A fő probléma mégis az, hogy az egész túladminisztrált, áldemokratikus procedúra végeredményét már most prejudikálják. Minek a nagy felhajtás, amikor expressis verbis előre közlik, hogy „a főváros – elsősorban a közlekedésből eredő – levegőszennyezettségét” kell csökkenteni. A kommüniké pedig azzal zárul, hogy „Budapest vezetése a közösségi gyűlésen megfogalmazott javaslatokat felhasználja, megvizsgálja a forgalmi beavatkozások lehetséges hatásait, és intézkedéseket vezet be a károsanyag-kibocsátás csökkentésére.” Vagyis itt is megelőlegezik az ítéletet: a fővárosi levegő kizárólag a károsanyag-kibocsátás és az imént emlegetett fő ludas, a közlekedés miatt szennyezett, tehát már a levelek szétküldése előtt lehet tudni, kik szerintük a bűnösök. Mindezek alapján nem hallottak arról, hogy télen a fűtés a szmog, a füstköd legfőbb okozója.

Miért van szükség mégis akkor a túlkomplikált lakógyűlésesdire, átlátszó színházi előadásra? Azért, hogy a demokratikus látszat kreálásával el lehessen fogadtatni a fővárosi közönséggel az autósokat érő újabb és újabb zaklatásokat, diszkriminációkat. Ami természetesen az egész lakosság ellen irányul, hiszen ha mesterségesen dugókat gerjesztenek, blokkolják a forgalmat, annak áldatlan hatásait mindenki érzi, aki gyalogosan vagy busszal, villamossal közlekedik, hiszen a kipufogógáz nem válogat, korra, nemre, foglakozásra való tekintet nélkül fejti ki egészségkárosító, roncsoló hatásait.

Úgyhogy teljesen felesleges az amúgy pénzherdáló mostani lakossági véleményszondázós színjáték. Meg lehet fogalmazni röviden, mit kellene tennie Karácsonynak, hogy a levegő minősége javuljon: sürgősen abba kellene hagynia a levegő szándékos rontását. Egyre többen tudják ma már, hogy mesebeszéd az ő természetvédőnek, zöldnek nevezett hevülete. Ha komolyan gondolná a levegő javítását, beszüntetné a többnyire néptelen vagy alig használt kerékpársávokkal történő mesterséges forgalomtömörítést, dugítást, az egyszerre és csigalassan, Luca széke tempóban megvalósuló felújításokat, az indokolatlan és irracionális útlezárások erőltetését, mint amit például a rakpartokon művel. De baloldali kerületi polgármestertársainak is szólhatna, hogy ők is álljanak el az autóforgalomra vonatkozó irreális sebességkorlátozási terveiktől. Egy gyerek is átlátja ugyanis, hogy ha minden kocsi csupán szinte lépésben bír haladni, akkor bedugul a város, és az a bizonyos károsanyag-kibocsátás brutálisan felerősödik.

Karácsonyék azonban már nem gyerekek – legfeljebb retardáltan, infantilisan rosszindulatúak. Úgy gondolják, hogy ha erőnek erejével elég sok dugót produkálnak Budapesten, akkor be tudják majd vezetni a dugódíjat anélkül, hogy hatalmas lakossági felháborodás kerekedne belőle. Ahogy elnézzük azonban a főpolgármester népszerűségi mutatóinak drasztikus lejtmenetét, nem a közlekedés, hanem alantas dugósítási projektjük fog dugába dőlni.

Borítókép: Mirkó István