– Maradunk, Imre – válaszolta apám –,
biztosan maradunk. Az öregeink is itt vannak, a gyerekek kicsik. Hová is mennénk…
Sűrűn eszembe jut ez a réges-régi búcsú abban a körgangos, visszhangos Kertész utcai bérházban.
Kiss Tibiék hajnalban elmentek. Mi maradtunk. Vártuk a megjósolhatatlan jövőt. Benne a karácsonyt.
Aztán eljött a szenteste.
Egy apró lucfenyőt őrzök az emlékezetemben, pár szál gyertya égett rajta. Meg arra is emlékszem, hogy egy horgolt sálat kaptam a Jézuskától. Bár akkor már erősen gyanakodtam, anyukám lehetett az a Jézuska…
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Fortepan/Mészáros Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!