Magyarországon nem egy román óvoda, iskola működik, Békés megyében több is, ezen intézményekben mindenki akkor és úgy beszél románul, amikor és ahogyan csak akar. Beleértve a magyar anyanyelvűeket, és beleértve azokat is, akik külföldről érkeznek ide, és egy szót sem tudnak magyarul. Közismert, hogy ezeken az intézményeken a román zászlónak is helye van, és a román feliratokat sem verte le még senki. Vannak boltok, fodrászatok, műkörömépítő szalonok, amelyekre tulajdono­saik szabadon kiírhatják románul is, milyen szolgáltatást nyújtanak. Egyetlen olyan eset sem ismert, hogy ebből baj lett volna.

Abból viszont már lett, hogy a magyargyűlölő Andrei Șaguna egykori ortodox püspöknek néhány szélsőséges provokátor szobrot akart állítani Gyulán. Maguk a helyi románok sem találták ezt jó ötletnek. Abból is lett perpatvar, nem is egy, hogy az elcsatolt területeken március 15-én és augusztus 20-án a magyarok kitűzték a magyar nemzeti lobogót. Akkor se kíméltek meg bennünket, ha valamelyik magyar szórványtelepülésen maroknyi magyar magyarul mert hangoskodni, magyarul mert társalogni a buszon.

Háború tör ki szokásszerűen akkor is, ha magyar utcanévtáblára cserélik a románt. A tömbmagyarság köreiben a zászlólengető ünnepnapokat leszámítva egyelőre viszonylagos nyugalom van, bárki bármit mondhat magyarul, szónokolhat, igét hirdethet az anyanyelvén, de ki tudja, meddig marad ez így, meddig bírja a védőbástya a nyomást.

Pedig román testvéreinknek egyáltalán semmi okuk a panaszra. Még csak az ellen sem tiltakozhatnak, hogy a határon túli magyar iskolák, óvodák karbantartásának költsége az ő zsebüket terheli. Ezeknek az intézményeknek a jelentős része a magyar kormány támogatásával korszerűsödik. Ugyanez a magyarországi román óvodákról, iskolákról is elmondható. Hogy a hazai románság gondtalanul ápolhatja hagyományait, kulturált körülmények között tanulhat az anyanyelvén, elsősorban nem a román, hanem a magyar államnak és nekünk, a nemzeti kisebbségek jogait tiszteletben tartó magyaroknak köszönhető.

Az eleki román nemzetiségi általános iskolát 105 millió forint kormányzati támogatásból hozták rendbe a tanévkezdésre, Méhkeréken, a szinte csak románok által lakott békési faluban 110 millió forintból épül bölcsőde, de Battonyán is évről évre bővül, gazdagodik a román nemzetiségi oktatás. A Romániában élő román testvéreink sajnos ezt magától értetődőnek veszik, főként akkor, amikor arról van szó, hogy nekik is biztosítaniuk kellene a Romániában élő magyarok jogát az anyanyelvhasználathoz.

Mintha nem akarnák, hogy béke legyen. S ha mindehhez azt is hozzávesszük, hogy a közelmúltban északi szomszédaink törvényjavaslatba foglalták a szlovák és a magyar nyelv egyenrangúságát, amely által a nyelvhasználati törvény javítgatása helyett egy teljesen újszerű megközelítést tártak a nyilvánosság elé, kétségbeejtő, ami tőlünk keletre történik. Ha meg is torpan a szlovákiai kezdeményezés, akkor is érdemes lenne megfontolnia a szegedi főkonzulátus fenntartójának, hogy az ügyfélszolgálatosoknak az illemóra mellett az intenzív magyarnyelv-tanfolyam is jót tenne.

Borítókép: MTI/Kelemen Zoltán Gergely