idezojelek

Békestratégia Tusnádfürdőn

Orbán Viktor beszédének egyik legfontosabb gondolata az ukrajnai békéhez vezető út vázolása volt.

Cikk kép: undefined
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Orbán Viktor 2022-es tusnádfürdői beszédének egyik legfontosabb gondolata az ukrajnai békéhez vezető út vázolása volt. Ellenfelei a „fajelmélet” vádjával próbálták megakadályozni, hogy bárki is a lényeggel akarjon vagy merjen foglalkozni a nyugati világban. Az alábbiak­ban az elterelő hadművelet helyett a béke­stratégiáról lesz szó.

A nyugati világban – vagy ahogy a miniszterelnök fogalmazna, a posztnyugati és a nyugati világ között – igen gyakran a süketek párbeszéde zajlik. Az országok és kontinensek vezetőinek azon képessége, hogy a liberális média elvárásaitól és hittételeitől függetlenül foglalkozzanak a rájuk bízott közösségek jövőjével, mintha folyamatosan gyengülne.

Az új gondolatok, bátor felvetések megfogalmazása, de akár csak megfontolása is a posztnyugati politikus prototípusa számára felettébb kockázatos. Ha eltér a kijelölt liberális fősodortól, hamar megkaphatja a népszerűtlen, a nacionalista vagy a rosszul kormányzó jelzőket. Sokan sokszor megírták már: a nyugati világban nemcsak a vélemény-, de a gondolatszabadság is veszélyben van.

A magyar kormányfő gondolkodó politikus, amit többek között a tusnádfürdői beszédei bizonyítanak.

Ha több gondolkodó európai politikus lenne, a magyar kormányfő felvetései is termékenyebb talajra hullhatnának. S félreértés ne essék, gondolkodni lehet bal- és jobboldali nézőpontból is, ahogy például Francois Mitterrand vagy Helmut Kohl tette. A lényeg nem a politikai értékeken, hanem a politikai hétköznapokon túlmutató, történelmi, gazdasági és társadalomismereten alapuló jövőtervezésen van.

A politikailag lehetséges és kívánatos összehangolásán.

Orbán Viktor 2022-es tusnádfürdői beszédének egyik legfontosabb részlete Ukrajna békéjének megteremtéséről szólt. Nem olcsó PR-trükkről van szó, a magyar kormányfő nem magát ajánlotta béketeremtőnek. Sőt feketén-fehéren elmondta, illúzió lenne azt gondolni, hogy Magyarország remek tanácsokkal befolyásolni tudná a Nyugat stratégiáját. Gondolatainak elmondását mégis becsületbeli kérdésnek nevezte a kormányfő. Alighanem ismét egy gondolkodó politikus azon reményéről van szó, hogy ha nem is most, de előbb-utóbb találkozik egy másik gondolkodó politikussal.

A magyar kormányfő kiindulópontja, hogy Ukrajnában elhúzódó háború fenyeget, pedig szerinte minden érv a béke mellett szól. A legfontosabbak talán a humanitárius okok.

Aligha látja valaki világosan, hány áldozata is volt az egyik és a másik oldalon eddig a háborúnak, de nem kizárt, hogy mindent egybevetve ez a szám már közelíti a százezer emberéletet. A magyar kormányfő ehhez hozzátette, hogy az áldozatok között nyolcvanhat magyar ember is van, ami Magyarország fokozott érzékenységét és békepártiságát indokolja.

A béke melletti másik fontos érv, hogy a nyugati katonai stratégia (ukrán katonák kiképzése, felfegyverzése, Oroszország destabilizálása és elszigetelése) nem működik. Mivel öt hónap után is még csak Ukrajna ötödét foglalta el, az orosz stratégia sikeréről is hiba lenne beszélni. Ugyanakkor, tegyük hozzá, a kudarcos hadi stratégia nem jelent vereséget, csak a kitűzött célok elérésének lehetetlenségét. A nyugati fegyverszállításokkal és az oroszok számbeli fölényével a hadban álló felek eredménytelenül is hosszan el tudják nyújtani a háborút, ahogy az a történelemben oly sokszor előfordult. Ilyenkor a külvilágnak kell a feleket a konfliktusaikból kizökkentenie és a békekötés feltételeit megteremtenie.

