Következmények nélküli ellenzék

E percemberek észérvek, érvkészletek megfogalmazása helyett egyedül a hangerőt képesek növelni.

Budapest, 2019. mrcius 5. Varju Lszl, a DK parlamenti kpviselje (msodik sor j2) mobiltelefonnal fotz az Orszggyls plenris lsn 2019. mrcius 5-n. Mellette Arat Gergely, a DK (b3), Ungr Pter, az LMP (b2) s Hiller Istvn, az MSZP kpviselje (j). Az els sorban Vadai gnes, a DK kpviselje, Gyurcsny Ferenc, a DK elnke, frakcivezetje, Bangn Borbly Ildik, az MSZP frakcivezet-helyettese (b3) s Tth Bertalan, az MSZP elnke, frakcivezetje. A harmadik sorban Grczy Zsolt (b) s Olh Lajos (b2), a DK, Varga Lszl (b3) s Korzs Lajos, az MSZP kpviseli. MTI/Bruzk Nomi Fotó: Bruzák Noémi Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Bár lehet vitatkozni azzal a mondással, hogy „a stílus maga az ember”, mégis fontos tájékozódási pont, hogy milyen megnyilvánulásai vannak valakinek vagy általában véve hogyan tekint az illető az embertársaira, köztük ellenfeleire. Különösen a politikusoknál fontos, hogy milyen kép alakul ki róluk, hiszen a szavazók leginkább a voksaikért versengők megnyilvánulásaiból, szónoklataiból szűrik le, hogy kit tüntetnek ki bizalmukkal. Legyen bármennyire magasan képzett valaki, és tartsa a pártok programjait mérvadónak, nem lehet amellett elmenni, hogy közszereplései során egy politikus milyen üzenetet küld a publikumnak. Meddig hajlandó elmenni egy vitában? Képes-e tartani magát a kulturális normákhoz egy feszült, konfliktusos helyzetben? Egyáltalán: tiszteletben tartja-e mások emberi méltóságát?

A tágabb értelemben vett, az emberi kvalitásokat is tükröző stílus szempontjából a magyar baloldal rendszerváltás óta befutott története erős hanyatlástörténet. Hol vannak már a mai politikából a rendszerváltás utáni évek olyan csillogó intellektusú, talpig úriember véleményformálói, politikusai, mint Kis János, Tamás Gáspár Miklós vagy Tölgyessy Péter? Rajtuk kívül is jó néhány – mára nem aktív – baloldali politikusra is igaz volt a gyakran idézett író, Esterházy Péter mondása, amely szerint „van az a szint, ami fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá”. Ma már sajnos gyökeresen más a helyzet. Alföldi Albertek és Baráth Etelék helyett Tordai Bencék és Hadházy Ákosok parádéznak bohócorral és alpári táblákkal a parlamentben, Szili Katalinok helyett pedig Szabó Tímeák üvöltenek vörös fejjel, jobb esetben értelmet nélkülöző artikulátlanságokat, rosszabb esetben szemenszedett, aljas hazugságokat. És el kell ismerni, Vona Gábor is magasabb nívót képviselt, mint a szemforgatva vicsorgó Jakab Péter.

E percemberek észérvek, érvkészletek megfogalmazása helyett egyedül a hangerőt képesek növelni, de leginkább indulatosan, durván mocskolódnak. Következmény ugyanis nincs. Az ellenzék vezére, Gyurcsány Ferenc maga is híve a másokat megalázó, gyűlölködő beszédmódnak. Másfél évtizede kedélyesen terroristának nevezte az arab focistákat, élvezettel beszélt az öregecskedő feleségek lecseréléséről, az őszödi beszéddel pedig felszámolta maradék emberi tisztességét is.

Önmagáért beszél, hogy Gyurcsány egyik új pajtása, Homonnay Gergely – akivel előszeretettel pózol szelfiken az Apró-villa lakója – a minap Orbán Viktor általa elképzelt halálán kéjelgett. Szerinte a miniszterelnök nem élné túl a Covid-fertőzést a „sertésjelmeze” miatt, és ő – Homonnay bitang ember – ezt pezsgővel ünnepelné. Az pedig Homonnayról további szegénységi bizonyítványt állít ki, hogy Novák Katalin családügyi minisztert, többgyermekes családanyát náci féregnek (!) nevezte. Következmény? Nulla.

Persze ha kissé körülnézünk a baloldalon, láthatjuk, hogy kiapadhatatlan forrásai vannak a gyűlölködésnek. Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester a többségi társadalmat is örömmel megalázza, ha olyan kedve van, ugyanis nem másokat illetett a dehumanizáló „rémisztő képződmény” jelzővel mint a fehér (!), keresztény (!) heteroszexuális (!) nőket (!) és férfiakat (!). Kell még mondanom valamit, Ildikó? Ja, igen: a szocialista Bangóné Borbély Ildikó nemes egyszerűséggel a fél országot, a Fidesz–KDNP szavazóit nevezte patkánynak. A fiatalok is ígéretes tanítványai Gyurcsánynak, a Momentum egyik volt elnökségi tagja például a vidékiek lenézéséről írt egy vizsgadarabnak is tekinthető tanulmányt, s – ki tudja – lehet, hogy a DK elnöke is elégedetten mulatott a Mécs János által paródiaműfajba besorolt, gyalázkodó gúnyiraton.

Ez ma az ellenzék. Ezek akarnak kormányozni. Tragédia.