Az „apátsági sör”, mint olyan, azon négy itt – először – felsorolt sört jelenti, melyek az egykori Németalföld ciszterci (napjainkban trappista) apátságaiban alakultak ki az évszázadok folyamán. A megkülönböztetés a ciszter és trappista vonalon azért adekvát, mert a trappista rend lényegben egy megreformált, szigorúbb ciszterci irányzat, amely véglegesen csak a XX. századra vált ki a ciszterciek családjából visszatérve a szigorú bencés regulához. Ami ezen apátsági söröket összeköti, az az általában vett magasabb alkohol, a magasabb szénsav (hisz némelyeket palackban is érlelik) és a meghatározó belga élesztők észteressége, gyümölcsössége. Egyébként a sörök sorrendje szín alapján váltakozik, a Blonde világos, a Dubbel barna, a Tripel világos a Quadrupel barna, pont úgy, ahogy a ciszterciek és trappisták szerzetesi habitusa is fehér-fekete.
Noha mind a négy sör rendelkezik történelmi előzménnyel a mai formájukat mindannyian a XX. században nyerték el.
Alkoholban és így sorban az első a Blonde, más néven a Single, mely az alapvető, könnyedebb ivósört jelenti a csoporton belül. Mivel alapanyagaiban rendkívül egyszerű (világos maláta, európai komló), majdnem egy német pils, azzal a nagyon markáns különbséggel, hogy belga ale élesztővel erjesztik, mely utóbbi komplex, gazdag észteres ízvilágot ad neki. Ezt követi a Dubbel, amely alkoholban már testesebb. Mivel az 1700-as években a németalföldi kereskedők kezében összpontosult a cukorgyártás egy jelentős része – például a fiumei 1700-as és 1800-as években üzemelt cukorgyár is nagyrészt holland tőkéből működött – ezért nem meglepő, hogy a magasabb alkoholt a Dubbel és az őt követő sörök esetében kandiscukor hozzáadásával szokás elérni. E mellett a Dubbel egy sötét sör, melyet legelőször kereskedelmi célokra (csakúgy, mint a Blonde-ot) 1922-ben a Westmalle apátság főzött.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!