Orbán Viktor 2022-es tusnádfürdői beszédének egyik legfontosabb gondolata az ukrajnai békéhez vezető út vázolása volt. Ellenfelei a „fajelmélet” vádjával próbálták megakadályozni, hogy bárki is a lényeggel akarjon vagy merjen foglalkozni a nyugati világban. Az alábbiakban az elterelő hadművelet helyett a békestratégiáról lesz szó.
A nyugati világban – vagy ahogy a miniszterelnök fogalmazna, a posztnyugati és a nyugati világ között – igen gyakran a süketek párbeszéde zajlik. Az országok és kontinensek vezetőinek azon képessége, hogy a liberális média elvárásaitól és hittételeitől függetlenül foglalkozzanak a rájuk bízott közösségek jövőjével, mintha folyamatosan gyengülne.
Az új gondolatok, bátor felvetések megfogalmazása, de akár csak megfontolása is a posztnyugati politikus prototípusa számára felettébb kockázatos. Ha eltér a kijelölt liberális fősodortól, hamar megkaphatja a népszerűtlen, a nacionalista vagy a rosszul kormányzó jelzőket. Sokan sokszor megírták már: a nyugati világban nemcsak a vélemény-, de a gondolatszabadság is veszélyben van.
A magyar kormányfő gondolkodó politikus, amit többek között a tusnádfürdői beszédei bizonyítanak.
Ha több gondolkodó európai politikus lenne, a magyar kormányfő felvetései is termékenyebb talajra hullhatnának. S félreértés ne essék, gondolkodni lehet bal- és jobboldali nézőpontból is, ahogy például Francois Mitterrand vagy Helmut Kohl tette. A lényeg nem a politikai értékeken, hanem a politikai hétköznapokon túlmutató, történelmi, gazdasági és társadalomismereten alapuló jövőtervezésen van.
A politikailag lehetséges és kívánatos összehangolásán.
Orbán Viktor 2022-es tusnádfürdői beszédének egyik legfontosabb részlete Ukrajna békéjének megteremtéséről szólt. Nem olcsó PR-trükkről van szó, a magyar kormányfő nem magát ajánlotta béketeremtőnek. Sőt feketén-fehéren elmondta, illúzió lenne azt gondolni, hogy Magyarország remek tanácsokkal befolyásolni tudná a Nyugat stratégiáját. Gondolatainak elmondását mégis becsületbeli kérdésnek nevezte a kormányfő. Alighanem ismét egy gondolkodó politikus azon reményéről van szó, hogy ha nem is most, de előbb-utóbb találkozik egy másik gondolkodó politikussal.
A magyar kormányfő kiindulópontja, hogy Ukrajnában elhúzódó háború fenyeget, pedig szerinte minden érv a béke mellett szól. A legfontosabbak talán a humanitárius okok.
Aligha látja valaki világosan, hány áldozata is volt az egyik és a másik oldalon eddig a háborúnak, de nem kizárt, hogy mindent egybevetve ez a szám már közelíti a százezer emberéletet. A magyar kormányfő ehhez hozzátette, hogy az áldozatok között nyolcvanhat magyar ember is van, ami Magyarország fokozott érzékenységét és békepártiságát indokolja.
A béke melletti másik fontos érv, hogy a nyugati katonai stratégia (ukrán katonák kiképzése, felfegyverzése, Oroszország destabilizálása és elszigetelése) nem működik. Mivel öt hónap után is még csak Ukrajna ötödét foglalta el, az orosz stratégia sikeréről is hiba lenne beszélni. Ugyanakkor, tegyük hozzá, a kudarcos hadi stratégia nem jelent vereséget, csak a kitűzött célok elérésének lehetetlenségét. A nyugati fegyverszállításokkal és az oroszok számbeli fölényével a hadban álló felek eredménytelenül is hosszan el tudják nyújtani a háborút, ahogy az a történelemben oly sokszor előfordult. Ilyenkor a külvilágnak kell a feleket a konfliktusaikból kizökkentenie és a békekötés feltételeit megteremtenie.
Végül a harmadik fontos indok a béke mellett a gazdasági dimenzióról szól. Ha a háborús zaj elhallgatna, ismét a kereskedelem vehetné át a nemzetközi kapcsolatokban a legfontosabb szerepet, az energiaárak normalizálódása pedig megszüntetné – ha nem is varázsütésre, de lépésről lépésre – a háborús inflációt és a nyomában járó gazdasági recessziót. Orbán Viktor tényadatokkal támasztotta alá, hogy a háború Oroszországnak jelentős pluszbevételt hoz. A tények mindig segítenek eldönteni a Brüsszel és Budapest között zajló hitvitát arról, hogy a szankciók működnek-e. Természetesen épeszű ember nem gondolhatja, hogy az Oroszország elleni szankciók ne okoznának kellemetlenséget, de azt sem, hogy azzal Oroszország vezetésének döntései kedvező irányba befolyásolhatók lennének.
Érdekes kiszólása volt Orbán Viktor beszédének, hogy ha Trump és Merkel vezetők lettek volna 2022 elején, az orosz–ukrán háború elkerülhető lett volna. Tény, hogy Trump idején az Egyesült Államok nem kezdeményezett háborút, s a sokszor mókásnak ható magabiztossággal fellépő amerikai elnök egykori üzletemberként végsőkig a tárgyalások és a kölcsönös előnyök alapján kötött megállapodások híve volt. Még Kim Dzsong Unt is asztalhoz ültette, s a transzatlanti kereskedelmi egyezményeket is csak azért torpedózta meg, mert azokat előnytelennek tartotta hazájára nézve.
A Trumpot kevésbé szívelő Merkel említése is indokolt, aki – a 2015-ös migrációs válságban mutatott irreális politikája ellenére – mindig reálpolitikus volt. Jól tudta, hogy a német gazdaság sikerének a kulcsa, hogy Oroszországgal együttműködjön. Az energiahordozók importja és a technológia exportja nélkül a német gazdasági csoda nem működőképes. Merkel például az orosz Északi Áramlat 2 gázvezeték érdekében még Washingtonba is elment tárgyalni, és Ukrajnának is ígért gazdasági kárpótlást.
