A jegybank friss elemzése alapján a magyar versenyképesség stagnál, vagyis nem tudtunk előrelépni ezen a téren. Konkrétan minimálisan ugyan javul a helyzetünk az MNB versenyképességi jelentésében, miszerint az Európai Unióban a 18. helyre pozicionáltuk magunkat 2020-ban – egy helyet javítottunk tavalyhoz képest –, de csak azért, mert a brexit miatt az Egyesült Királyság már nem szerepel a listában. Az MNB szakértői szerint az uniós országok öt, viszonylag jól elkülöníthető csoportra bonthatók versenyképességi helyzetük és vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-jük alapján. Mi, magyarok a negyedik csoportban vagyunk a régió más országaival – Litvánia, Lettország, Lengyelország, Horvátország, Ciprus és Szlovákia – együtt. Bár ebben a mezőnyben a legjobbak vagyunk, sajnos a mediterrán országok (Málta, Portugália, Spanyolország és Olaszország), illetve a kelet-közép-európai régió fejlett uniós tagállamai, Észtország, Szlovénia és Csehország elhúznak előttünk.
A dolgok jelenlegi állása szerint hazánk az uniós országok eredményeinek trendvonala alatt helyezkedik el, azaz gazdasági fejlettségünk enyhén alacsonyabb versenyképességi helyzetünknél. A trendvonal mentén történő elmozdulás – tehát a gazdasági fejlettség és a versenyképességi helyzet egyidejű javítása – jelenti a fenntartható felzárkózás megvalósítását. De mi is kell ehhez? Röviden: dimenzióváltás. Bővebben pedig az, hogy jöjjünk ki az úgynevezett közepes jövedelmi csapdából. Utóbbi alatt azt értjük, hogy míg a nyugat-európai országok északi „blokkja” ráállt egy korszerű fejlődési pályára, addig a dél-nyugat-európai uniós tagállamok megrekedtek egy bizonyos fejlettségi szinten, és egy jottányit sem képesek előrelépni. Ezt a bizonyos fejlettségi szintet – a görög és portugál, valamint a dél-olaszországi átlagot értjük alatta – immár a magyar gazdaság is képes produkálni. Tegyük azért hozzá: ez is szép eredmény, hiszen nálunk a fejlődési spirál 1990-től indult be, szemben Nyugat-Európával, ahol a szocializmus maradványait nem kellett eltakarítani, és több évtizede részesei a közösségi forrásoknak is a Lajtán túli országok.
A kulcsszavak – a gazdasági szerkezet átalakítása, tudásalapú tevékenységek fejlesztése, az innováció és a kutatás-fejlesztés kiterjesztése közepes méretű vállalatokra, a termelékenység fokozása, a versenyképesség javítása – ismertek. Ám a lényeg valószínűleg az, hogy a dimenzióváltás lelke, hogy a kutatás-fejlesztésre (K+F) alapuló projektek egyre nagyobb részarányt képviseljenek a beruházásokon belül.
Jogos a kérdés: ezen a téren miként is állunk? A kormány komoly erőforrásokat mozgósított és mozgósít annak érdekében, hogy a termelésorientált gazdaság mihamarabb előre tudjon lépni legalább egy lépéssel, és kutatás-fejlesztés által vezérelt gazdasággá váljon. Idén minden korábbinál nagyobb összeget, több mint 180 milliárd forintot fordít a központi költségvetés innovációra. Egyébként pedig tavaly az állami és a magánszféra is nagyjából tíz százalékkal többet költött kutatás-fejlesztésre, mint 2019-ben. Tíz év alatt pedig körülbelül hatvanszázalékos volt a növekedés. A számok tehát jól alakulnak, csak nem lehet megfeledkezni arról, hogy közben versenytársaink is fejlesztenek. Márpedig az oly sokszor emlegetett értékláncba, amely termék kitalálásától a piaci értékesítésig tart, mielőbb be kell lépnünk. Illúzió ugyanis a gyarapodást a betelepülő külföldi cégek összeszerelő üzemeitől várni a jövőben. Ráadásul csakúgy mint az európai uniós források, a külföldi működőtőke bejövetele is elkényelmesíti a magyar gazdaságot. Ha jön a pénz, akkor minek törjük magunkat?
Ennek sajnos pont az ellenkezője igaz: a „közép” kiüresedése nem pusztán azt jelenti, hogy stagnáló helyzetbe kerülhetünk, hanem azt is: hosszabb távon a lecsúszásunkat is jelentheti. Bár még a déli uniós tagállamok előttünk vannak, láthatóan megrekedtek egy bizonyos szinten, még a 2008-as gazdasági kibocsátást sem képesek produkálni. A feladat adott: olyan versenyképes gazdaságot kell teremteni, amely képes hosszú távon is hozzáadott értéknövekedést produkálni, ennek eléréséhez pedig a versenyképességi fordulat megvalósítása elengedhetetlen.
Biztató jel, hogy mind a Pénzügyminisztérium, mind pedig a Magyar Nemzeti Bank komolyan veszi a feladatot.
A pénzügyi tárca által menedzselt versenyképességi tanács teszi a dolgát, és a jegybank versenyképességi programja is bármikor aktiválható. A közepes fejlettségű csapdából azok az országok tudtak kitörni, illetve azok tudták elkerülni, amelyek sikeresen mozgósították hazai erőforrásaikat. Ezt a témát most tényleg túl kell dimenzionálni.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Borítókép: Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke beszédet mond a Világgazdaság üzleti napilap Magyarország újraindításáról szervezett konferenciáján 2021. június 9-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
