A rendszerváltás idején hatályos magyar alkotmány (akárcsak a jelenlegi) a miniszterelnök jelölésének jogát kizárólagosan a köztársasági elnökre ruházta. Ellentétben a német alkotmánnyal, mely szerint két sikertelen szavazás után már a Bundestagon belülről érkezik a jelölés. Ráadásul a köztársasági elnököt semminemű szabály nem köti a jelölésben, vagyis elméletileg bárkit ajánlhat. De természetesen olyan személyt ildomos jelölnie, aki bírja a többség bizalmát és vélhe­tően meg is választják.

Más kinevezési jogköröknél is érintkezik az államfő a végrehajtó hatalommal. A miniszterelnök által jelölt minisztereket és államtitkárokat a köztársasági elnök nevezi ki. Számos független intézmény vezetőjének kinevezésénél és jelölésénél is közreműködő az elnök. Ő jelöli a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az ombudsmant, a Nemzeti Választási Bizottság választott tagjait. Ő nevezi ki az úgynevezett autonóm államigazgatási szervek vezetőit, sőt a nagyköveteket, bírákat, egyetemi tanárokat, tábornokokat stb. A köztársasági elnök adja meg – minisztériumi felterjesztésre – a magyar állampolgárságot a kérelmezőknek.

Nagyon érdekes a kegyelmi jogkör, amely révén az államfő – az igazságügyi miniszter ellenjegyzése esetén – ignorálhatja a bírósági ítéleteket. Ad absurdum az életfogytig tartó szabadságvesztést is. A kegyelem nem harmadik/negyedik jogorvoslati fórum, az államfő autonóm „döntésében kifejezésre juttathat méltányossági, humanitárius és saját értékrendjéből fakadó erkölcsi szempontokat is.” (2007-es AB-határozat.) Ha a miniszter az ellenjegyzést megtagadja, akkor nincs kegyelem. Ezzel a nagyvonalú lehetőséggel eddigi elnökeink – részben érthető módon – eléggé óvatosan éltek. Persze van kompromisszumos lehetőség. Hivatali működésem idején jellemzővé vált konzekvens gyakorlat volt a felfüggesztett kegyelem, amely a felfüggesztett szabadságvesztéshez hasonlóan azt jelenti, hogy ha a kegyelemben részesített személy újra bűncselekményt követne el, akkor visszaáll a büntetés hatálya.

A köztársasági elnök az 1989-ben megreformált alkotmány szerint a törvényeket egyszeri megfontolásra visszaküldhette a parlamentnek (politikai vétó), vagy pedig az Alkotmánybíróságtól kérhetett aláírás előtt előzetes normakontrollt. Ezzel összevetve érdekes a német rendszer. Ott ugyanis az államfő az esküjének szövegéből vezette le, hogy ha „betartatja” az alaptörvényt, akkor ebből következően nem írhatja alá az alkotmányellenes törvényeket. Erre párszor konkrétan volt is példa.

A korábbi alkotmány szerint az államfő két esetben oszlathatta fel a parlamentet. Akkor, ha az általa miniszterelnöknek jelölt személyt az Országgyűlés negyven napon belül nem választja meg, vagy abban az esetben, ha a parlament egy éven belül négyszer megvonta a bizalmat a kormánytól. Mivel ez utóbbira csak a konstruktív bizalmatlanság eszközével van lehetőség, ennek esélye igen csekély. A 2011-ben elfogadott (és 2012. január 1-jén hatályba lépett) magyar alaptörvény – bár groteszk módon a radikális átalakítások miatt támadták egyesek – az államfői tisztség tekintetében szinte semmit nem változtatott. Kicsit logikusabban, külön paragrafusba szedve találhatók az államfő ellenjegyzéshez kötött, illetve ellenjegyzéshez nem kötött hatáskörei. Bekerült a normaszövegbe a korábban sokak által evidenciának tartott szabály: a köztársasági elnök önállóan alakíthatja ki hivatalának szervezetét. Ebből következően szabadon állapíthatja meg a vezetők közigazgatási besorolását.

Az új alaptörvény szimultán biztosítja az államfőnek a politikai és az alkotmányossági vétó lehetőségét. A köztársasági elnök jogot kapott a parlament feloszlatására akkor is, amennyiben adott év március 31-ig a parlament nem alkotja meg a költségvetési törvényt. Mivel a költségvetési törvénnyel szemben kvázi vétójoga van a Költségvetési Tanácsnak, amelynek elnökét az államfő nevezi ki, így a köztársasági elnök áttételesen kikényszerítheti az Országgyűlés feloszlatását. Az egy éven belüli négyszeri bizalommegvonás esetére biztosított feloszlatási lehetőség – szinte értelmetlen lévén – megszűnt.

Álláspontom szerint a jó köztársasági elnök szimpatikus közszereplő, tapasztalt vezető, bölcs diplomata és jól ismeri hazánk alkotmányos berendezkedését. Aki a négy szempontból legalább háromban jól teljesít, abból sikeres államfő lehet. Ezek nagy része szinte az összes eddigi köztársasági elnökünkre igaz, volt aki kiemelkedő jogászprofesszorként, volt, aki több nyelvet beszélő diplomataként tette le névjegyét. Valakinek a környezetvédelem volt a szívügye, valakinek az, hogy mindössze két nap alatt aláírja a határon túli magyarok honosítási kérelmét.

A magyar államfő nem alkot maga törvényt, nem alkot maga rendeletet, nem ad utasítást a kormányzat szerveinek. Jóllehet tehát nincs sok, úgymond az ország sorsát megváltoztató horderejű hatásköre, egy aktív köztársasági elnök mégis méltó örökhagyója tud lenni a nemzet egy korszakának. Mit tud hozzátenni Novák Katalin az államszervezet működéséhez? Ha személyiségéből, eddigi szakmai munkájából indulunk ki, akkor a családok, a gyermekek védelmét, a keresztény értékrendet és a Magyarország érdekeiért való állhatatos kiállást a diplomácia porondján. Az államfőnek a napi politika felett kell állnia, de ezen értékek az egész magyarság számára lélekemelők, és mindenképpen súlypontját jelenthetik egy ideális államfő működésének. Az elnök asszony már a rendszerváltás utáni generáció személyisége, aki nemhogy diplomáját, de érettségijét is bőven 1990 után szerezte.

És csattanós válasz a hazánkat ért „nemi diszkriminációra” vonatkozó nemzetközi bírálatok után: a köztársasági Magyarország első női és egyben legfiatalabb államfője kezdi meg munkáját. Női államfőként a harmadik lesz Magyarország történelmében, Mária királynőt – Nagy Lajos lányát – (1382–1387) és Mária Teréziát (1740–1780) követően. Nem kötelező „kvótanőként”, hanem nyílegyenes pályán sikeresen haladva, ráadásul háromgyermekes családanyaként érdemelte ki a tisztséget.

A szerző alkotmányjogász professzor, volt köztársasági elnöki hivatalvezető

Borítókép: Orbán Viktor, Novák Katalin és Áder János (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)