Kell-e félni vajon a mostanában reneszánszát élő organikus, netán natúr borkészítés eredményeitől? Boszorkánykonyhában készülnek ezek a borok, vagy egyszerűen hagyja őket a gazda „megtörténni”? Sok-sok kérdés, tévhit, előítélet övezi mind a mai napig azoknak a gazdáknak a tevékenységét, akik visszatértek vagy éppen térnek vissza a gyökerekhez.
Mert alapvetően nem másról van szó, mint a hagyományos szőlőtermesztésben és borkészítésben néha többszáz éve ismert és használt módszerek felelevenítéséről. Sokszor olyan eszközökről, módszerekről folyik a vita, amit a borkészítés szerencsésebb helyszínein el sem felejtettek, csak éppen a jelen követelményeihez igazítva használják őket.
Olyan ez távolról, mintha két ellentétes csapat állna egymással szemben a pályán vagy a páston. Holott, a legteljesebb mértékben azonos oldalon állnak. A cél jó esetben pontosan ugyanaz mindkét oldalon: komoly minőség elérése és a fogyasztók megnyerése. Nem hiszem, hogy a szándékos hamisítókat leszámítva bármelyik oldal képviselői joggal és alappal mutogathatnának a túloldalra. Ma, nagypénteken különösen nem. Mert érdemes tisztelettel fogadni bárki munkáját vagy munkája gyümölcsét. Sokkal nagyobb problémának tartom a hitvány minőséget a jószándékú borkészítésnél, bármilyen módszer kerüljön is előtérbe.
Mivel meglehetősen aktuális a kérdés, talán több alkalmat is szentelünk majd egy kis használható körkép vagy útmutató kialakításának. Amúgy a téma aktualitását az is alátámasztja, hogy a napokban remek pét-nat- és narancsbor-kóstolón jártam. Örömmel vettem tudomásul, hogy többeket meggyőztek ezek a tételek. Engem már nem kellett.
Néhány fogalmat érdemes elöljáróban tisztázni.
Az organikus borkészítés lényege, hogy a szőlőben nem használnak vegyszereket vagy rovarirtó szereket. Sok olyan pincészet létezik a világon, amelyek termesztésmódja valójában organikus, de ezt nem tűntetik fel a címkéken. Ennek sokszor anyagi okai vannak (költségesek azok az eljárások, amelyek regisztrálják a termesztőknek ezen körét), de valójában az elv és a gyakorlat a legfontosabb, nem a lajstromozás. Egyes termelők, akik ugyanezt a módszert alkalmazzák, azért nem vállalják a szigorú szabályokat, hogy meglegyen a választás szabadsága abban az esetben, ha végképp nem lehet a szőlőt másként megóvni, csak valamelyik általuk amúgy elutasított szerrel.
