Az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke a civil lázadás elkerülése végett azt javasolja, hogy rövidtávon térjünk vissza a fosszilis energiaforrásokhoz, akár a szénhez is! Az a fő célja, hogy legkésőbb november elsejéig megnyugtassa az uniós polgárokat: nem kell fűtési válsággal szembenézniük.

Érdemes egy kicsit ízlelgetni a holland baloldali politikus – aki közismerten régóta Soros György egyik legmegbízhatóbb brüsszeli szövetségese – vészjósló szavait: népfelkelés, társadalmi lázadás, európai energiaválság, fűtési válság. Mindezt az Európai Bizottság második legmagasabb rangú tisztviselője mondja, aki elvileg az európai „Green Dealért” és a 2050-ig elérendő uniós klímasemlegességért felel. És akinek hónapok óta szebbnél rosszabb ötletei vannak arra, hogyan spóroljanak az európai polgárok az energiával azért, hogy „kevesebb pénz vándoroljon Putyin zsebébe”. Például télen kevésbé fűtsenek, kánikulában kevésbé hűtsenek, autó helyett biciklivel közlekedjenek, rövidebb ideig és ritkábban zuhanyozzanak, a ruháikat szellőztessék ki ahelyett, hogy kimosnák, és a többi.

És most itt van a jó öreg kőszén, amitől úgy irtóznak a zöldek, mint ördög a tömjénfüsttől. Most már a bezárt szénerőműveket is újra lehet – mit lehet, kell! – nyitni, a karbonsemlegeség, a klímavédelem mint nemes, haladó cél immár smafu. Persze csak rövidtávon, mert mint Timmermans magyarázza: „Elég régóta vagyok a politikában, több mint harminc éve, hogy tudjam: az emberek csak az azonnal érezhető válsághelyzetek miatt aggódnak, a hosszú távúak miatt nem. És ha nem sikerül kezelnünk a jelenlegi helyzetet, akkor a hosszú távút sem fogjuk tudni.”

Nicsak, egyszerre mennyi bölcsességet tud mondani az Európai Bizottság szakállas filozófusa, aki megrettent, mert bekopogtatott hozzá Valóság nagybácsi… Ugye, megvan Cseh Tamás és Bereményi Géza réges-régi, ám örökzöld, zseniális dala? „Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn / szerettünk, egy Valóság nevű nagybátyám. / Sajnos már nincsen velünk, / Levelet ír csak nekünk. […] felhívom a család tagjainak / becses figyelmét a szükséges óvatosságra, / mert adódhatnak bajok, / most, hogy én távol vagyok.”

A jelek szerint egyre több nyugati potentátot váratlanul meglátogat mostanság Valóság nagybácsi.

Például, mint az amerikai baloldali hírügynökség, a Bloomberg a hét végén írta, egész Németország fél attól, hogy Putyin nem nyitja meg újra a gázcsapot. Ugyanis az a helyzet, hogy július 11-től tíz napig az orosz Gazprom karbantartási munkálatokat végez az Északi Áramlat gázvezetéken, így most teljesen leállt a gázszállítás Európába. A baloldali német kormánykoalícióban kulcspozíciókat betöltő Zöldek már az orosz–ukrán háború kezdete óta azt követelik, hogy a lehető leghamarabb meg kell szabadulni az orosz gáztól, mert szerintük ez megbéníthatja az orosz gazdaságot és ezáltal Putyint az ukrajnai invázió leállítására kényszeríthetik. A balliberális Die Zeit még március elején szerkesztőségi cikkben azt írta, a német kormánynak fel kell készülnie arra az eshetőségre, hogy teljesen lemond az orosz gázról, legyen ennek bármilyen gazdasági következménye.

A német gázimport több mint fele Oroszországból érkezik, de annak hiányát rövidtávon magas költségráfordítással sem lehetne teljes mértékben pótolni, emiatt egész iparágak állnának le, rengeteg cég menne csődbe, és munkavállalók sokasága kerülne utcára. (Arról nem is beszélve, hogy a grandiózus klímacélok sem lennének tarthatók.) Scholz kancellár többször úgy fogalmazott, hogy bár a német kormány teljes erővel dolgozik az orosz energia alternatíváinak kifejlesztésén, ez sajnos nem megy egyik napról a másikra.

