De ugorjunk vissza a mába! A reálgazdaságot megsegítő intézkedéseket követően a háztartásokon volt a sor: előbbi azonban kellett az utóbbihoz. Orbán Viktor miniszterelnök a Világgazdaság tavalyi konferenciáján jelentette be, hogy a jóléti intézkedések fedezete a minimum ötszázalékos gazdasági bővülés. Vagyis a nagy volumenű kifizetéseket a jó teljesítmény tette lehetővé; az erőforrásokat átcsoportosítva tudta a kormány azokat a beruházási támogatásokat teljesíteni, amelyekkel a családok járnak jól.
Az újraindítás és a gazdasági növekedés sikerességét a makrogazdasági számok igazolják, valamint az is, hogy Magyarország képes – alacsony kamattal – önmagát finanszírozni a nemzetközi pénzpiacról.
Közben senki sem tagadja, hogy a költségvetés hiánya és az adósságállomány magasabb lett a korábban tervezettnél, de kényszerhelyzetben mérlegelnie kellett a kormánynak; a munkahelyek megtartása érdekében olyan támogatásokat indítottak, amelyek nemcsak itt, hanem Európa számos országában megnövelték az adósságállományt. Kétségtelen: ezt majd konszolidálni kell a 2022-es, 2023-as költségvetésben.
Választási jellegű-e a költségvetés? Nem, hanem politikai. Nem is lehet például szakmai, az ugyanis csak akkor létezik, ha a sarokszámokat az IMF írja. De most nem vagyunk programország.
Egyébiránt a központi költségvetés csak azt tükrözi – most 2022-ben is –, amiért a választópolgárok bizalmat helyeztek a kormányon lévő Fidesz–KDNP-szövetségbe. A definíció roppant egyszerű: a reálgazdaság megerősítése mellett a háztartások anyagi körülményeinek, a családok életszínvonalának a javítása a fő célkitűzés, amióta a polgári erők kormányoznak.
Senki sem állítja, hogy Magyarországon már „nagy a jólét”. Ráadásul erről fizetett hirdetések sem jelennek meg a Financial Timesban, mint a Gyurcsány-kormány idején. Ám vitathatatlan: sokkal jobban élünk, mint 2010 előtt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!