Márki-Zay Péter, a baloldali összefogás jelenlegi miniszterelnök-jelöltje felkért egy közjogi-szakértői csoportot, amelynek az a feladata, hogy az esetleges baloldali választási győzelem esetén kidolgozza az alaptörvény és egyes alkotmányos törvények reformját. A grémium vezetője, Fleck Zoltán jogszociológus a minap a HVG-nek nyilatkozott.
A jogász szerint meg kell vizsgálni, „melyek az alaptörvényben és a többi kétharmados törvényben azok a szabályok, továbbá melyek azok az intézmények, amelyeket azért hozott létre a Fidesz, hogy a hatalmat akkor se veszítse el, ha a választásokat elveszti”. Fleck szerint forgatókönyvre van szükség a tekintetben, hogy mihez kezdjen a parlamenti többség a legfőbb ügyésszel, az Alkotmánybírósággal vagy a Költségvetési Tanáccsal. Véleménye szerint Polt Péter legfőbb ügyészt, Varga Zs. Andrást, a Kúria elnökét, illetve egyes, meg nem nevezett alkotmánybírókat „sebészeti pontossággal” kell elmozdítani tisztségükből.
„Fékek és ellensúlyok” vagy „fékek és egyensúlyok” rendszerének nevezzük (angolul: „checks and balances”) azon alkotmányos intézmények, szavazási metódusok összességét, amelyek a törvényhozó és végrehajtó hatalom jogi, gazdasági, politikai ellenőrzését biztosítják. E körben kell megemlíteni az állami szervek gazdasági ellenőrzését biztosító számvevőszéket, a jogszabályok alkotmányossága felett őrködő alkotmánybíróságokat, egyes országokban a kétkamarás parlamentet vagy az államfői vétó intézményét. Tekintettel arra, hogy Fleck Zoltán meg nem nevezett alkotmánybírák elmozdításáról, esetleg teljesen új összetételű Alkotmánybíróság létrehozásáról beszélt, a továbbiakban a kormányzati túlhatalom legfontosabb ellensúlyáról, az Alkotmánybíróságról szólnék.
Az alaptörvény rendelkezései szerint az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatával tizenkét évre választja. Az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatával az Alkotmánybíróság tagjai közül választ elnököt, az elnök hivatala az alkotmánybírói megbízatás lejártáig tart.
Az Alkotmánybíróságról szóló sarkalatos törvény szerint az Országgyűlésben frakcióval rendelkező pártok által alkotott jelölőbizottság tesz személyi javaslatot a megüresedett alkotmánybírói helyek betöltésére, a jelölőbizottság által javasolt jelöltekről az Országgyűlés dönt. Bár a kétharmados többség lehetővé teszi, hogy az alkotmánybíró-jelöltek személyéről egyedül a Fidesz–KDNP döntsön, voltak olyan alkotmánybírák, akiknek a megválasztását a kétharmados kormánypárti többség mellett az LMP frakciója is támogatta. Nem igaz tehát a baloldali publicisztikákban gyakran hangoztatott állítás, mely szerint a Fidesz kétharmados többsége birtokában az alkotmánybírák jelölése során nem törekedett legalább részleges konszenzusra.
Az Alkotmánybíróság tagjainak mandátuma a törvény alapján a tizenkét éves megbízatás megszűnése, lemondás, halál esete mellett összeférhetetlenség kimondásával, felmentéssel és kizárással is megszűnhet. Összeférhetetlenség kimondásáról és felróható magatartás miatti kizárásról csak az Alkotmánybíróság teljes ülése dönthet. A kormány és az Országgyűlés a hatályos alkotmányos jogszabályok alapján nem jogosult az alkotmánybírák visszahívására, kizárására, felmentésére.
Az európai parlamentáris demokráciákban, így Németországban a törvényhozás – Magyarországhoz hasonlóan – minősített többséggel választja az alkotmánybírákat. Az Amerikai Egyesült Államokban a Supreme Courtnak nevezett, alkotmánybírósági funkciókat is gyakorló legfőbb bírói testület tagjait a végrehajtó hatalom feje, az elnök jelöli ki. Az amerikai elnökök sok esetben a szakmai szempontok mellett nem titkoltan politikai-ideológiai alapon döntenek a főbírójelölt személyéről. Ebben az esetben az amerikai elnök ideológiai alapokat sem mellőző kijelölési gyakorlata diktatórikusnak tekinthető.
Az Egyesült Államokban az elnökök a Supreme Court kinevezési gyakorlatát sok esetben kritizálták. Olyanról azonban nem tudok, hogy bárki azt javasolta volna, hogy a Supreme Court egyes tagjait vagy összes tagját az amerikai alkotmány szövegével ellentétes módon meg kell fosztani mandátumától, csak azért, mert az adott főbírát politikailag, erkölcsileg kritizálható vagy mandátumtól megfosztott (Richard Nixon) elnök választotta.
