Cseh László: Megszabadultam az örök kételytől

Az ideje miatt, amit úszott, ugyan van hiányérzete, de Cseh László elégedetten zárja le a pályafutását. A 35 éves klasszis a 200 méteres vegyes úszás döntőjében úgy lett hetedik, hogy száz méternél még másodikként fordult. Mégsem rágódik amiatt, hogy mellen ezúttal sem ment neki, örül annak, hogy itt lehet Tokióban, az olimpián, hogy úszhatott a döntőben, mert így, miként mondta, nem marad benne örökre kétely, vajon mire lehetett volna képes. Egy majd két évtizedes pályafutás érzelmes lezárása.

Tokió, 2021. július 29. Cseh László a férfi 200 méteres vegyesúszás elõdöntõjében a világméretû koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as tokiói nyári olimpián a Tokiói Vizes Központban 2021. július 29-én. A magyar úszó bejutott a döntõbe. Fotó: MTI/Kovács Tamás Forrás: Ha mellen jobban ment volna, nem hetedik lesz csupán Cseh Laci

Cseh Laci ezúttal is jókedvűen érkezett. Jött a menetrendszerű taps, amit ő integetéssel fogadott. Aztán közvetlenül a rajt előtt felcsendült a „Ria, ria, Hungária!” és a „Hajrá, Laci!” is.

Cseh Laci jól kezdett pillangón, az amerikai Andrew mögött másodikként fordul a hátra, ami után, 100 méternél is második volt, csak éppen már a kínai mögött. Velem együtt több magyar felpattant az uszodában – csak nem? Sajnos, nem. A mellúszás ezúttal sem ment neki, visszacsúszott, csupán hetedikként fordult, s bár gyorson közelített a többiekhez, nem tudott előrébb lépni. Az 1:57.68 nem túl jó idő, de a harmadik hely nagyon messze volt (1:56.17)

Amikor Cseh László kiszállt a medencéből, zúgott a „Szép volt, Laci!”, amire ő megint integetett, de láthatóan nem volt teljesen elégedett.

Majd történt még valami. Cseh László, úgy látszik vonzza a nagy pillanatokat. Amint elhagyni készült az uszodát, szám győztese, a kínai Vang Sun egyszercsak ott termett és meghajolt előtte. Később úgy fogalmazott, megtiszteltetés, hogy Cseh László ellen versenyezhetett. Ezt a dicsőséget azért ki kell érdemelni valahogy...

Két évtizeden át tartó sikeres pályafutéssal. Cseh Lacinak 35 évesen van mire visszatekintenie, kellően bölcs, így mire az interjúzónába ért, már átértékelte a történteket, s szinte csak a szépre akart emlékezni.

Fotó: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport

– Ébredés után kicsit elérzékenyültem, azért csak beugrott, hogy életem utolsó úszására készülök.

Érzékelte-e, hogy száz méternél az elsőtől csupán hét századdal lemaradva második volt? – kérdeztem tőle.

– Igen, éreztem, hogy a pillangó és a hát is jól ment, s azt is, hogy ott vagyok az elején. De aztán jött a mell. Megpróbáltam kicsit úszni, mint előző nap, hátha jobban megy, de nem ment jobban. Az idő miatt kicsit még most is elégedetlen vagyok, de tényleg csak kicsit, hiszen az elődöntőhöz képest még előre is léptem, a nyolcadikról a hetedik helyre.

Olimpiai ezüstérmesként, világbajnokként, két évtizedes pályafutással a háta mögött mit jelent neki ez a második hely? – hangzott a következő kérdés.

– Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy itt lehetek, mert le tudom zárni a dolgokat. Ha otthon maradok, s a tévében nézem a döntőt, ismerem magam, látva az időket, nem tudtam volna kiverni a fejemből, hogy erre én is képes lettem volna. Üldözött volna az örök kétely.

Így viszont nincs kétely, itt voltam, bejutottam a döntőbe, aminek tényleg nagyon örülök, ez volt a célom, kicsit úszhattam volna jobban, de tényleg örülök, jó volt ez így.

Megspórolja-e a levezetést, most hogy vége, nem kell szem előtt tartania újabb futamot?

– Nem spórolom meg, lesz levezetés, de csak azért, mert tudom, különben napokig fájna mindenem. Aztán viszont már nem a következő napokra, hanem a következő évekre tervezek. Nem tudom, mit hoz a jövő, de egy darabig biztosan nem látnak az uszodában – felelte, majd röviden rátért a pályafutása értékelésére.

– Mindenkinek ilyen szép pályafutást kívánok. Noha egy A4-es lapot tele tudnék írni azzal, hogy mit csinálnék másképp, de csodálatos versenyekre, remek eredményekre tekinthetek vissza.

S nagyon megható érezni nemcsak a családtagok, barátok, hanem úgy általában a szurkolók szeretetét.

Szerencsére az elmúlt egy évben sokat változtam az előnyömre, végre már tudok pozitívan gondolkozni, s ebben nagyon fontos szerepe van annak a tudatnak, hogy az úszásommal másoknak örömet tudok, tudtam szerezni,

Egy kérdés erejéig az elhunyt édesapja is szóba került.

– Sajnálom, hogy apám ezt már nem érhette meg – mondta fegyelmet erőltetve magára. – Bár ő biztosan azt mondta volna, ezt már ne erőltessem. Hálával tartozom neki, az édesanyámnak, a nagyszüleimnek, a barátaimnak, mindenkinek, aki támogatott abban, hogy úszó lehessek.

Búcsúképpen még azt mondta, a szombati döntőket megnézni, aztán távozik Tokióból. Helyesebben, indul haza. Boldogan, elégedetten.

A pénteki reggeli úszóprogramról ITT olvashat részletesen.