Besztercebánya a Felvidék hatodik legnagyobb városa, fontos gasztro-turista célpont, amit az is jelez, hogy az idén megjelent szlovák Gault&Millau kalauzban tíz hellyel szerepel. Ez a román vagy a magyar kalauzzal összevetve igen szép teljesítmény. Persze kisebb a szóban forgó terület, de ha a hasonló méretű felvidéki városokkal mérjük össze ezt a számot, akkor is igen jó eredmény és objektív visszaigazolása annak, hogy egy kulináris indíttatású felvidéki körútba illesszük be e történelmi levegőjű egykori magyar várost. (A zólyomi Season nevű étteremről szóló beszámolómban név szerint is szó volt az említett étteremkalauzban szereplő besztercebányai helyekről)
Az az egy nap, amit a városban töltöttünk nem volt elegendő ahhoz, hogy minden érdemleges helyet teszteljünk, nemhogy gasztronómiai, de még a sör .szempontjából sem. Viszont a világhálós forrásokat tanulmányozva úgy tűnik, hogy az Urpiner sörgyárat leszámítva a legizgalmasabb sörös egységeket sikerült kilőni. Ezzel együtt csak annyit mondhatok biztonsággal, hogy ellentétben Szegeddel, Temesvárral vagy Brassóval, ahol sikerült a végére járni az legfontosabb sörcentrikus vendéglátóhelyeknek, e bányaváros tartogathat még meglepetéseket.
Egy vendéglátóegység megítélésében az is egy releváns szempont, hogy miként reagálnak arra, ha az ember akár azért, mert nem vette észre, hogy van még a nyitásig 5-10 perc, akár azért, mert remél némi rugalmasságot, hamarabb próbál meg leülni. Nyilván nem lehet elvárni ennek engedélyezését, és felróni azt, ha megtagadják ezt az apró gesztust.
Viszont nem mindegy, hogy ezt az együttérzés legkisebb jele nélkül, hidegen, már-már rendutasítólag teszik, kelletlenül, olyan hangnemben, melyben a nem is oly a rejtett üzenet az, hogy „miként is képzeli a vendég”. Amint az elő is fordult velünk a debreceni Stay sörbárban, két ízben is. Jogos kérdés, hogy miért próbálkoztam másodszor az első visszautasítás után. Nos, első alkalommal a kálvinista Rómában lakó kárpátaljai barátommal együtt azt reméltük, hogy a zuhogó eső elég ahhoz, hogy meglágyítsa a felszolgálók szívét. Tévedtünk. Másodszor már csak 3-4 perc volt a nyitásig, ennyi pedig úgy véltem, hogy beleférhet, titkon azt is remélve, hogy a korábbi negatív élményt felülírhatjuk. Nem éltek a lehetőséggel. Sebaj, én sem fogok élni a továbbiakban a hozzájuk való betérés lehetőségével, iszom inkább a nem messze eső hasonló profilú Szóda bárban.