Olaszországban és más országokban az alkotmánybírák kijelölési eljárásában független szakmai szerv is részt vesz. Ilyen tartalmú vagy ehhez hasonló jogszabály-módosítások szakmai vita tárgyát képezhetik. Fejlett demokráciákban létezik olyan megoldás is, mely szerint az új alkotmányt a kétharmadosnál nagyobb többséghez vagy két egymást követő országgyűlés elfogadó aktusához, illetve népszavazáshoz kössék. Ennek azonban mindig feltétele kell, hogy legyen, hogy az aktuális parlament a hatályos jogszabályok által előírt módon, jelen esetben kétharmados többséggel döntsön az ilyen tartalmú alkotmánymódosításról. Másfelől parlamentáris demokráciában alkotmánymódosítás, illetve alkotmányos törvények módosítása csak a jövőre nézve állapíthat meg normákat. A visszamenőleges hatályú jogalkotás, különösen alkotmányos pozícióban lévő személyek visszamenőleges jogalkotással való elmozdítása diktatórikus megoldás.
A bolsevik-kommunista mentalitás egyik fő eleme, hogy miközben az ilyen pártok nem titkoltan diktatúrára törekedtek, politikai ellenfeleiket vádolták autoriter, diktatórikus törekvésekkel. 2006. szeptember 20-án és október 23-án nem a „Fidesz-diktatúra”, hanem a „demokratikus” MSZP–SZDSZ-kormány regnálása idején sértették meg a gyülekezéshez fűződő emberi jogokat.
Az antidemokratikus, bolsevik jellegű alkotmányos puccs ötletét az a Fleck Zoltán vetette fel, aki történetesen nem Orbán Viktor, hanem Márki-Zay Péter tanácsadója. Fleck Zoltán forradalmi jellegű változásokat emleget, csakhogy Magyarországon Soros György és mások bánatára nincs forradalmi helyzet. A baloldal egyebek mellett elnyerte Budapest főpolgármesteri és számos megyei jogú város, így a Márki-Zay által vezetett Hódmezővásárhely polgármesteri tisztségét. A jelenlegi választójogi rendszerben tehát bármikor lehetőség van arra, hogy a mindenkori ellenzék jelöltjei nyerjenek. A gyülekezési jog is biztosított, 2006 őszével szemben az ellenzéki tüntetők bármikor szabadon kifejthetik véleményüket.
Ami a jelenlegi alaptörvényt illeti, annak szövege döntő többségében megegyezik az 1989–90-es alkotmány szövegével. Az a tény, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselői rendre elutasították azon MDF-es és fideszes javaslatokat, amelyek arra irányultak, hogy a demokratikus 1989-es alkotmány ne viselje többé az 1949-es diktatórikus Rákosi-alkotmány számát, nem jelenti azt, hogy a fontos szimbolikus változásokat hozó alaptörvény a Rákosi-alkotmányt váltotta volna.
Aki tehát az alaptörvényt feles többséggel szeretné hatályon kívül helyezni, nemcsak annak új elemeit, hanem a kommunista rendszert felszámoló 1989. évi alkotmányt is eltörli, és szimbolikusan úgy jár el, mint Rákosi Mátyás, aki az 1949-es alkotmánnyal eltörölte a történeti magyar alkotmányt.
Ha az alaptörvény egészét vagy annak számos rendelkezését, illetve egyes alkotmányos törvényeket egy esetleges baloldali többségű országgyűlés Fleck Zoltán és társai javaslatára egyszerű többséggel hatályon kívül helyezné, akkor Lucius Cornelius Sulla római diktatúrájának a mintájára politikai alapú proskripcióval (száműzetést és kivégzést tartalmazó nyilvános névjegyzék) mozdítaná el egyes alkotmányos szervek vezetőit, illetve számos alkotmánybírót, veszélyeztetve ezzel az Alkotmánybíróság működését, a fékek és ellensúlyok rendszerét kiküszöbölve pedig az egyszerű parlamenti többségnek lehetősége lenne korlátlan számú alkotmányellenes törvény megszavazására. Amennyiben ez megvalósulna, akkor beszélhetnénk valódi autoriter rendszerről!
Az alkotmányos alapelvek megvédésének a legegyszerűbb módja, ha a 2022. áprilisi választáson nem szavazunk olyan párt vagy pártkoalíció jelöltjeire, amely leépítené alkotmányos demokráciánkat.
A szerző alkotmányjogász
Borítókép: Fleck Zoltán (Fotó: MTI/Földi Imre)
