Amit a zebra sem képes lelegelni...

…csak megjelöli, és undorral tovább lép. Ez Tarr Zoltán.

A lelkészként is megbukott, végtelenül ostoba, semmi ember tényleg elszabadult Etyeken. Tudják, ez volt az a tiszás rendezvény, ahol hígmagyarpéter „szakértői” adóprogramról beszéltek, vagyis adóemelésről, illetve nem beszéltek, mert erről „a választásokig nem beszélhetünk, mert akkor megbuknánk”, s ez volt az a rendezvény, amiről mindezek után hígmagyarpéter közölte, miszerint:

a.: nem valódi felvétel, mesterséges intelligenciával készítette „arogán”;

(Értjük, de akkor miért az etyeki tiszások töltötték fel a netre?)

b.: Össze van vágva;

(Értjük, de akkor miért nem mutatják be a vágatlant?)

c.: Végig kell nézni, és akkor kiderül, mindenki egészen másról beszél valójában;

(Értjük. Jó pillanat, amikor ezt elmondja, és a riporter megkérdezi, ő akkor hogyan értékeli a teljes felvételt, mire ez a kretén ezt válaszolja: „Én nem néztem végig”…)

És akkor hígmagyarpéter a, b és c pontja után nézzük, mit is látott az, aki viszont végignézte a gátlástalan tiszás hülyék etyeki kirándulását. Ugyanis Francesca Rivafinoli végig nézte. Mint írja:

„Nincs vége, Tarr Zoltán tényleg teljesen elszabadult – szerinte a hagyományos család már lejárt lemez!

Jó is, ha épp szilenciumra ítélték, mert így legalább nekiláthat utánaolvasni a valóságnak.”

Így kezdődik a Francescára jellemző, hűvös, távolságtartó és kikezdhetetlenül tényszerű, statisztikai számokkal rigorózusan okadatolt írása.

És akkor nézzük először, mit is mondott tarrtiszás – Francesca Rivafinoli írását szem előtt tartva, pontokba szedve:

1.: „Nézi az ember gyanútlanul Tarr Zoltán etyeki szereplését, naivan vélvén, hogy az adópolitikai önleleplezés után már nem láthat semmilyen meglepőt – erre tessék, kiderül, hogy a Tisza alelnöke egyazon lendülettel a demográfia terén is képes maradéktalanul lejáratni magát.”

2.: „[…] adóügyi fejtegetései után a református lelkész EP-képviselő magabiztosan kijelentette: »Ma sokkal több gyerek születik családon kívül, mint családban«[…]”.

3.: „[…] az Orbán-kormány az egész »reprodukciós tematikát« államosította […]”.

4.: „[…] »soha nem járt ennyi magyar hölgy Lengyelországba, a balti államokba kirándulni, mint manapság, és azért mennek oda, mert ott más lehetőségeik vannak reprodukciós ügyekben« […]”.

5.: „[…] »a gyerekek nem családban születnek, nagyrészben«[…]”.

6.: „mára »az egész családsztori« megváltozott, ezért nem lehet a korábbi »premisszákból« kiindulnunk.”

7.: „Majd ezután futólag utalt az adórendszeren belüli családtámogatásokra, nem bontva ki a gondolatot – de azért könnyen összerakhatjuk magunkban, hogy amennyiben véleménye szerint a bevett »család-sztori« felett már eljárt az idő és a gyerekek úgyse családban születnek, akkor a következő logikus lépés a jelenlegi családtámogatási rendszer szétverése lenne.”

Ezek tehát zanzásítva a lelkésznek is alkalmatlan tarrtiszás „gondolatmenetének” lényeges pontjai, Francesca Rivafinoli tolmácsolásában, aki – nem győzzük hangsúlyozni! – végignézte az etyeki hülyék performanszát, ellentétben a végignézést erősen ajánló hírmagyarpéterrel.

Mindezek után pedig Francesca a rá jellemző alapossággal nekiáll megcáfolni mindazt a baromságot és hazugságot, amit ez a hülye összehord. Nem kis feladat, Francesca is így sóhajt fel, mintegy invokációként:

„Kicsit bajban van ilyenkor az ember, hogy hol is kezdje.”

Hát bizony. Aztán elkezdi. Lássuk Francesca Rivafinoli pontjait!

1.: „Tarr Zoltán premisszája eleve úgy hamis, ahogy van – Magyarországon, de még az uniós és az OECD-országok átlagában sem születik több (pláne nem »sokkal több«) gyerek családon kívül, mint családban. Rejtély, honnan szedte a politikus ezt a meggyőződést: a rendszerváltás óta arányuk valóban sokáig csak nőtt és nőtt, de az e tekintetben legrosszabb években, 2014–2015-ben is »csak« az újszülöttek 47,8 százaléka érkezett házasságon kívül, hogy azután (mintegy varázsütésre, véletlenül pont a családtámogatások rendszerének izmosodásával egyidejűleg) látványosan megforduljon a tendencia.