Miközben több uniós ország – a már eldöntött olajembargón túlmenően – továbbra is ész nélkül követeli az orosz gáz embargóját, Magyarország ezt határozottan és következetesen elutasítja. Mint Orbán Viktor többször kijelentette, a gázembargó még csak nem is tárgyalási alap (ebben egyébként mások mellett például az osztrák kancellár és a belga kormányfő is egyetért vele), mert ezzel – és egyébként az egész szankciós politikával – nem az oroszoknak ártanánk, hanem saját magunknak. Nem is kicsit!

A helyzet ugyanis az, amiről a német kancellár már négy hónapja is beszélt, de akkor a német Zöldek vezetői még más állásponton voltak. Néhány nappal ezelőtt azonban Habeck alkancellár, egyben gazdasági miniszter, a Zöldek társelnöke is összefuthatott Valóság nagybácsival, mert nyilvánosan könyörögni kezdett a kanadai kormánynak, hogy adják vissza az Oroszország elleni szankciók hatálya alá eső, kritikus turbinákat. Szerinte a létfontosságú berendezések leszállítása esetén Putyin elnöknek nem lenne hivatkozási alapja arra, hogy ne indítsa újra a gázszállítást, amitől egyre többen tartanak.

Tehát Habeck kénytelen-kelletlen elismerte, hogy az általa is erőltetett uniós szankciók nem fájnak jobban Oroszországnak és Putyinnak, mint a német gazdaságnak – ellenkezőleg! Azt mondta: „Szükségünk van az Északi Áramlat 1 kapacitására ahhoz, hogy feltöltsük a tárolóinkat.” Egyébként a kérdéses turbinákat a Siemens építette, és javításra küldték Montrealba, de Justin Trudeau liberális miniszterelnök kormánya az orosz olaj- és gáziparral szemben bejelentett szankciók miatt nem kívánta visszaadni azokat Oroszországnak. A hosszas könyörgés kegyes meghallgatásra talált: Kanada természeti erőforrásokért felelős minisztere a hétvégén közölte, hogy visszaküldik Németországnak a megjavított turbinákat, ezzel is támogatva Európa képességét arra, hogy megbízható és megfizethető energiához jusson.

Nesze neked oroszellenes szankciók!

Egyébként a német ipari és kereskedelmi kamarák szövetségének (DIHK) elnöke is a hétvégén nyilatkozta, hogy ha a karbantartást követően, július 21-től sem érkezne orosz gáz az Északi Áramlat vezetéken, az katasztrófa lenne a német gazdaságnak. Emiatt sok vállalatnak le kellene állítania a termelést, és akkor „olyan gazdasági visszaesést fogunk látni, amely nagyon különbözik attól, amit a pénzügyi válság idején tapasztaltunk”, mondta Peter Adrian.

Ha pedig recesszióba zuhan a német gazdaság, azt nemcsak a német társadalom, de az egész unió megsínyli. Ezt nem csupán a filozofálgató brüsszelita hollandus tudja, de nagyjából minden normálisan és felelősen gondolkodó ember. Kivéve talán Ursula von der Leyent, aki még két hete is azt nyilatkozta a Euronewsnak, hogy Oroszország gazdasága lassan, de biztosan romlik az egyre keményebb uniós szankciók hatására. Az EB elnöke nyilván arról sem értesült, hogy Putyin minapi tájékoztatása szerint az idén május végéig három és fél százalékkal nőtt Oroszországban az olajtermelés, a gáztermelés pedig elenyésző mértékben csökkent. Az orosz elnök szerint ez is azt bizonyítja, hogy az uniós szankciók több kárt okoznak azoknak, akik bevezették, és a következményeik katasztrofálisak lehetnek a globális energiapiacra.

Ma a nyár közepén tartunk, de alig három hónap múlva megkezdődik az idei fűtési szezon. Amennyiben haladéktalanul nem térnek észhez az uniós döntéshozók, akkor könnyen beválhat Timmermans komor jóslata. Ha Nyugat-Európában emberek tízmilliói fognak fázni és éhezni, állásukat elveszítve tengeni-lengeni, akkor a hideg tél nagyon is forró lehet az uniót vezető, többszörösen levitézlett balliberális politikai elitnek.

Akikhez nem bekopogtat majd Valóság nagybácsi, hanem rájuk töri az ajtót.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)