Az Egyesült Államok Budapestre küldött nagykövete megszólalt a magyar miniszterelnök Kínában folytatott tárgyalásai kapcsán, különösképpen az orosz elnökkel lezajlott tárgyalás okán.
Ezt mondta:
„Magyarország vezetője úgy döntött, hogy egy olyan ember mellé áll, akinek a hadserege ukrajnai emberiség elleni bűncselekményekért felelős”
– írta az amerikai nagykövet az X-oldalán. „Miközben Oroszország az ukrán civileket támadja, Magyarország az üzletért könyörög” – fogalmazott.
Nos, ami talán a legfontosabb: egy nagykövet soha nem kommentálhatja, minősítheti a fogadó ország politikáját, nemzetközi kapcsolatait, külpolitikai törekvéseit – legfeljebb a hazaküldött nagyköveti jelentéseiben. Egy nagykövet dolga, hogy a lehető legjobb kapcsolatokra törekedjen a fogadó ország kormányával, társadalmával, továbbá képviselje hazáját.
Egy nagykövet az nagykövet, nem politikai aktivista.
Ehhez képest Pressman érkezése óta semmi mást nem tesz, mint minősíti, kritizálja a magyar kormányt, annak bel- és külpolitikáját, továbbá senki mással nem törekszik semmiféle jó kapcsolatra, kizárólag a hazai ellenzékkel és az LMBTQ-világgal.
Pressman nem nagykövetként viselkedik itt, hanem helytartóként.
Továbbá vessünk ismét egy pillantást a közelmúlt egyik fontos és érdekes hírére, erre gondolok:
„Honnan vásárolja az Egyesült Államok az uránt? − teszi fel a kérdést az Oeconomus elemzése. A gazdaságkutató megállapítja, hogy az amerikai energiamixben (energiaforrásainak az összege) az atomenergia stabilan húsz százalék körüli szintet képvisel. Az urán az atomerőművek által leggyakrabban használt üzemanyag. Az amerikai atomerőművek esetében a saját termékek felhasználása 1981-ben tetőzött.
1992 óta az amerikai atomerőművek az urán nagy részét importálják. 2022-ben az USA-ban a legnagyobb beszállítók: Kanada (27 százalék), Kazahsztán (25 százalék), Oroszország (12 százalék), Üzbegisztán (11 százalék), Ausztrália (kilenc százalék), valamint további hat ország (16 százalék) voltak, az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatalának adatai alapján.
Ilyen módon az USA 92 atomreaktorának csaknem negyedét Oroszország látja el üzemanyaggal, ami mellett több tucat más erőműnek is ők a beszállítói Európában és Ázsiában. Ahogyan arról a Bloomberg is beszámolt, a nyugati kormányok elkerülték a Roszatom szankcionálását, mert ezzel nagyobb kárt okozhatnak saját nukleáris iparuknak és gazdaságuknak, mint az orosz félnek.
Oroszországnak nem csupán alapanyaga van, annak feldolgozásában is kulcsszereplő. Az orosz vállalat, a Roszatom az egyike azon kevés vállalatnak a világon, amelyek elsajátítja a teljes nukleáris üzemanyagciklust, azaz a dúsítást, az üzemanyag-előállítást és az újrafeldolgozást, ez az ami máig lényegében megkerülhetetlen szereplővé teszi az atomenergia piacán.
2023-ban jelentősen átalakult az amerikai import szerkezete. 2023 első felében az Egyesült Államok 416 tonna uránt vásárolt Oroszországtól, ami 2,2-szer nagyobb, mint az előző év azonos időszakában, és a legnagyobb mennyiség 2005 óta. Ráadásul az orosz importurán ára 2023-ban 696,5 millió dollárra emelkedett, ami a legmagasabb rögzített érték 2002 óta, vagyis amióta részletes adatok rendelkezésre állnak. Ez a figyelemre méltó növekedés az ellátási költségek két és félszeresére emelkedésére vezethető vissza az előző évhez képest. Emellett Oroszország részesedése az amerikai uránimportból kiugró mértékben, 13 százalékponttal nőtt.”
