A Párbeszéd–Zöldek nem vesz részt az áprilisi országgyűlési választáson, adta hírül a párt minapi közleménye – e mondat igazából csak attól hír, hogy az önállóan még sosem induló felekezet immár közösjelöltes-trükkel sem próbál meg besunnyogni a parlamentbe (ahogyan az előző két ciklusban). „No még ilyet!” – szisszen egy kommentelő. „Szegény Tordai Bencének, Szabó Tímeának nem jutott gazdaállat, akinek a hátán becsimpaszkodhatna a Házba?” Bizony úgy fest. Van viszont (továbbra is) nagy mellény: 

„Céljaink és értékrendünk ugyanakkor változatlanok maradnak 2026 áprilisa után is. Most azért teszünk gesztust, hogy az ország elindulhasson egy jobb irányba, de elkötelezettek vagyunk amellett, hogy továbbra is képviseletet adjunk az igazságos, szolidáris és zöld Magyarország felépítéséhez, ahol helyük van az értékrendi és politikai vitáknak, a sokszínű, értékalapú, versengő ajánlatoknak, blabla…” 

„Most úgy látom, hiába volt a kísérletünk, hogy ennek az országnak a proletártömegeit öntudatos forradalmárokká neveljük. Mi most félreállunk, hogy majd újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban és érettebb proletariátussal új harcba kezdjünk.” Megvan! A nagy előd, Kun Béla kesergett így emberkísérletének zárónapján, 1919. augusztus elsején.

A pártközlemény az egészséges önkritika és a kistérségi hőzöngés elegyével zárul: „Be kell látni: az autokrácia lebontásához több kell és más kell. Olyasféle erő, amely nagyban és egységben képes fellépni a történelmi hibákat és bűnöket elkövető, Orbán Viktor vezette állampárttal szemben.” Függöny, elnéző kacaj.

Borítókép: Tordai Bence (Fotó: MTI/Kovács Attila)