Áttekintve a CPAC külföldi partnerországainak listáját, kiderül, hogy az Egyesült Államok konzervatív vezéralakjai még egyetlen európai ország kapcsán sem érezték úgy, hogy az megfelelő terepet biztosítana mind szellemi, mind gyakorlati síkon egy olyan történelmi hagyományú eseménysorozatnak, amelyet 1974 óta minden évben megrendeznek, s amelynek egyes rendezvényein olyan politikai szereplők szólaltak fel a múltban, mint Ronald Reagan és Donald Trump volt amerikai elnökök. Mi több, ami az európai politika súlycsoportjait illeti, annak, hogy az amerikai jobboldal krémje éppen abba az országba látogat el és rendez ott nagyszabású kampánykonferenciát, amelyik az unió tagországai közül egyedül büszkélkedhet egy több mint tizenkét éven átívelő konzervatív társadalmi többséggel, markáns üzenete van nemcsak a közép-európai régióban, hanem a Nyugat-­Európában lévő országok konzervatív pártjainak és vezetőinek is.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a CPAC jelentőségét nem érdemes pusztán nemzetközi fénytörésben vizsgálni, hanem a magyar érdekek mentén is. Ami a zsinórban negyedszerre is kétharmados választói bizalmat élvező Orbán-kormány diplomáciai teljesítményét illeti, fontos kiemelni, hogy az idei amerikai rendezvénysorozat nem az amerikai–magyar kapcsolatok ad hoc jellegű újjáélesztésének kísérlete, hanem éppen ellenkezőleg: egy kölcsönös tiszteleten és a közös értékeken alapuló, hosszú évek óta elmélyülő kapcsolat gyümölcseinek egyike.

Mint ismert, a magyar kormányfő hat évvel ezelőtt világelső volt abban, hogy a támogatásáról biztosította az akkor még csak konzervatív elnökjelölt Donald Trumpot, amely az évek során egy olyan politikai szövetség megköttetését eredményezte a két politikus és táboruk között, amelyet nemzetközi konzervatív körökben mind a mai napig példaként emlegetnek. E szilárd, közös értékrendbeli kapcsolatot – amely elsősorban az illegális migráció és a demokráciaexport elutasítására, a hagyományos értékek tiszteletére, valamint az üldözött keresztények védelmére épül – tovább erősítették azok a közelmúltban hazánkba látogató konzervatív politikusok és véleményvezérek, mint Mike Pence volt amerikai alelnök, Mike Pompeo korábbi amerikai külügyminiszter, illetve a legnépszerűbb jobboldali televíziós kommentátor, Tucker Carlson.

Azonban az egyre erősebb konzervatív amerikai és magyar szövetség további megerősítéseként is szolgáló CPAC idei állomását célszerű az amerikai belpolitika szemszögéből is górcső alá venni. A konferenciasorozat első és legfontosabb célja nem más, mint hogy a Republikánus Párt az idén novemberben megrendezendő, úgynevezett amerikai félidős választásokra a lehető legversenyképesebb módon szeretne rákanyarodni annak érdekében, hogy megkísérelje az amerikai törvényhozás (kongresszus) összetételének megváltoztatását.

Mindez két okból képez hatalmas tétet az amerikai jobboldalnak. Egyfelől amennyiben e céljuk sikerülne, úgy a republikánusok a jelenleg is rosszul szereplő baloldali Biden-kabinet mozgásterét jelentősen vissza tudnák vetni. Másfelől magától értetődő módon a félidős választásokon elért siker jelentős felhajtóerővel bír a győztes politikai tábor számára, amely akár komoly erőforrásként szolgálhat a 2024-es elnökválasztási kampányok mozgósítási szakaszában is.

Hogy a CPAC mögött álló amerikai konzervatív politikai hálózat ebben a kulcsfontosságú évben éppen Budapestet választotta a seregszemle helyszíneként, amellett, hogy egy megkérdőjelezhetetlen bajtársi szövetség meglétéről árulkodik, túlzás nélkül kijelenthető, hogy Magyarországot immár vastag betűkkel véste fel arra a nagypolitikai térképre, amelyet a világ összes vezető, valamint feltörekvő hatalma árgus szemekkel figyel. Nem véletlen tehát, hogy a május végi eseménysorozat kapcsán már most ilyen mértékű médiafigyelmet érdemeltünk ki nemcsak Európa, hanem Amerika-szerte is.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Borítókép: Europress/AFP/Joe Raedle