Kabát Péter: Őszinte vagyok, ezért szeretnek az emberek
Kabát Péter, még ha nem feltétlenül így gondolunk rá, a tíz legbefolyásosabb magyar, ahogy divatosan mondják, influenszer egyike. Ő maga ma is futballistának vallja magát, szerinte az őszinteség hozott neki sikereket celebként is. Pályafutása végeztével megmaradt imádott klubja, az Újpest kötelékében, sportkoordinátorként segíti a lilák munkáját. Kabát Péter megsüvegeli a magyar válogatott és különösen Szoboszlai Dominik teljesítményét, azt kívánja a huszonkét éves klasszisnak, sokszorosan haladja meg az ő népszerűségét.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
– Miként tekint magára? Celeb vagy futballista, helyesebben ma már futballszakember? – Egyértelműen mint futballista, mindig is ezt vallottam, futballistaként szeretnék megmaradni az emberek emlékezetében – felelte Kabát Péter a vele készített interjú felütéseként.
– Először akkor haladjunk ezen a nyomon. Kispesten kezdett futballozni, ott is lett NB I-es játékos, majd a Vasasnál válogatott és gólkirály, itthon megfordult Debrecenben és Győrben is, mégis az Újpesthez kötődik, pedig már harmincéves volt, amikor először a lilákhoz került. Miért vált ennyire meghatározó az Újpest az életében? – Korábban, ellenfélként is megfogott az újpesti hangulat, s amikor 2008-ban eldöntöttem, hogy hazajövök, mindenképpen az Újpestben szerettem volna focizni, amit a menedzseremnek, egyben barátomnak, Vörösbaranyi Józsefnek is megmondtam. Rögtön az első meccs jól sikerült, a Nyíregyházát az én gólommal győztük le 1-0-ra. Később is jól ment a játék, megszerettek az Újpest-szurkolók, elismertek a társak, a vezetők, játékosként Újpesten éreztem magam a legjobban. Boldog vagyok, hogy a pályafutásom végeztével vezetőként dolgozhattam tovább a klubnál.
– Légiósként először Törökországban szerepelt. Miért éppen ott? – Magyarország csak 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, az EU-s országokban előtte csak három olyan futballista szerepelhetett egy csapatban, akik az EU-n kívülről érkeztek, ezért nehéz volt külföldre igazolni. Éppen ezért nagy lehetőségként éltem meg, hogy 2001-ben leszerződtetett a Göztepe Izmir.
– A török futball akkoriban volt a csúcson, Törökország a 2002-es világbajnokságon bronzérmet szerzett. Érezhető volt a különbség játékszínvonalban Magyarországhoz képest? – Nem csak abban… Törökország nem jelentett kultúrsokkot, Izmir ráadásul gyönyörű, történelmi város, de a helyi ételekkel eleinte azért meggyűlt a bajom. Vírusfertőzést szedtem össze, kórházba is kerültem.
– Ezért állt tovább fél év után? – Amikor játszottam, elégedettek voltak velem. Más volt a gond, elfogyott a pénz, ami akkoriban sajnos megesett Törökországban. Emiatt váltottam.
– A Levszki Szófia talán még a Göztepénél is bizarrabb választásnak tűnt, de nagyon bejött. Fél év alatt tizenöt bajnoki meccsen öt gólt szerzett, bolgár bajnok és kupagyőztes lett. Miért nem maradt? – Veretlenül zártuk azt a tavaszt, a kupadöntőben ráadásul gólt rúgtam az ősi rivális CSZKA-nak. Óvatosságból csak fél évre írtunk alá, amit akkor sajnáltam. Marasztaltak, de nem tudtunk megegyezni. A jó teljesítményemnek köszönhetően több klub érdeklődését felkeltettem, bíztam benne, hogy összejön valami igazán jó szerződés. A Denizlispor ajánlata már biztos volt, Riza Calimbay, aki hatalmas tekintély Törökországban, nekem pedig a Göztepénél edzőm volt, nagyon akarta, hogy az új csapatához, a Denizlisporhoz menjek. Kivártam. Bíztam benne, hogy valami ennél is jobb összejön, tudtam róla, hogy az Olympique Marseille-nél is képben vagyok.
Itthon készültem, ám teltek-múltak a hetek, több országban már megkezdődött a bajnokság, nekem viszont még mindig nem volt csapatom. Kezdtem aggódni, ezért megegyeztem a törökökkel. Talán még egy hete sem voltam Denizliben, amikor befutott a Marseille ajánlata. Emlékszem, elsírtam magam, amikor Vörösbaranyi átküldte a szerződéstervezetet. Életem legnagyobb lehetőségéről maradtam le.
