Egy nap kellett hozzá, de felocsúdott a világ. Mi sem természetesebb, hogy a liberális véleménydiktárok Macron elnökkel az élen az utánozhatatlan francia művészet újabb zseniális megnyilvánulásaként akarják lenyomni a torkunkon a különben is bizarr és megosztó olimpiai megnyitóünnepség provokatív aktusát, Az utolsó vacsora LMBTQ-parafrázisát, ám a kicsit is jóízlésű emberek gyomra nem veszi be az újabb gátlástalan gyalázkodást.
A francia püspöki kart és több francia konzervatív értelmiségit követve a világ számos pontjáról érkeznek a felháborodott reakciók, még a világpolitikában befolyásos üzletember, Elon Musk sem rejtette véka alá a véleményét: „Ez rendkívül tiszteletlen volt a keresztényekkel szemben”.
Csak az olaszok hallgatnak, érthetetlenül.
Egy olasz reneszánsz művész olaszországi alkotása. Hogy kerül az olasz csizma az asztalra, mit keresett egyáltalán Az utolsó vacsora a párizsi olimpia megnyitóünnepségén?
Ha már a vitatott nemi identitásáról is ismert Leonardót tűzték zászlajukra: miért nem a Louvre-ban látható Mona Lisából űztek gúnyt a ferde hajlamú francia impresszáriók? Miért nem érték be azzal, hogy megúsztatták a titokzatos mosolyú hölgy replikáját a Szajnában? Miért nem a Mona Lisát maszkírozták drag queenné (vagy mi a nátha ez az új őrület)?
Ha mondjuk Munkácsy Krisztus-trilógiája esne ehhez hasonló becstelen blaszfémia áldozatául, remélem, a magyar tiltakozás nem állna meg a Déri Múzeum igazgatójának rosszallásánál. Olaszország azonban hallgat.
Hiába költöttek rá egy vagyont és szánták a franciák a gloire egyik megnyilvánulásának az olimpián: vasárnap reggeli hír szerint a Szajnában mégsem lehet nyílt vízi versenyeket rendezni. Persze hogy nem…
Árad a mocsok.
