Tudunk-e kóstolni?

Öröm látni-olvasni, milyen sok szakirodalmi cikk foglalkozik mostanában a borkóstolással. Úgy látszik, ez fontos. Azt is meg kellene kérdezni: miért fontos. Azért, mert jó dolog kóstolónak lenni, siker, megbecsülés jár vele? Vagy valami más haszna is van? Járjunk utána!

Mészáros Gabriella
2023. 01. 08. 13:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elöljáróban le kell szögeznünk: jó kóstoló nincs. A közfelfogás azt ugyan elismeri, hogy létezik ilyen, de valakit személy szerint elismerni jó borkóstolónak annyit jelentene, hogy értékítéletét elfogadom, és talán még azt is elhiszem, hogy igaza van, ha a boromat kritizálja. Nem tudtam a hírnek utánajárni, de beszélik: több borszakíró fontolgatja, hogy felhagy a tesztelésekben való részvétellel, mert kritikái miatt méltatlanul kap fenyegetéssel felérő szemrehányásokat. Majd ír ismeretterjesztő cikkeket, kritikát, beszámol eseményekről, de teszteredményeket nem közöl. Szerintük a borászok még soha nem fogadtak el beismeréssel egy kritikát, pedig reális, hogy jó néhányat meg kellett volna köszönni. Nem mindegyiket, de néhányat. Jómagam úgy gondolom, harminc év kóstolási tapasztalattal a hátam mögött vállalhatom a saját véleményemet. Tisztában vagyok vele, hogy ez csupán a saját értékítéletem, de van alapja. Ezért is merten újra megjelentetni a Borkalauzt.

 

Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol indokolni szeretném, miért rendívül fontos a jó kóstolás. Nem azért, hogy legyenek igazságosztók, hanem hogy legyen, aki észreveszi azt, amit a termelő nem, azaz, ha hibás vagy netán gyengébb minőségű a bora. Ugyanis manapság is számtalan példa van arra, hogy versenyekre, tesztekre hibás bort küldenek be.

A világ boldogabbik felében is vannak kevésbé értékes borok. De hibás, beteg bor például egy osztrák vagy olasz borbemutatón még nem került elém.

Visszatérve a bírálat elutasításához: hová vezetne, ha a szakirodalomban megszűnnének a tesztek, mindenki csak reklámízű dicséreteket olvashatna a borairól. Legfeljebb annyi lenne a különbség köztük, hogy az egyiket csak alaposan megdicsérik, a másikat meg égig magasztalják…

Elismerendő, hogy vannak téves bírálatok, ha úgy tetszik igazságtalan eredmények. Ezek elkerülésére a bírálóknak vagy a teszt eredményét közreadó szerkesztőknek kell megoldást találniuk. A bíráló talán lehetne szerényebb, oly módon, hogy nem büszkélkedik efféle szavakkal: „én minden borról keményen megmondom, ha nem tetszik…” Ilyet gyakran hallani. De ha tévedett?

Tehát fogalmazzunk udvariasabban, és ne mondjunk ilyet, hogy a bort csak egy kis lépés választja el az ihatatlantól… S itt jön a bírálatot nyilvánosságra hozó szerkesztő szerepe. A teszt eredményét nyilván nem változtathatja meg. Azt viszont megkérdezheti egy jobb termelőtől, akitől évek óta szép borokat kóstolunk és joggal várnak el tőle hasonlókat: kérem, ragaszkodik ahhoz, hogy megjelentessük a kedvezőtlen eredményt? Inkább kimarad, vagy szerepeljen, de ezzel a gyenge eredménnyel? Az utóbbi nem csak a borásznak kellemetlen, de a fogyasztók (szakértők) között is zavart okoz.

Somogyi Győző festménye: A hét borbírák rendje

Mindenki tudja, hogy vannak gyatra borok. A tapasztalat nyilvánosságra hozásával lehet óvatosan is bánni. 

