„Hát ezt elb…sztam”
– foglalta össze a dolgok lényegét Gelencsér Ferenc momentumos „politikus”, miután a Magyarország parlamentjének üléstermében felszólalása után elhelyezkedett azon a testrészén, ahová amúgy az egész személyisége összpontosul.
Jegyezzük fel ezt a napot, 2023. szeptember 25. volt, ugyanis ez volt az a nap, amikor Gelencsér Ferenc momentumos „politikus” életében először igazat mondott. Bár, tegyük mindjárt hozzá, azért nem fejtette ki az igazság minden szeletét. Ugyanis Gelencsér Ferenc momentumos „politikus” nem ezt b…szta el, hanem mindent.
Elb…sztak ezek mindent, poétikusan ifjú koruk ellenére szánalmas pályafutásuk egyetlen nagy, összefüggő, gigantikus elb…szás.
Most ne foglalkozzunk azzal, hogy Gelencsér Ferenc Magyarország parlamentjének üléstermében beszél így, hiszen ebben sincs semmi újdonság. Hadházy Ákos ugyanebben az ülésteremben emelte magasba a névjegyét, s adta tudtára országnak-világnak, hogy mi is ő valójában. S ezek azok, akik az O1G-ből politikai programot csináltak, azóta sincs nekik semmi más. Ez a credójuk, a politikai innovációjuk, ebből készítettek zászlót, molinót, transzparenst, óriásplakátot, bögrét és kitűzőt, s boldogan, egy elmebeteg idült mosolyával ismételgetik azóta, hogy S. Lajos rájuk hagyta örökül. S ezek azok is, akik ájult tapssal és mély tisztelettel tapsolnak egy-egy Nagy B. és Pankotai L. beszéd után, majd azonnal szörnyülködnek egy kicsit, hogy az Orbán-kormány gyűlöletet szít, egymás ellen fordítja az embereket, s hogy például e sorok írója milyen csúnyán beszél.
De ez sem számít, ugyanis ezek úgy, ahogy vannak, nem számítanak.
De térjünk vissza Gelencsér Lókupec Ferihez, a rettentő szavak tudójához, aki elb…szta.
El.
De ismétlem, nem ezt, hanem mindent.
Az olimpiánkat – ott születtek meg, abban az elb…szásban –, mint dr. Frankenstein homunculusa, és lábra keltek, hogy azóta rémisztgessék a jobb sorsra érdemes polgári közösséget. Aztán elb…sztak mindent, amit odakint Brüsszelben el lehet b…szni, és egy igazi homunculus erkölcsi tartásával árulják azt az országot, amely soha nem jelentett ezeknek semmit, csak valami ugródeszkát, valami helyet, ahol el lehet lébecolni, és idegen érdekek szolgálatába állva meg lehet élni.
Elb…szták a hitet, a hűséget, az esküt, a tartást, a valahová tartozást, a tisztességet, a becsületet, a renomét, s egy botmixert lóbálnak közben, rendületlenül. Végül pedig elb…szták a karmelita kolostor kerítését, azt többször is, és gügyögtek hozzá, mint az igazi hülyék.
Szóval, G. F., ideje lecserélni nevezetes mondatodban az ezt arra, hogy mindent.
És akkor visszaérkezel szánalmas életed origójához, és kezdheted elölről. Bár, nehéz lenne most hirtelen megmondani, hogy minek…
Borítókép: Donáth Anna és Gelencsér Ferenc, a Momentum Mozgalom politikusai (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
