A jegybank friss elemzése alapján a magyar versenyképesség stagnál, vagyis nem tudtunk előrelépni ezen a téren. Konkrétan minimálisan ugyan javul a helyzetünk az MNB versenyképességi jelentésében, miszerint az Európai Unióban a 18. helyre pozicionáltuk magunkat 2020-ban – egy helyet javítottunk tavalyhoz képest –, de csak azért, mert a brexit miatt az Egyesült Királyság már nem szerepel a listában. Az MNB szakértői szerint az uniós országok öt, viszonylag jól elkülöníthető csoportra bonthatók versenyképességi helyzetük és vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-jük alapján. Mi, magyarok a negyedik csoportban vagyunk a régió más országaival – Litvánia, Lettország, Lengyelország, Horvátország, Ciprus és Szlovákia – együtt. Bár ebben a mezőnyben a legjobbak vagyunk, sajnos a mediterrán országok (Málta, Portugália, Spanyolország és Olaszország), illetve a kelet-közép-európai régió fejlett uniós tagállamai, Észtország, Szlovénia és Csehország elhúznak előttünk.
A dolgok jelenlegi állása szerint hazánk az uniós országok eredményeinek trendvonala alatt helyezkedik el, azaz gazdasági fejlettségünk enyhén alacsonyabb versenyképességi helyzetünknél. A trendvonal mentén történő elmozdulás – tehát a gazdasági fejlettség és a versenyképességi helyzet egyidejű javítása – jelenti a fenntartható felzárkózás megvalósítását. De mi is kell ehhez? Röviden: dimenzióváltás. Bővebben pedig az, hogy jöjjünk ki az úgynevezett közepes jövedelmi csapdából. Utóbbi alatt azt értjük, hogy míg a nyugat-európai országok északi „blokkja” ráállt egy korszerű fejlődési pályára, addig a dél-nyugat-európai uniós tagállamok megrekedtek egy bizonyos fejlettségi szinten, és egy jottányit sem képesek előrelépni. Ezt a bizonyos fejlettségi szintet – a görög és portugál, valamint a dél-olaszországi átlagot értjük alatta – immár a magyar gazdaság is képes produkálni. Tegyük azért hozzá: ez is szép eredmény, hiszen nálunk a fejlődési spirál 1990-től indult be, szemben Nyugat-Európával, ahol a szocializmus maradványait nem kellett eltakarítani, és több évtizede részesei a közösségi forrásoknak is a Lajtán túli országok.
