A Dragan Adzics vezette montenegrói válogatott az állandóságot képviseli, ha a csapat gerincét vesszük alapul. A keret nagy része a félelmetes Buducsnoszt Podgorica játékosaira épül, aki idegenlégiós, az meg valószínű, hogy játszott vagy a jövőben játszani fog a Bajnokok Ligája címvédőjénél. A 2012-es Eb-n szerepeltünk egy csoportban a „fekete hegyiekkel”, akkor a beteg Görbicz Anita nélkül, az első félidőben megsérülő, majd a szünet után piros lapot kapó Tomori Zsuzsa hiányában 15-22-ről még egyenlíteni tudtunk, de végül két góllal, 28-26-re elbuktuk a középdöntő első mérkőzését.
Úgy véljük, hogy ellenük több esélyünk lehet a győzelemre, mint Dánia ellen. Ehhez persze meg kell állítanunk Katarina Bulatovics bombáit, Milena (Knezevics) Raicsevics és a többiek játékba lendülését. Szélsők terén gondban van a kapitány. A volt győri Jovanka Radicsevics egyedül maradt a jobb szélen, ugyanis 27 éves poszttársa, Radmila Petrovics mononukleózissal küzd, így kihagyja a tornát. A meccsek egy részében valamelyik balszélsőnek – Majda Mehmedovics, Biljana Pavicsevics – kell a jobb szélen játszania. Ezen a meccsen akár döntő tényező is lehet, hogy a bírók mennyire fogják tolerálni a montenegróiak verekedős játékát.
Déli szomszédunk válogatottja bajban van, és arra már ne is térjünk ki, hogy csak szabadkártyával indulhat a tornán. Két éve a szurkolók támogatását is élvezve ezüstéremig menetelt. Azonban 2015 márciusának közepén robbant a bomba: az ország négy meghatározó női kézilabdázója addig nem hajlandó visszatérni a válogatottba, amíg Szasa Boskovics a kapitány.
Apropó, Boskovics. A szakember nem riad meg a sportszerűtlen eszközök használatától. Nagy visszhangot váltott ki, amikor a 2012-es Eb-n, a norvégok elleni meccsen megráncigálta a napjainkban már Győrben játszó Linn Jörum Sulland mezét.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!