Csend legyen, Pressman!

Az Egyesült Államok Budapestre küldött nagykövete megszólalt a magyar miniszterelnök Kínában folytatott tárgyalásai kapcsán, különösképpen az orosz elnökkel lezajlott tárgyalás okán.

Ezt mondta:

„Magyarország vezetője úgy döntött, hogy egy olyan ember mellé áll, akinek a hadserege ukrajnai emberiség elleni bűncselekményekért felelős”

– írta az amerikai nagykövet az X-oldalán. „Miközben Oroszország az ukrán civileket támadja, Magyarország az üzletért könyörög” – fogalmazott.

Nos, ami talán a legfontosabb: egy nagykövet soha nem kommentálhatja, minősítheti a fogadó ország politikáját, nemzetközi kapcsolatait, külpolitikai törekvéseit – legfeljebb a hazaküldött nagyköveti jelentéseiben. Egy nagykövet dolga, hogy a lehető legjobb kapcsolatokra törekedjen a fogadó ország kormányával, társadalmával, továbbá képviselje hazáját.

Egy nagykövet az nagykövet, nem politikai aktivista.

Ehhez képest Pressman érkezése óta semmi mást nem tesz, mint minősíti, kritizálja a magyar kormányt, annak bel- és külpolitikáját, továbbá senki mással nem törekszik semmiféle jó kapcsolatra, kizárólag a hazai ellenzékkel és az LMBTQ-világgal.

Pressman nem nagykövetként viselkedik itt, hanem helytartóként.

Továbbá vessünk ismét egy pillantást a közelmúlt egyik fontos és érdekes hírére, erre gondolok:

„Honnan vásárolja az Egyesült Államok az uránt? − teszi fel a kérdést az Oeconomus elemzése. A gazdaságkutató megállapítja, hogy az amerikai energiamixben (energiaforrásainak az összege) az atomenergia stabilan húsz százalék körüli szintet képvisel. Az urán az atomerőművek által leggyakrabban használt üzemanyag. Az amerikai atomerőművek esetében a saját termékek felhasználása 1981-ben tetőzött.

1992 óta az amerikai atomerőművek az urán nagy részét importálják. 2022-ben az USA-ban a legnagyobb beszállítók: Kanada (27 százalék), Kazahsztán (25 százalék), Oroszország (12 százalék), Üzbegisztán (11 százalék), Ausztrália (kilenc százalék), valamint további hat ország (16 százalék) voltak, az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatalának adatai alapján.

Ilyen módon az USA 92 atomreaktorának csaknem negyedét Oroszország látja el üzemanyaggal, ami mellett több tucat más erőműnek is ők a beszállítói Európában és Ázsiában. Ahogyan arról a Bloomberg is beszámolt, a nyugati kormányok elkerülték a Roszatom szankcionálását, mert ezzel nagyobb kárt okozhatnak saját nukleáris iparuknak és gazdaságuknak, mint az orosz félnek.

Oroszországnak nem csupán alapanyaga van, annak feldolgozásában is kulcsszereplő. Az orosz vállalat, a Roszatom az egyike azon kevés vállalatnak a világon, amelyek elsajátítja a teljes nukleáris üzemanyagciklust, azaz a dúsítást, az üzemanyag-előállítást és az újrafeldolgozást, ez az ami máig lényegében megkerülhetetlen szereplővé teszi az atomenergia piacán.

2023-ban jelentősen átalakult az amerikai import szerkezete. 2023 első felében az Egyesült Államok 416 tonna uránt vásárolt Oroszországtól, ami 2,2-szer nagyobb, mint az előző év azonos időszakában, és a legnagyobb mennyiség 2005 óta. Ráadásul az orosz importurán ára 2023-ban 696,5 millió dollárra emelkedett, ami a legmagasabb rögzített érték 2002 óta, vagyis amióta részletes adatok rendelkezésre állnak. Ez a figyelemre méltó növekedés az ellátási költségek két és félszeresére emelkedésére vezethető vissza az előző évhez képest. Emellett Oroszország részesedése az amerikai uránimportból kiugró mértékben, 13 százalékponttal nőtt.”

További Poszt-trauma híreink

Elemzés: Amerika idén kétszer annyi uránt vásárolt Oroszországtól, mint tavaly

Ez azért nem túl bonyolult. Pressman modorában: az Egyesült Államok úgy döntött, hogy egy olyan ember mellé áll, akinek hadserege ukrajnai emberiség elleni bűncselekményekért felelős. Miközben Oroszország az ukrán civileket támadja, az Egyesült államok az üzletért és dúsított uránért könyörög.

(És mellesleg: majd egyszer beszéljünk arról is, Ukrajna milyen emberiség elleni bűncselekményeket követett el az orosz kisebbsége ellen!)

Szóval az Egyesült Államok dúsított uránért könyörög, s egészen biztos, hogy még számos dologért is, és fizet az oroszoknak, Putyinnak, mint a katonatiszt, s közben veszi magának a bátorságot, hogy mindenki mást kioktasson.

S ez ugyanaz az Egyesült Államok, amelyik remek üzleti kapcsolatokat ápol például a híresen demokratikus és az emberi jogokra (például az LMBTQ-jogokra) kínosan ügyelő Szaúd-Arábiával is, hogy csak egyet említsünk a sok közül. Ez ugyanaz az Egyesült Államok, amelyik elkövette ugyanazt Chilében 1973-ban, amit a Szovjetunió velünk 1956-ban. Tovább is van, mondjam még?

Egy szó, mint száz: David Pressman, nem nagykövetként van itt, hanem helytartóként. David Pressman hazudik, David Pressman egy aljas farizeus, David Pressman egy hanyatló és ezért egyre agresszívebb birodalom képviselője, aki nem tud viselkedni, David Pressman egy felelőtlen és elviselhetetlenül impertinens, undorító alak.

Ideje felhívni David Pressman figyelmét, hogy nem az Egyesült Államok valamelyik hátsó udvarában lévő gyarmatán vagy félgyarmatán van, hanem egy büszke és szuverén országban. Vagy megpróbál ennek megfelelően viselkedni, vagy eltakarodik innen a francba.

Egyszerűbben: fogja be a száját Pressman, vagy tűnjön el. Világos?

Borítókép: David Pressman, a diplomáciai normákat semmibe vevő, politikacsináló amerikai nagykövet (Fotó: Dunántúli Napló/Laufer László)