Tóta W. szerint jogilag úgysem lehet belekötni az adományozásba, úgyhogy megvizsgálta azt a kérdést is: „hazaárulás-e”, hogy a baloldali pártok külföldi pénzből korteskedtek? A válasza pedig az, hogy nem, mert Rákóczi is ezt tette.

Tehát alig háromszáz évet kellett visszamenni az időben, hogy lehessen egyáltalán találni valakit hazánk történelmében, akinek személye és a cselekedetei nagyrészt elfogadhatók és beleerőltethetők egy ilyen hasonlatba. A mutatvány még így sem sikerült teljesen, hiszen bár Rákóczi valóban a francia császár pénzén is harcolt a Habsburgok ellen, csakhogy a célja Magyarország függetlenségének kivívása volt – nem a francia császár igényeinek kiszolgálása, mint ahogy Márki-Zay és az amerikai liberális körök esetében történt volna napjainkban.

Tóta W. konklúziója szerint idegen pénzen, idegen érdekeket szolgálva még lehet rendes hazafinak lenni. A mi konklúziónk viszont kimerül abban, ami a szerző cikkében az első gondolatmenet végén elhangzó megállapítás: ezek hülyének néznek minket.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!

Borítókép: Tóta W. Árpád (Fotó: Blogstar.hu)