Alább következzék egy „írás”, egy megnyilvánulás, egy beszámoló – betűhíven közöljük:
„pont félóra híján huszonnégy órája vagyok talpon – most értem haza. és nem, nem az ország távoli csücskéből, hanem a nyolcadik kerületből.
ahol ma láttam orbán magyarországát. nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket, akik megkérdezték, hogy a három lap közül melyikre kell húzni a négy nemet. ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement –elképedtem, amikor a névjegyzékben láttam, hogy mennyi idősek, és mennyivel néznek ki többnek annál. sok a cigány, sok köztük kevésért megvehető, meg is veszik őket, a szavazatukat is. az országból, a világból nem értenek semmit, nem is akarják. ez a többség, mint látjuk.
van aztán a kisebbség, fiatalok, kisgyerekekkel, félszavak sem kellenek, elég a fél tekintet, amiből értjük egymást, miközben odaadom a szavazólapokat, itt laknak ők is, de ők nem orbán népe, és nemcsak azért nem, mert iskolázottak, meg a kultúra is jelent nekik valamit, hanem mert gondolkodnak, figyelnek, értenek. orbán őket nem látja, orbánt ők nem érdeklik, orbánt a fél ország nem érdekli, és nem érdekli semmi, csak a hatalom és a még több hatalom. nyomorult, frusztrált alak.
de én láttam ma azt is, hogy orbánnál és lakájhadseregénél nincsen határ. besegítették a parlamentbe a náci pártot, mert a saját hétköznapi fasizmusuknak kell egy támasz jobbról.
a rendes embereknek itt nincs sem jövő, sem jelen. fiatalok, húzzatok innen, mi ezt a kis időt már csak kibírjuk valahogy. de egy hitvány banánköztársaságban élni, páriaként, szégyenben – nektek ennél több jár az élettől, és nem arra neveltünk benneteket, hogy egy ilyen alak és szolgái miatt kelljen pirulnotok és magyarázkodnotok a világban.
ezekre majd egyszer ráomlik az egész – ne várjátok meg.
és még valami, amit olvastam itt valahol: hitlert még 44-ben is négyötöddel választották volna führerré.”
Ennyi.
Aki pedig írta: Csáki Judit. A semmi fénylő csillaga.
