A beszéde zárórészében a Soros-fiú a Monty Python abszurd humorú szkeccseibe illő „stand-upot” is előadott: „Három hete azt várhatta az ember, hogy Ukrajna valójában meg is nyerheti ezt a háborút, most meg azt várhatjuk, hogy nem nyerhetnek. Mondjuk, ellentámadást valószínűleg lehet indítani, és három hét múlva már akár megint gondolhatjuk úgy, hogy megnyerhetik a háborút, attól függően, hogy miként értelmezzük a győzelmet” – fogalmazott. Tehát nem győzhetnek az ukránok, de akár győzhetnek is, minden attól függ, hogy értelmezzük a győzelmet. Világos. Vagy mégsem?

Az meg már csak hab a tortán, hogy az atomfegyverek elterjedése kapcsán Alexander Soros mintegy mellékesen odavetette, hogy valamilyen új rendszert kellene kialakítani ennek szabályozására. Ugyanis a nukleáris proliferáció lényege éppen az, hogy különböző országok éppen a szuverenitásukat és a geopolitikai súlyukat növelendő fejlesztették ki a tömegpusztító fegyvereket, s mivel ezen államok többségükben az Egyesült Államok ellenlábasai, elég valószínűtlen, hogy Sorosék eltartott kisujjú felvetésére letérnének az eddigi fegyverkezési pályájukról.

A király(fi) tehát meztelen, és csak remélhetjük, hogy a bajt észlelők némasága nem vezet tragikus következményekhez a világpolitika színterén.