Nem árt tudni, hogy a profi utcai randalírozásnak is megvan a maga rendje. Mert nem úgy van ám, hogy a liberális előember csak kimegy a placcra és hűbelebalázs módjára elkezd tiltakozni. Dehogy! Az anarchiacsinálás koronázatlan királya, boldogult Saul Alinsky már évtizedekkel ezelőtt összegezte intelmeit. A radikálisok 12 szabálya című tüntetési kalauzt bibliaként forgatják a rémbaloldalon. „Tartsd fenn a nyomást! – írja a mester. – Támadj, támadj, támadj minden irányból! Sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra.” Azt sem árt tudni, hogy „a fenyegetés gyakran rémisztőbb, mint maga az akció”. Azt is megtanuljuk a zsiványideológustól, nemcsak az a hatalom, amivel a gonosztevő rendelkezik, de az is, amiről azt hisszük, hogy rendelkezik vele… Alinsky szerint akkor lesz igazán sikeres a „munka”, ha az elkövető maga is élvezi, amit csinál. A horda lózungjainak sulykolása előbb-utóbb azonos platformra hozza a hőbörgő felekezeteket. Minél primitívebb a kántáló tömeg, annál inkább.