis kiütné a kezükből az ecsetet.

Terján Nóra avatarja
Terján Nóra
Cikk kép: undefined

Nemrég az olaszországi Salerno tartományban található Sapriban leleplezték Emanuele Stifano bronzszobrát, ami sokakban azonnal felháborodást váltott ki, miután a szobor egy átlátszó (?!) ruhát viselő nőt ábrázol. Értsd: a fémet úgy munkálták meg, mintha a hölgy öltözékének redői a figura domborulataira tapadnának. A szobrászt azóta országszerte szexizmussal vádolják, több nőjogi aktivista is felszólította az érintetteket, hogy távolítsák el a köztérről a szobrot. A műalkotást Luigi Mercantini költő 1857-ben írt, La spigolatrice di Sapri (A sapri gyűjtögető) című verse ihlette. A költemény Carlo Pisacane, az egyik első olasz szocialista gondolkodó, a Nápolyi Királyság ellen indított sikertelen expedíciójának történetén alapul, bár ez most senkit sem érdekel Itáliában: a lényeg, hogy a nőalak fenékformája túlzottan kivehető.

Az olasz balközép Demokrata Párt palermói egységének női politikusai egyenesen a szobor ledöntését követelik. Közleményük szerint borzasztó, hogy ismét el kell szenvedniük nőként azt a megaláztatást, hogy egy szexualizált test formájában látják magukat ábrázolva, lélektelenül, a történet társadalmi és politikai kérdéseivel való kapcsolat nélkül. Laura Boldrini, a párt egyik képviselője szerint éppen ezért a szobor nem csupán a nőket, de a történelmet is sérti, amit ünnepelnie kellene. „Hogyan fogadhatják el még az intézmények is egy nő szexualizált testként való ábrázolását?” – tette fel a kínzó kérdést a Twitteren.

Hogyan: hogyan lehetnek az antikvitás remekeit összegyűjtő múzeumok még mindig kulturális zarándokhelyek, miközben fittyet hánynak a felvilágosult „woke” társadalom elvárásainak? Canova klasszicista szobra vajon miért úgy ábrázolja Paolina Borghesét, hogy a nagy heverészésben lecsúszik a kebleiről a textil, és Vénusznak mégis miért csak mindig a szépségére fókuszáltak a művészek: hát személyisége nem is volt szerencsétlennek? És akkor már: Dávid is egész biztosan magára kapott valamit, amikor legyőzte Góliátot, Krisztus pedig esélyes, hogy nem volt úgy kigyúrva, mint amilyen idealizált felsőtesttel ábrázolták évezredeken át… Hogyan tűrhetjük el mindezt, hogy csupán márványból és bronzból faragott hús legyen az ember? A willendorfi vénusz és Rubens meztelen alakjai talán maradhatnak, hiszen testpozitív gondolatokat közvetítenek, de a rosszul értelmezett #metoo Botticellit és Tizianót is egész biztosan elhallgattatná, vagy legalábbis kiütné a kezükből az ecsetet.

„Lüktető szívvel léptem ki a Santa Croce-templomból, mintha kiszippantották volna belőlem az életet, úgy éreztem, mintha zuhannék” – írja Stendhal a firenzei Santa Croce-templomban 1817 februárjában tett látogatásáról. Erről a híres szédülésről kapta a nevét egy különös tünetegyüttes, a Stendhal-szindróma, amelyről először Graziella Magherini olasz pszichiáter írt tanulmányt, aki a firenzei Santa Maria Nuova kórház orvosaként 1977 és 1986 között 106 páciensen figyelte meg a szédülés, a légszomj, de olykor az önkívületi állapot, sőt a hallucináció tüneteit, amelyeket minden esetben a művészeti alkotások befogadása vagy éppen befogadni nem tudása váltott ki. Dario Argento olasz rendező horrorfilmet is forgatott a jelenségről még 1996-ban, ebben egy nyomozónő számára válik rémálommá a műalkotások élvezete az elátkozott Uffizi Képtárban.

Visszatérve Rubenshez, létezik egy másik, művészetre adott reakció is, amelyet a kétezres évek elején szintén olasz pszichológusok neveztek el a flamand mester érzéki aktjai után. A Rubens-szindróma a múzeumok, illetve a műalkotások által kiváltott szexuális vágyat jelöli. Egy akkori felmérés szerint egy Caravaggio-festmény vagy egy görög szobor nagyobb hatást gyakorol a közönségre, mint mondjuk egy Veronese-mű, a kutatók pedig állítják: a Rubens-szindróma spontán reakció, amelyet a művészi szépség vált ki bennünk. Emanuele Stifano, a mostani botrányt kavaró bronzszobor alkotója a hisztire egyébként annyit reagált: ha rajta múlna, a szobor teljesen meztelen lenne, ugyanis ő az emberi test szerelmese, a műalkotást pedig semmi értelme megmagyarázni azoknak, akik csak a romlottságot akarják látni.

Borítókép: A szobor (Fotó: Instagram/Emanuele Stifano)

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Negyven évünk Soros Györggyel

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.