– Egy év után Ausztriába, a klagenfurti FC Kärntenhez igazolt. Elég volt a török világból? – Közelebb szerettem volna kerülni Magyarországhoz. Továbbá a Denizlisporban inkább középpályásként számítottak rám, szerintem megálltam a helyem, de a kapu előtt azért jobban érzem magam. Szép öt évet húztam le Ausztriában, három évet Klagenfurtban, közte kettőt Linzben. Akkoriban az osztrák futballt magasabban jegyezték, mint a magyart, a Sturm Graz a Bajnokok Ligájában szerepelt, a körülmények mindenképpen jobbak voltak. Egyedül a szenvedélyességet hiányoltam, amiért az újpesti évek kárpótoltak. Mindent megkaptam Újpesten, amire vágytam, csak amiatt van hiányérzetem, hogy bajnokságot nem sikerült nyerni, pedig volt rá esély.
– A németnyelv-tudásnak hasznát veszi? – Érdekes kérdés. A suliban angolt tanultam, Törökországban is úgy kommunikáltam, majd eleinte Ausztriában is. Aztán átmenetileg angol–német keveréknyelven, végül belerázódtam a németbe, amit az angolom sínylett meg kicsit. Újpesten a külföldi játékosokkal is angolul beszélek, de persze olykor a német is hasznos.
David Beckham előtt sem hátrált meg
– Beckhamnek nyilván angolul szólt be, amikor 2009-ben a ligaválogatott a Milannal játszott. Mi váltotta ki a balhét? – 1-0-ra vezettünk. Beckham az egyik szabadrúgásnál ellökött. Úgy voltam vele, ezt azért neki sem hagyom és kétségtelenül odarúgtam. Két percig üldözött a pályán, meg akart fojtani, számon kérte a dolgot, amire kapott még egy tüskét, ezzel kvittek lettünk… Nem akartam balhét, senkivel sem szerettem volna komolyabb összetűzésbe keveredni, mégiscsak gálameccs volt.
– Azóta netán volt alkalmuk tisztázni a dolgot? – Mit szépítsem, akkor bepöccentem, mert Beckham kissé lenézően viselkedett. Egyébként játékosként kimondottam kedveltem, hiába volt sztár, a Manchester Unitedben, a Real Madridban és a Milanban is nagyon alázatosan futballozott. Megsüvegelendő, amit elért. Személyesen azóta nem találkoztunk, ki tudja, egyszer talán erre is sor kerül.
Amúgy a meccs érdekes utóélete, hogy békülésem jeleként mezt akartam vele cserélni, de Beckham elutasított. Helyette a brazil Ronaldo, a Fenomén aláírt mezét kaptam meg. Szerintem nem jártam rosszul.
– Még Győrben futballozott, amikor 2016-ban a kedvesével részt vett a Nyerő páros című realityben. Hogyan jött a lehetőség? – Futballistaként sokat szerepeltem tévéműsorokban, akkoriban az RTL Klub is adott focimeccseket. Sosem zavart a kamera, fesztelenül nyilatkoztam. Erre figyelt fel az egyik producer és meghívott a Nyerő párosba. Többször kikosaraztam, de végül az ETO is hozzájárult, a párom is belement, így elvállaltuk.
– A futballal fel is hagyott, ott ragadt a celebvilágban. Mivel, miért vonzotta be ez a közeg? – Azt mondják, jól áll nekem ez a szerep. Talán azzal nyertem el a nézők szeretetét, hogy őszinte és humoros vagyok, mindig magamat adom. Pontosan tudom, hogy a futballmúltamnak köszönhetően kerültem be a körforgásba.
– Melyik volt a kedvenc produkciója? – Az RTL-en majdnem mindegyik műsorban szerepeltem már, csak a tánc maradt ki egyelőre. 2017-ben megnyertem a Celeb vagyok, ments ki innen! produkciót, ami nyilván emlékezetes. A sportmúlt persze meghatározó, én a realitykben is nyerni akarok.
– Leleplezést persze nem várunk, de árulja el, a műsorokból mennyi van előre megírva és mennyi dől el valóban élőben? – Természetesen van forgatókönyv, de a versenyek teljesen hitelesek, a teljesítmény dönti el, hogy ki esik ki és ki jut tovább. Engem is kóstolgattak, hogy kint sem vagyok Dél-Afrikában, hanem valamelyik hazai erdőben forgatunk, meg hogy titokban eszünk, de ez persze nem igaz. A Survivor alatt nyolc kilót fogytam, pedig nem volt rajtam felesleg. Tényleg kemény volt. A koplalás próbára teszi a versenyzőket, a konfliktusok jelentős része ebből ered.
