Amennyire visszaemlékszem, egyszer már egyetértett a világ józanabbik fele abban, hogy semmi értelmük nem volt a nyolcvanas évek „bojkott­olimpiáinak” – Moszkva (1980), Los Angeles (1984) –, bakot lőtt a nagypolitika. Ellenben a megcsonkított játékok jóvátehetetlen erkölcsi és érzelmi kárt okoztak az egyetemes sportnak.

„Máig beleborzongok azokba a pillanatokba és abba, ahogy az összes tornásztársnőmmel együtt, gyakorlatainkat félbehagyva kiszakadt belőlünk a vigasztalhatatlan sírás – emlékszik vissza a Los Angeles-i bojkott bejelentésének hírére minapi cikké­ben Csisztu Zsuzsa egykori válogatott tornász, televíziós újságíró. – Tíz év munkája lett oda hirtelen. […] A világpolitika most megint csúful belerondít a sportvilágba.”

Bele bizony. Az orosz–ukrán háború kezdete óta sorra zárják ki az orosz versenyzőket és csapatokat a különböző nemzetközi sorozatokból. Újra belerondítanak a sportba. A Tribuna című ukrán sportlap nemrég ­odáig ment, hogy felszólította a Ferencvárost, váljon meg futballcsapatának orosz szakvezetőjétől, Sztanyiszlav Csercseszovtól.

Határozott fellépést követelünk a Ferencváros vezetőségétől. Ellenkező esetben Ukrajna népe nem bocsátja ezt meg önöknek!

– harsogják a portál Instagram-oldalán.