Az Európai Bizottság több mint egyéves huzavona után június elsején jóváhagyta Lengyelország helyreállítási tervét, melyet korábban – többek között – az LMBTQ-jogok állítólagos sérelme miatt nem tett meg. Ursula von der Leyen hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság nagyon mély értékelés alapján adott zöld lámpát a lengyel tervnek, azonban a testület döntése mögött nyilvánvalóan Lengyelországnak az orosz–ukrán konfliktusban tanúsított elkötelezett kiállása és az uniós szankciós politika feltétel nélküli támogatása húzódik meg.
Mint ismeretes, Lengyelországban 2019 óta több mint száz régió, megye és önkormányzat nyilvánította magát LMBTQ-mentes övezetnek, jelezve azt, hogy elzárkóznak a Nyugatról beszivárgó ideológiai irányzattól. A lengyel kormány 2021. márciusában az alkotmányban biztosított gyermekjogok védelme érdekében törvénytervezetet dolgozott ki az örökbefogadás szigorítására, mely az azonos nemű párok által kihasznált kiskapuk bezárását célozta. A lengyel szejm ugyanebben az évben tárgyalta a több mint százezer civil támogató aláírásával benyújtott „Stop LMBTQ!” törvényjavaslatot, mely szintén a biológiai nemek lebontását célként kitűző propaganda visszaszorítását, a hagyományos családmodell védelmét, továbbá a gyermekek körében történő bármely szexuális tevékenység népszerűsítésének megtiltását célozta.
Lengyelország a fentiek következtében korábban folyamatos támadásoknak és politikai nyomásgyakorlásnak volt kitéve az uniós intézményrendszer részéről.
2020 júliusában az Európai Bizottság visszautasította hat lengyel LMBTQ-mentes település testvérváros programbeli finanszírozását. Ursula von der Leyen a döntés kapcsán úgy fogalmazott, hogy „az Európai Unió szerződései biztosítják, hogy minden európai szabadon eldönthesse, hol éljen, kit szeressen és mire törekedjen. Én arra törekszem továbbra is, hogy egyenlően élhessünk az unióban.” Didier Reynders jogérvényesülésért felelős biztos pedig hangsúlyozta, hogy „a diszkrimináció nem megengedhető az EU-ban”. A bizottság elnöke első évértékelő beszédében is keményen bírálta Lengyelországot, amely szerinte tolerálhatatlan homofób politikájával megsérti a törvények uralmát, az LMBTQ-mentes zónák pedig emberiességmentes zónák, és nincsen helyük az unióban.
Az Európai Bizottság egyenlőségért felelős biztosa, Helena Dalli nem sokkal a bizottsági elnök évértékelőjét követő interjúja során a lengyel helyzettel összefüggésben már az LMBTQ-ideológiától elzárkózó tagállamokkal szembeni pénzügyi szankciók lehetőségét is felvetette, amikor kijelentette, hogy „azoknak az uniós országoknak, amelyek nem tartják tiszteletben az LMBTQ-jogokat, pénzbüntetéssel kell számolniuk”.
2021 márciusában, válaszul a lengyelországi LMBTQ-mentes övezetekre, az Európai Parlament az LMBTQ-szabadság zónájának nyilvánította az EU-t, mert az uniós képviselők szerint a lengyel LMBTQ-közösség tagjai egyre többször válnak hátrányos megkülönböztetés vagy támadások áldozatává, leggyakrabban az állami hatóságok, választott tisztviselők (beleértve az államelnököt) és a kormánypárti média részéről érkező gyűlöletbeszéd következtében. Az állásfoglalásban az EP-képviselők kifejtették, hogy – bár korábban már elutasították több lengyel város pályázatát – a bizottságnak további lépéseket kell tennie, és minden rendelkezésére álló eszközt – beleértve a kötelezettségszegési eljárást, az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét és a jogállamisági rendeletet is – ki kell használnia a Lengyelország elleni fellépéshez.
Az Európai Bizottság végül 2021 júliusában egyszerre indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország és Lengyelország ellen.
Míg hazánk vonatkozásában a gyermekvédelmi törvény, addig Lengyelország esetében az LMBTQ-mentes zónák szolgáltak az eljárás megindításának alapjául, mivel Brüsszel értelmezésében ezekkel a lépésekkel a két ország megsértette az alapvető jogokat és az egyenlőséget.
