Elöljáróban le kell szögeznünk: jó kóstoló nincs. A közfelfogás azt ugyan elismeri, hogy létezik ilyen, de valakit személy szerint elismerni jó borkóstolónak annyit jelentene, hogy értékítéletét elfogadom, és talán még azt is elhiszem, hogy igaza van, ha a boromat kritizálja. Nem tudtam a hírnek utánajárni, de beszélik: több borszakíró fontolgatja, hogy felhagy a tesztelésekben való részvétellel, mert kritikái miatt méltatlanul kap fenyegetéssel felérő szemrehányásokat. Majd ír ismeretterjesztő cikkeket, kritikát, beszámol eseményekről, de teszteredményeket nem közöl. Szerintük a borászok még soha nem fogadtak el beismeréssel egy kritikát, pedig reális, hogy jó néhányat meg kellett volna köszönni. Nem mindegyiket, de néhányat. Jómagam úgy gondolom, harminc év kóstolási tapasztalattal a hátam mögött vállalhatom a saját véleményemet. Tisztában vagyok vele, hogy ez csupán a saját értékítéletem, de van alapja. Ezért is merten újra megjelentetni a Borkalauzt.
Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol indokolni szeretném, miért rendívül fontos a jó kóstolás. Nem azért, hogy legyenek igazságosztók, hanem hogy legyen, aki észreveszi azt, amit a termelő nem, azaz, ha hibás vagy netán gyengébb minőségű a bora. Ugyanis manapság is számtalan példa van arra, hogy versenyekre, tesztekre hibás bort küldenek be.
A világ boldogabbik felében is vannak kevésbé értékes borok. De hibás, beteg bor például egy osztrák vagy olasz borbemutatón még nem került elém.
Visszatérve a bírálat elutasításához: hová vezetne, ha a szakirodalomban megszűnnének a tesztek, mindenki csak reklámízű dicséreteket olvashatna a borairól. Legfeljebb annyi lenne a különbség köztük, hogy az egyiket csak alaposan megdicsérik, a másikat meg égig magasztalják…
