idezojelek

Bojkott vagy olaj

A brüsszeli olajembargónak nincs sok értelme, mert az oroszok vidáman eladják a cuccot a kínaiaknak és az indiaiaknak, oszt doszvidanyja.

Cikk kép: undefined

Nem tudom, mennyi értelme van és milyen hatása lehet egy bojkottnak, ami nyilván az erőszakmentes tiltakozás egyik formája. Emlékszem például a Bojkott Shell! feliratú transzparensekre az amszterdami tüntetők kezében, amikor az a hír került napvilágra a multinacionális vállalatról, hogy valahol Afrikában szívfájdalom nélkül odébb rakatott egy komplett törzset, amikor kiderült róluk, hogy pechükre egy sokat ígérő olajmező húzódik meg a mocsár alatt, ahol egészen addig békésen üldögéltek, pedig hasonlóra eleddig kizárólag Piszkos Fred volt képes.

Nekem magamnak ugyanakkor személyes problémám is adódott kagylósékkal, tekintve, hogy a balatonfüredi benzinkútjuk akkori üzemeltetője, akinek szilárd meggyőződése volt, hogy az üzemegység az ő tulajdonát képezi, kissé elfajult eszmecserénk során minősíthetetlen hangot ütött meg, valamint kis híján engem is, és már akkor sem bírtam az agresszív edukációt. Így aztán lelkesen csatlakoztam a felhíváshoz, de valami már akkor is azt súgta, hogy Magyarországon nagyjából ketten demonstrálunk Mahatma Gandhit idéző szelídséggel, édesanyám és én, bár anyámnak nem sok fáradságába került a tiltakozás, mivel soha életében nem volt autója. Annál a kútnál viszont azóta sem jártam, eképpen őrizve a lángot, valamint a forradalmi hevületet, miközben kiterjesztettem az eljárást a British Petrolra is, amikor összekenték olajjal a madarakat az egyik fúrótornyuk több száz kilométeres környezetében, de ez a felhorgadásom szintén hamvába holt, mivel maguktól megszüntették az egyetlen töltőállomásukat a budapesti Vágány utcában. Mindeközben éltem a gyanúperrel, hogy mindkét cég igazgatótanácsában éppen halálra röhögik magukat ezen az egészen, a szelvényvagdosás és az extraprofit hajhászása között megmaradt kevés, ám ugyanakkor drága idejükben.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ami most megy az orosz olaj és gáz kérdésében, az ugyan kevésbé ad okot a felhőtlen nevetgélésre, viszont nagyjából olyan hatásfokú, mint az én egykori lázadásom. Már ami a ruszkikat illeti, ugye. Ők ugyanis vidáman eladják a cuccot a kínaiaknak és az indiaiaknak, oszt doszvidanyja. A jóléti társadalmakban szocializálódott felbőszült néptömegek pedig az első mínuszos hajnalon, amikor ráadásul megbizonyosodnak a munkahelyük elvesztéséről is, sorra rugdossák majd v…lagba a kormányaikat és az uniós tisztségviselőket, majd lendületből felállítják Orbán Viktor lovas szobrát, amire jó néhány évvel ezelőtt már tettem konkrét utalást.

A bojkott persze nemcsak értelmezhetetlen, önsorsrontó agyrém lehet, de tökös megnyilvánulás is. Az angol válogatott és a többi térdelős csapat például komolyan elgondolkodhatna azon, hogy nem jelenik meg a katari labdarúgó-világbajnokságon. Itt a pompás, soha vissza nem térő alkalom, hogy bebizonyítsák tántoríthatatlan elkötelezettségüket mindenféle diszkriminációval szemben. Ezt persze már akkor megtehették volna, amikor a FIFA – csodával határos módon – a futballnemzetként számontartott Katart látta a legalkalmasabbnak az esemény megrendezésére, és még az időpontot is megváltoztatta, bele a nemzeti bajnokságok kellős közepébe, de akár akkor is, amikor riasztó információk érkeztek a stadionok építése közben tapasztalt munkakörülményekről. De most, hogy arról szólnak a hírek, hogy Katarban nyista térdelés, valóban itt a lehetőség a demokratikus értékek kompromisszummentes képviseletére. Ráadásul jelen állás szerint nem lehet majd szivárványos zászlót lengetni, LMBTQ-propagandát folytatni, ölelkezni (csak remélni tudjuk, hogy ez a gólörömre nem vonatkozik), csókolózni, valamint alkoholt fogyasztani. Utóbbi persze nem szükségszerű velejárója az emberi létezésnek, magam például a negyven fokban már egy sörtől is belealudnék a himnuszokba, de bizonyos közegekben mégiscsak megszokott.

Így aztán kíváncsian várom, amint az eszméletvesztésig bejoghurtozott angol szurkolók elkezdik a szokásos feszkót, és egy elfajult ötórai tea keretében nekifeszülnek a katari biztonságiaknak, aztán majd a diplomaták járkálhatnak értük a sittre. Katarban ugyanis valami – netán olaj? – miatt nem érvényes a demokráciaexport, a kutya se akarja őket edukálni, viszont eléggé háklisak a Koránnal szórakozókra, és ha ők valamire azt mondják, hogy nem, az maga a nem. Nincs talán, esetleg, egyrészt-másrészt, az van, ami van. Komoly dilemma lesz ez adott esetben az érintetteknek, mert amennyiben Katarban álldigálunk, mint az italbótba’, akkor utána Liechteinsteinben sem térdelünk, mert nincs tétje.

Borítókép: Az orosz Gazprom cég logója (Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Uniformizált, szervetlen épületek árasztották el a világot

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.