2.: „2024-ben összesen 23,6 százalék született házasságon kívül – erre jön az egyik főtiszás, és szakpolitikai fejtegetésének kiindulópontjaként magyarázza nekünk, hogy ez a 23,6 százalék valójában a túlnyomó többség.”

3.: „Ezer 15–49 év közötti házas nőre tavaly 72,3 élveszületés jutott, ezer nem házas nőre 14,3 – egészen bámulatos az az önbizalom, amikor egy politikai erő a legegyszerűbben elérhető legtriviálisabb számokkal sincs tisztában, de Szent István-program néven hirdeti, hogy 25 éven belül bő tízmillióssá varázsolná azt a kilencmillió-ötszáznegyvenezres magyarországi magyarságot, amelynek jelenlegi korfájában a 49 éves nők száma 88 770, míg a huszonötéves nőké 48 880, az ötéves lányoké pedig 44 500.”

4.: „A nem teljesen hiánytalan tájékozottságra utal az is, amikor valaki »reprodukciós ügyekben« azt sugallja, hogy magyar nők tömegei járnak lengyelországi és balti klinikákra, mert ott bezzeg szignifikánsan más lehetőségeik vannak (sok pénzért), mint idehaza (ingyen).”

5.: „Aki egy kicsit is képben van, az eleve Brünnt és Pozsonyt említené a gyermekre vágyó nők célpontjaként, nem pedig a kiugróan alacsony termékenységi rátájú Litvániát vagy Lengyelországot;”

6.: „[…] itt érkezünk el a házasság témájához. Elegendő akár csak a KSH megfelelő táblázatait egymás mellé tennünk, és már gyanúsan kirajzolódik, hogy mennyire együtt mozog a termékenységi ráta a házasságkötések számának alakulásával: 2014-ben egyfajta trendfordulóval emelkedni kezdett az esküvők száma, és nicsak! még abban az évben elkezdett felfelé kúszni a termékenységi ráta is. Egészen 2021-ig, amikor újra csökkenni kezdett – pontosan lekövetve a házasságkötések számának visszaesését.

7.: „[…] nemzetközi vizsgálatok egész sora támasztja alá az összefüggést. Egy friss japán–kínai–dél-koreai tanulmány például az extrém alacsony termékenységi rátához vezető utat három szakaszra tagolja: először a házasságkötés és a gyermekvállalás későbbre tolódik, aztán a házasodás egyre későbbre csúszásával megnő az egész életükben egyedülállók aránya, majd a helyzet alacsony születési ráta mellett stabilizálódik. A Financial Times alapos cikke szerint míg a hatvanas-hetvenes években a születésszám-csökkenés még túlnyomórészt abból adódott, hogy a szülők kevesebb gyereket vállaltak,

nagyjából a kétezres évek közepe óta szinte kizárólag az okozza a visszaesést, hogy eleve lényegesen kevesebb a házaspár – az amerikai, thaiföldi, perui, tunéziai, törökországi, finnországi satöbbi helyzetet bemutató grafikonokon következetesen azt látjuk, hogy a házasságkötések és a termékenységi ráta vonala szinte hézagmentesen fedi egymást.”

Ez volt Francesca Rivafinoli hét pontja. Tessék eldönteni, vajon kinek van igaza? (Agyhalottak kíméljenek!)

Amúgy Francesca így fejezi be írását:

„Ha erről esetleg szabad beszélni, akkor Tarr Zoltán elmesélhetné, őt mindezen tényekkel szemben hol dezinformálták csúful a házasság és a család demográfiai szerepének általános változásáról – mindenesetre ha már a képviselő úr úgyis szilenciumot kénytelen tartani, legalább végre lesz ideje többet olvasni és megfelelően tájékozódni. Abból baj nem lehet.”

Hát, igen, jó lenne. De van egy szomorú hírem. Ezek a gátlástalan és aljas hülyék – tarrtiszától hígmagyarig – soha, semmit sem fognak elolvasni, soha semmit sem fognak belátni, mert az a (politikai) létezésük végét jelentené.

Ezek így vannak készen.

És készen vannak…

(Francesca Rivafinoli írása teljes egészében itt olvasható – és kötelező! https://mandiner.hu/belfold/2025/09/nincs-vege-tarr-zoltan-tenyleg-teljesen-elszabadult-szerinte-a-hagyomanyos-csalad-mar-lejart-lemez )