A Sztárbox a következő kihívás
– Azt hogyan viseli, amikor cikizik? Például a matektudásával. – Jó tanuló és jó matekos voltam a suliban! A cikizés onnan ered, hogy az egyik műsorban besültem egy szöveges feladattal. Megnézném, ott helyben hányan oldották volna meg.
De nem haragszom ezért, a mémeken is csak röhögök, tisztában vagyok vele, a celebléthez ez is hozzátartozik.
– Újabban rádiós műsorokban is szerepel. Az élő adás sem stresszeli? – Cseppet sem. S megkönnyíti a helyzetemet, hogy Sebestyén Balázzsal, nyugodtan mondhatom, baráti a viszonyom, csakúgy, mint Bochkor Gáborral. Igyekszem felkészülni az adott témákra, és olyankor is magamat adom, bátran improvizálok.
– Könyvet is olvas vagy csak a híreket falja? – Inkább a híreket követem, azon belül is természetesen a sportot. Szabadidőmben jobbára sorozatokat nézek, de két könyv, az Egri csillagok és a Tüskevár, az én gyerekkoromat is meghatározta.
– Most éppen mire készül? – A Sztárboxra. Keményen készülök heti négy bunyós és két futóedzéssel összesen négy hónapon át. Korábban sohasem próbáltam ki ezt a sportágat, bizony így van, a ringben nagyon magára hagyatottnak érzi magát az ember. Izgatott vagyok, de nagyon várom a meccset.
A fiának nehezebb dolga van
– Vissza a focihoz. Újpesten pontosan mi a feladata? – Hivatalosan sportkoordinátor vagyok, egyfajta kapocs a vezetők, a felnőttcsapat és az utánpótlás között. Ott vagyok a nagy csapat minden mérkőzésén, ha tehetem, a második csapat és az utánpótláskorúak meccseire is kimegyek. Társadalmi kapcsolatokat ápolok, látogatom az iskolákat, igyekszem a gyerekeket az Újpest FC-hez terelni.
– A fia is futballozik. Néhány napja posztolt egy közös képet annak apropóján, hogy győztes gólt rúgott. Teher Kevinnek, hogy az apja korábbi válogatott játékos, közismert figura? – Valahol igen, teher, különösen eleinte volt az, nekem akart megfelelni. Mindig mondtam neki, önmagának kell bizonyítania. A mai fiatalok amiatt sincsenek könnyű helyzetben, hogy amíg nekem kőbányai csibészként a futball volt a mindenem, örökké fociztam, ma sok minden elterelheti a figyelmet.
Kevin nagyon jó kezekben van Véber Györgynél és Szlezák Zoltánnál az U19-es csapatban, csak rajta múlik, mire viszi.
Az említett meccs tényleg katartikus volt, megtapasztalhatta, milyen érzés, ha a jó teljesítményével hozzájárul egy közösség sikeréhez. Nekem is felemelő pillanat volt, hogy a gól után a fiúk mindannyian odaszaladtak hozzám ünnepelni.
„Szoboszlai Dominik mindenkihez képest külön kategória”
– Két kihagyhatatlan kérdés. Mit gondol Marco Rossi munkájáról, a válogatott sikereiről? – Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jó és eredményes a válogatott, Marco Rossi, akit személyesen is jól ismerek, kiváló munkát végez, s végre vannak olyan játékosaink, akik topbajnokságokban szerepelnek, méghozzá meghatározó futballistákként. Magamra gondolva még amiatt van hiányérzetem, hogy hasonló sikerekben nem volt részem, s tizenhatnál talán többször is szerepelhettem volna a válogatottban.
– Tudja, hogy a magyar futballisták közül csak Szoboszlai Dominiknak és Dzsudzsák Balázsnak van több követője az Instagramon, mint önnek? – Igen, tudok róla. Több mint hatszázezer követővel benne vagyok a top tíz magyar influenszerben. Szoboszlai Dominik mindenki máshoz képest külön kategória, kívánom neki, hogy sokszorosan haladja meg az én népszerűségemet! Bámulatos, amit huszonkét éves korára elért, s még innen is van feljebb. Igen, a Real Madridra gondolok.
– Meg tudná fogalmazni, hogy önnek mi a titka? – Szerintem a hiteles futballpálya-futásom számít a legtöbbet. Korban jó helyen vagyok, ismernek az idősebbek és a fiatalabbak is. Valószínűleg azt értékelik az emberek, hogy mindig magamat adom, az őszinteség tényleg kifizetődik.
Borítókép: Kabát Péter úgy gondolja, az őszinteségének köszönheti a népszerűségét (Fotó: Mirkó István)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.