Annyi történt, hogy Gárdos Péter szeretett volna filmet forgatni Semmelweis Ignácról. Ennek a filmnek Geszti lett volna a producere, azonban annak ellenére, hogy első körben a forgatókönyvre megkapták a támogatást a Nemzeti Filmintézettől, végül mégsem ők kapták a végső megbízást. Ennek oka Gesztiék szerint, ahogy az végül a regény formájában megjelenő Gárdos-mű sajtótájékoztatóján elhangzott, az, hogy olyan valaki is érdeklődött a téma iránt, aki közelebb áll a lehetőséghez, hogy le is forgassa a filmet. Ezzel a körmönfont megjegyzéssel finoman utaltak az alkotók, a támogatást végül elnyerő Lajos Tamás Semmelweis-filmjére, amelyet a Sorstalanságot is jegyző Koltai Lajos rendezett meg.
Ez már azóta történelem, a film igazolta a döntéshozókat sikert sikerre halmozott. Azonban aktualitást ad a történetnek, hogy Geszti a HVG-nek adott egy hosszú interjút, ahol ismét támadást intézett Orbánék ellen:
„A művészvilág kicsit magának is köszönheti, hogy ma egy csomó gyenge szakmai minőségű, hozzá nem értő ember kaphat lehetőséget színházcsinálásban, filmkészítésben, médiában, zeneiparban. […] rengeteg sértett ember várta, hogy végre labdába rúghasson. A NER pedig nem méricskél: a tehetségnél fontosabbá vált a törzsi hovatartozás. Így aztán pályán kívülre került az egész független értelmiség; nem kellenek ide az okoskodók, sem a művészeti önkifejezés szabadsága, eljött a kisebb-nagyobb személyes bosszúk ideje.”





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!