Végül a harmadik fontos indok a béke mellett a gazdasági dimenzióról szól. Ha a háborús zaj elhallgatna, ismét a kereskedelem vehetné át a nemzetközi kapcsolatokban a legfontosabb szerepet, az energiaárak normalizálódása pedig megszüntetné – ha nem is varázs­ütésre, de lépésről lépésre – a háborús inflációt és a nyomában járó gazdasági ­recessziót. Orbán Viktor tényadatokkal támasztotta alá, hogy a háború Oroszországnak jelentős pluszbevételt hoz. A tények mindig segítenek eldönteni a Brüsszel és Budapest között zajló hitvitát arról, hogy a szankciók működnek-e. Természetesen épeszű ember nem gondolhatja, hogy az Oroszország elleni szankciók ne okoznának kellemetlenséget, de azt sem, hogy azzal Oroszország vezetésének döntései kedvező irányba befolyásolhatók lennének.

Érdekes kiszólása volt Orbán Viktor beszédének, hogy ha Trump és Merkel vezetők lettek volna 2022 elején, az orosz–ukrán háború elkerülhető lett volna. Tény, hogy Trump idején az Egyesült Államok nem kezdeményezett háborút, s a sokszor mókásnak ható magabiztossággal fellépő amerikai elnök egykori üzletemberként végsőkig a tárgyalások és a kölcsönös előnyök alapján kötött megállapodások híve volt. Még Kim Dzsong Unt is asztalhoz ültette, s a transzatlanti kereskedelmi egyezményeket is csak azért torpedózta meg, mert azokat előnytelennek tartotta hazájára nézve.

A Trumpot kevésbé szívelő Merkel említése is indokolt, aki – a 2015-ös migrációs válságban mutatott irreális politikája ellenére – mindig reálpolitikus volt. Jól tudta, hogy a német gazdaság sikerének a kulcsa, hogy Oroszországgal együttműködjön. Az energiahordozók importja és a technológia exportja nélkül a német gazdasági csoda nem működőképes. Merkel például az orosz Északi Áramlat 2 gázvezeték érdekében még Washingtonba is elment tárgyalni, és Ukrajnának is ígért gazdasági kárpótlást.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Trump és Merkel híján valakinek vállalnia kellene a béketárgyalásokat. E téren is fontos gondolatokat fogalmazott meg a kormányfő. Mindenekelőtt azt, hogy Európa nem alkalmas erre, mert a minszki megállapodás (lényegé­ben Európa garanciája a kelet-ukrajnai területek autonómiájára) kudarca miatt lejáratta magát az oroszok előtt. Orbán szerint az Európai Unió feladata, érdeke és az általa elérhető maximum a tűzszünet kiharcolása lehetne.

Továbbgondolva e szavakat, sajnos sok más állam sem jön szóba békeközvetítőként. Kínának nem szívügye az ukrajnai béke, nem akar belekeveredni a konfliktusba, sőt egyesek szerint nem is bánja, hogy messziről nézheti az oroszok és a posztnyugat katonai konfliktusát. A szláv népek számára a háború és béke kérdése megosztó kérdés, a belszláv konfliktusban közvetítő szláv nép nem látható sehol. Az Egyesült Államok és szoros szövetségesei sem tudnak békét közvetíteni, hiszen a fegyverszállítással elvesztették a tisztességes közvetítő szerep lehetőségét, s a propagandájuk egyértelműen a háború megnyerésére irányul jelenleg, nem a meghaladására. A békepárti elhajlókat keményen meg is büntetik Nyugaton. Beszédes volt, hogy a kereszténydemokrata szász miniszterelnök ellen Németországban kampányt indítottak, amikor ő, egy józan pillanatban, béketárgyalásokat sürgetett.

