A közismert vicc szerint hajnalban két, már meglehetősen kapatos művész beszélget. – Te, szerinted belesz.rjak a zongorába? – kérdi az egyik. Mire a másik: – Á, hagyd, úgyse értenék!

Ferencvárosban Baranyi Krisztináék ismét magasról belepiszkítottak a zongorába, aztán csodálkoznak, hogy a közönség miért nem érti. Pedig nagyon is érti. 

A legújabb, színtiszta provokációnak minősíthető köztéri „alkotást” – amelyen egy rózsaszín turul elragad egy G-Mercit – néhány nap múlva ledöntötték és tönkretették. Baranyi szerint – meglepetés! – a nácik voltak a tettesek, helyettese, a kulturális ügyekért felelős, kutyapárti Döme Suzi szerint pedig „a művészettel láthatóan hadilábon álló focidrukker-különítmény”.

A ferencvárosiak sajátos politikai és művészeti edukálása nem sokkal Baranyi hivatalba lépése után elkezdődött: a IX. kerületieket először egy térdeplő, szivárványszínűre pingált, műanyag Szabadság-szoborral kápráztatták el, amely Baranyi szerint igenis Budapestre való, hiszen szerinte Magyarországon is rendszerszintű a rasszizmus és a rendőri brutalitás. Ráadásul a kerületvezető szerint emellett a kormányzati migrációellenes politika és a romák „szisztematikus diszkriminációja” elleni tiltakozást is jelképezte. Az alkotó, Szalay Péter viszont csodálkozott, hogy installációja ilyen sokáig húzta, és azt nem az első napon tették tönkre, valamint azt is hozzátette: a szobor felállítása utáni sorsa is bizony része a mű jelentésének. Baranyi Krisztina viszont fejet csóvált, sajnálkozott és természetesen nácizott.

Ugyanez történt a Tompa utcai, szivárványosra festett, majd számtalanszor átpingált paddal és most a terepjárót felkapó, fröccsöntöttnek tűnő turullal. Baranyiéknak egy percig sem az volt a szándéka, hogy bármiről is elgondolkodtassanak, bárkinek a helyzetén is javítsanak, bárkiért is kiálljanak, a Ferencvárosban lakókért végképp nem, csak a médiába akartak bekerülni egy újabb provokációval. Ha már az induláshoz szükséges aláírásokat eddig nem sikerült összeszedni.

Baranyi Krisztina narcisztikus személyiség, gondolkodása nem demokratikus, ráadásul kompromisszumképtelen ember – ezt egykori koalíciós partnerei mondták róla, akikkel annyira nem jött ki a polgármester, hogy külön balos jelölt is indul ellene. Gegesy Ferenc volt SZDSZ-es politikusról van szó, aki húsz éven át vezette Ferencvárost. Szerinte Baranyi „az ügyek fontosságát úgy ítéli meg, hogy melyik tud a sajtóban lejönni, neki ez a legfontosabb, nem az, amivel a helyieknek segíteni tud.”

Ennek valóban nagy művésze Baranyi Krisztina. Kár, hogy azon a ferencvárosi zongorán végre játszani kellene, akár csak egyetlen egyszerű, tiszta dallamot, nem csak folyton belepiszkítani. 

Borítókép: A ferencvárosi installáció, illetve ami maradt belőle (Fotó: Mirkó István)