Ennyi.
Aki pedig írta: Csáki Judit. A semmi fénylő csillaga.
Ennyi.
Aki pedig írta: Csáki Judit. A semmi fénylő csillaga.
Az történt ugyanis, hogy a „csalásokat megelőzendő”, ezek önkénteseket toboroztak, hogy beüljenek a választáskor a szavazatszámláló bizottságokba. Nehogy a „fideszesek” csaljanak. Mert a „fideszesek csalnak”. De most majd ezek végre a „fideszesek” körmére néznek, és véget vetnek a csalásoknak.
Véget vetettek. Ugyanis a valóság nem haladta meg képességeiket, mivel nem voltak csalások. És ezt a tényt immáron szavazókörönként két aláírással voltak kénytelenek elismerni a semmi és az üresség fénylő csillagai.
De nem jöttek zavarba. Végül is, tényleg ebben a legjobbak: ha a valóság rácáfol bármelyik kedvenc elméletükre, azonnal előállnak egy másikkal. És mindig rácáfol, mivel ezek a valóság mellett élnek, egy másik bolygón. Azon a bolygón, amelyiken a Kis Herceg élt valamikor, de ezek odaköltöztek és azonnal leölték a Kis Herceget, mert túl szőke volt. Aztán elásták a tetemét, és azóta egyfolytában a Kis Hercegből idéznek valamit, főleg azt, hogy „ha megszelídítettél, már felelős vagy értem”, ezt szeretik a legjobban, ezen szoktak könnyezni is.
Szóval, ha már képtelenek voltak akár egyetlen, nyomorult csalást fülön csípni, előálltak azzal, hogy a nép a rettenetes. A nép borzalmas, mosdatlan, fogatlan, koszos a körme, teljesen hülye, el is hízott, a szemüvege törött, ideje lenne népet cserélni, legfőbb ideje lenne a népet legyilkolni. Leölni. Mint a Kis Herceget. Aztán, ha elásták a népet, könnyes szemmel idézgetnének majd a néptől, a népről. (Csak félve jegyzem meg: ez ugyanaz a nép, amelyik 1994-ben Horn Gyulára meg az SZDSZ-re szavazott. Akkor ez a nép a Csáki Judit-félék szerint bölcs volt, jó illatú, Robert Redford mosolyú, továbbá aranyláncon lógott a nyakában a Gucci szemüveg...)
De amúgy... ez mind nem számít. Ezek nem számítanak. Ezek egész életükben a belvárosban ültek és ülnek, a kicsike Büdös-tóban. Onnan képzelik el az ideális társadalmat, ami persze soha nem annyira ideális, amennyire szerintük ideálisnak kellene lennie, de majd ők megoldják, hogy annyira ideális legyen. Ülnek a Büdös-tóban, és mint gumikacsát, úgy tologatják egymásnak az elb...ott elméleteiket, csóklásznak, és saját magukon kívül gyűlölnek mindenkit.
Közben hangosan papolnak a szeretetről.
De most, a negyedik kétharmad után nem bírták tovább, és elmondták végre, valójában mit gondolnak mindazokról, akik nem ők.
És ez jó. Ezt soha ne felejtsük el. És soha többé ne engedjük ki ezeket a Büdös-tóból. Hiszen ott a helyük. És mindenkinek sokkal jobb, ha soha nem hagyják el a tenyészhelyüket.
Amúgy meg – üzenjünk valamit ennek a Csáki Judit nevű semminek? Ennek az ürességnek? Ennek a feleslegességnek? Üzenhetnénk, de minek? A nép éppen most üzent nekik. Negyedszer. Ezek így fognak kimúlni ebből az árnyékvilágból.
És ez a legjobb üzenet.
Borítókép: Csáki Judit újságíró (Fotó: MTI/Filep István)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!