Két lehetőség maradt. Egyrészt a béketárgyalásokat olyan ország kezdeményezhetné, amely mindkét féllel szoros kapcsolatban áll, s érdekelt is a mielőbbi békében. Magyarország mellett csak a Vatikán és Törökország tűnik ilyennek. A pápa a személyes találkozók meggyőző erejében, a török vezetés a pragmatikus technikai megállapodások egymásutánjában bízik, s ezeken mindkét fél dolgozik is. Kérdéses azonban, hogy ezek elegendőek lesznek-e egy tartós és ezért átfogó megállapodáshoz.

Alighanem ehhez csak a másik lehetőség marad, az Egyesült Államok és Oroszország közvetlen tárgyalása és megállapodása. Ezt sürgette Orbán Viktor is.

Mindez nehéz feladat lesz, hiszen az utóbbi hónapokban szinte az összes diplomáciai csatorna bezárult Washington és Moszkva között. A személyeskedő üzenetek (mindkét fél a másik ország vezetőjét kormányzásra alkalmatlan betegnek tartja) és a szimbolikus szakítások (például egyes személyek kitiltásával) rengeteg kárt okoztak. Már a tárgyalások elkezdése is nagy fordulat lenne Amerika részéről. Klaus von Dohnányi, a német politika nagy veteránja a Nemzeti érdek című legújabb könyvében azonban egy fontos szempontra hívja fel a figyelmet: a folyamatos amerikai választások nyomására, amely miatt olyan kevéssé kiszámítható és megbízható az USA politikája. Magyarán a november eleji ciklusfelező törvényhozási választások, de legkésőbb a 2024 végi elnökválasztás fordulatot hozhatnak.

S az európai fegyverszünet-segítség, a közvetlen amerikai és orosz tárgyalás szükségessége után itt érkezünk el a tartalmi elemekhez, amiről a magyar kormányfő is beszélt. Nem béketervet hirdetett, hanem stratégiát a béke elérésére, mindkét fél jogos igényét elemezve. Az ukránok egy demokratikus, szuverén államot akarnak – mondta a kormányfő a lengyel és a magyar közös álláspont ismertetésekor. A szuverenitás erős igény, az orosz beavatkozástól való védelmet is jelenti. A demokrácia kapcsán pedig az ukrán EU-tagság víziója említhető, amely kisebbségvédelmi garanciákkal is járna.

Másrészről az oroszok biztonsági garanciáját említette a kormányfő, azt az elvet, amelyet Amerika a kubai rakétaválság esetében érvényesített. Szavaiból kiolvasható, hogy egy demilitarizált Ukrajna esetében akár az oroszok is feladhatnának elfoglalt területeket, egy militarizált Ukrajna esetében viszont Moszkvával csak olyan határvonalban lehet megállapodni, amely mögött az elhelyezett nyugati (ukrán) fegyverek hatótávolsága nem éri el Oroszországot. Mindez biztosan nem kívánatos nyugatról nézve, de más kompromisszum aligha lehetséges észszerűen gondolkodva.

A stratégia tehát világos: tűzszünet, a háborús felek érdekének azonosítása, béketárgyalások és tartós béke.

Nem csoda, hogy a háborúpárti nyugatiak nem Orbán békestratégiájával, hanem csak a népek keveredéséről szóló, nem először kifejtett gondolataival foglalkoztak.

A katonák nyelvén ezt úgy hívják, elterelő hadművelet. A józan embereknek azonban a lényeggel kell foglalkozniuk.

A szerző politológus, a Nézőpont Intézet igazgatója

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök előadást tart a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2022. július 23-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szőcs László avatarja
Szőcs László

Hígtrágya és pogrom Hollandiában

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Ez itt az én hazám

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Mivé lett világunk?

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Orbán államférfi, Magyar botrányhős

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.