Ahol csak mód van rá, két, esetleg három vak kóstolásból a középértéket, vagy (ez is indokolható álláspont) a legjobb eredményt veszik alapul. Így biztos nem születnek kirívó értékek és biztos nem jelennek meg vihart kavaró megállapítások. Nagyon sok az olyan borverseny, amely nem lehet többfordulós, ahol a borokat mindig újrakóstolnák. A megfogalmazásoknál viszont mindig van lehetőség arra, hogy éljünk egy nem túl gyakran használt fogalommal: tapintat.

Anélkül, hogy a kóstolásra oktató iskolák számát újra eggyel gyarapítani szeretnénk, akkor most már lássuk, hogyan kóstolnak ott, ahol a borbeszerzés először és másodszor is a kóstolások eredményétől függ, és csak utána kezdenek ártárgyalásokba.

Anglia az évszázadok során mindig a legnagyobb európai fogyasztónak számított. A kereskedelem virágzása kéz a kézben járt a kóstolni tudás képességével. Nem mondható, hogy a franciák nem tudnak kóstolni, sőt… Csakhogy az ő objektivitásuk nemegyszer kétségbe vonható. Az angoloknak ezzel szemben nincs exportképes saját boruk.

Ma az angolok működtetik a világ legnagyobb borismereti iskoláit – beleértve a Master of Wine Intézetet is. Az itt diplomát kapottak száma alig haladja meg a négyszázat (415). A magas színvonalat még sok más is jellemzi.

Mi most nézzük a szélesebb borfogyasztó és kereskedő rétegek kóstolásképzését. A Wine and Spirit Education Trust (WSET) Ausztráliától Kanadáig terjedő iskola hálózatában évente sok százas nagyságrendben képeznek nemzetközi borakadémikusokat. Vigyázat, ez nem tévesztendő össze a nemzeti borakadémiák tagjaival! Az utóbbi presztízsszervezetekbe jutás nincs tanulmányok sikeres elvégzéséhez kötve.

Nos, az említett intézmények szinte egységesnek mondható kóstolási gyakorlatában a vezető szempont a bor egyensúlya (savak, valamint az alkohol/édesség közti egyensúly). A másik tényező, ami minden mást megelőz, az a termőhely. Azért használjuk gyakran a terroir kifejezést, mert a magyar megfelelőben nem mindenki számára magától értetődő a klíma, valamint az ásványi komponensek szerepe. Ezzel szemben nálunk a kóstolás többnyire fajtacentrikus, azaz a bor akkor jó, ha benne felismerhető a fajtajelleg. Számos borvidék nem fajtaborokra építi kínálatát, ami mögött elsősorban klimatikus adottságokat fedezhetünk fel.

Az említett elméletinek tűnő kérdések után jöjjön a kóstolástechnika néhány fogása, csak címszerűen, mert a közlésekkel kedves olvasóink a következő számokban fognak találkozni.

Mi adja a bor lényegét és mi az, amit csak díszítő íznek nevezünk?

Mi az ízkörnyezet?

Mi a szinergizmus?

Mit érnek a savak?

Az édes bor a legjobb?

A kóstoló is ember…

és így tovább. Mert nem titkolt szándékunk, hogy egy kis bevezetőt adjunk a lelkes borrajongók kezébe, eligazodásukat segítve. Hogy minél kevesebben gondolják magukról: csak az kóstol jól, aki úgy kóstol, mint én. Hogy egyre kevesebb legyen a gyenge bor a hazai kínálatban. Hogy azt a bizonyos tükröt minél többen tudjuk a kezünkben stabilan tartani. A borra és a minőségre, egyediségre koncentrálva. Mert bort kóstolni jó. Élmény, tanulás, tapasztalat, öröm és társaság. Új év, új lehetőségek. Mindkét oldalon. Mert aki termel és aki fogyaszt, valójában ugyanarra vágyik. Elismerő csettintésekre – kellő megalapozottsággal.

Borítókép: Illusztráció

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.