Legközelebb csak a 32. században csodálhatja meg a felénk tartó csodaüstököst

Az idei ősz egyik legizgalmasabb csillagászati eseménye lehet a C/2025 A6 (Lemmon) üstökös megjelenése, a csillagászok szerint jó esély lesz arra, hogy szabad szemmel is láthatóvá váljon – olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló közleményében.

illusztráció Forrás: Pexels

A C/2025 A6 (Lemmon) üstököst a Mount Lemmon Survey (MLS) égboltfelmérő program fedezte fel január 3-án, miközben földközeli objektumokat keresett. A csillagászok először aszteroidának vélték, mivel az égitest kicsi és kompakt volt. Később azonban a Pan-STARRS korábbi felvételei és a pályaszámítások egyértelművé tették: egy hosszú periódusú üstökösről van szó, amely nagyjából 1350 évente tér vissza a Naprendszer belső vidékeire. 

A mostani napközelsége lerövidíti a keringési idejét megközelítőleg 1150 évre, vagyis legközelebb csak a 32. században láthatjuk újra – emelték ki a közleményben.

A legfrissebb mérések szerint az üstökös 3,5-5 magnitúdó közötti fényességet érhet el földközelsége idején, így binokulárral észlelve kiváló látványt nyújt, sötét égbolt esetén pedig szabad szemmel is megpillanthatjuk. 

Bár az üstökösök fényessége mindig kiszámíthatatlan, de a jelenlegi adatok alapján a megfigyelésre legalkalmasabb első időszak az október 15–26. körüli, holdfénymentes napok lesznek. 

Október 21-ére esik az üstökös földközelsége.

 Várhatóan az október 22-i napon lesz a legkönnyebb megtalálni, mert az Izarnak, az Ökörhajcsár csillagkép egy fényesebb csillagának közelében jár. Ekkor nyugati irányba nézve 19 órakor egy igen fényes csillag, az Arcturus látható 13 fokos magasságban a látóhatár fölött, tőle fölfelé helyezkedik el a közepes fényességű Izar. Az üstökös balra lefelé látszik majd az Izartól, a csillaghoz közel, 22 fokos magasságban. A megfigyeléséhez szabad, kitakarásmentes nyugati horizont szükséges.

November 7-én, az október 26-át követő első holdmentes napon 17 óra 25 perckor még 13 fok magasan látható az üstökös a horizont fölött a Kígyótartó csillagképben, de utána egyre közelebb kerül a látóhatárhoz, elbúcsúzva az északi féltekén élő megfigyelőktől.

A közlemény szerint az üstökös asztrofotókon látható zöldes színét a két- és háromatomos szénvegyületek fénykibocsátása okozza. Megfelelő fényesség esetén akár amatőr spektroszkóppal is vizsgálható lesz az égitest kémiai összetétele. A fotókon az üstökös mögött jelenleg halvány, vékony, de több tekergőző szálból álló finom ioncsóva húzódik, hosszabban hátrafelé az égen.

Aki szakcsillagászok által vezetett programon is megtekintené az üstököst, látogasson el valamelyik közeli csillagvizsgálóba – írják, kiemelve, hogy előtte érdemes érdeklődni, hogy látszik-e az adott csillagvizsgálóból az üstökös. 

További játékainkhoz kattintson ide!