idezojelek

A szuverén ember küldetése

Fiatal újságíróként számomra elvi kérdés volt, hogy ha nem írhatom le az igazat, akkor inkább nem írok semmit.

Cikk kép: undefined

Amikor a forradalmat követő évtizedekben tízezrével külföldre távoztunk a kádári szocialista diktatúra elől menekülve, hogy majd később hazatérhessünk, sokan közülünk megtartottuk szuverén, patriótagondolkodásunkat. Akadtak olyanok is szép számmal, akik készséggel beolvadtak a befogadó ország eszmevilágába, mert úgy könnyebb volt boldogulni. Az itthon maradottak között is számos honfitársunkból hiányzott a szuverenitáshoz és a gerinchez való ragaszkodás. Persze tudjuk, nehéz idők voltak ezek.

Fiatal újságíróként például számomra elvi kérdés volt, hogy ha nem írhatom le az igazat, akkor inkább nem írok semmit. De ebben nem voltam egyedül. Sokan mások szintén elvi kérdésnek tekintették a csendes ellenállást. Hogy kik voltunk, akik vállaltuk az ezzel járó fenyítést és nehézségeket, az a Marczibányi téren és az iskolapadokban hamar kiderült. 

Hogy nehezebb volt a szuverén embernek a Kádár-korszakban idehaza boldogulni, az nem volt kérdés. A rendszer ellen tiltakozó, szuverén alkatú íróink, publicistáink, költőink, színé­szeink, szobrászaink, festőink is ezt az elvet követték. Ugyanígy püspökeink, tudósaink, mérnökeink, sportolóink közül sokan. Meg is hurcoltak közülük jó néhányat határon innen és túl. 

Talán nem kell Márton Áron példáját emlegetnünk. De le a kalappal az akkori Konrád György vagy Haraszti Miklós előtt is. Hangsúlyozom, az akkori énjük előtt.

A szuverén ember tisztességes és emberséges. Werner Heisenberg, akit a német atomkutatás vezetőjévé neveztek ki a második világháború háború alatt, 1941-ben felkereste Niels Bohrt Koppenhágában. Egy séta közben elmondta neki, hogy tudóstársaival már birtokában vannak annak a tudásnak, amely képes előállítani az atombombát. 

A maghasadást ugyanis 1938-ban fedezték fel Berlinben. Azt is megerősítette, hogy a német tudósok tisztességesebb része nem kívánja megépíteni az atombombát. Heisenberg német volt, de nem volt náci, mélyen keresztény ember volt. A tisztesség azt kívánta, hogy ne ossza meg Hitlerrel ezt a tudást, sőt azt füllentette a Führernek, hogy még évekre vannak a gyilkos fegyver kifejlesztésétől, így a nácik lemondtak ennek lehetőségéről.

Azonban Heisenberg hiába mondott le a hírnévről, a díjakról és a sikerről, mert erkölcsisége nem engedte meg, hogy átlépjen egy határt. Ezt az erkölcsi magaslatot tudóstársai közül sokan semmibe vették, hiszen, mint tudjuk, később az amerikai vezetés szolgálatában megépítették a bombát. Majd megosztották ezt a tudást egyes kommunista diktátorokkal is. Meg is kapták érte az elismerést, ahogy sokan később megkapták a Kádár-korszakban a Kossuth-díjat, a főszerkesztői és vezető rendezői megbízatásokat, a nagy összegű megrendeléseket a végtelen sok Lenin-, Marx-, Szamuely-szoborra, s a búzakalászos képeket Rákosi Mátyás megörökítésére.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Voltak bizonyos foglalkozások, amelyek tisztességes ember számára nem voltak elfogadhatók a kádári szocialista diktatúrában. Ilyen volt például a bírói szerepkör, mivel pártos igazságszolgáltatás folyt akkoriban. Fontos tudni, hogy a Népszabadság ellen még 1981-ban sem lehetett sajtó-helyreigazítási pert nyerni, mert ennek sikeres kimenetele kapcsán magát a pártot járattuk volna le. 

Ugyanígy rendőrnek és ügyésznek se ment el a tisztességes szuverén ember akkoriban, mert ezek a szakmák is a diktatúra eszköztárába tartoztak. Természetesen könnyebb volt mindezt Amerikából elmondani, vagy akár utólag is idehaza, mint akkoriban gerincesnek maradni. Ma már többnyire legyintünk és megbocsátunk.

Nem utolsósorban a szuverén ember nemzeti érzelmű. A haza a szuverén ember számára a nemzeti érdeket, a nemzeti kultúra ápolását jelenti. 

Mások a megfelelést és a külföldi irányelvekhez való elvtelen igazodást preferálják. A mai magyar ellenzék szinte egésze ezt képviseli. Ennek újabb bizonyítékaként nemrég felszínre került az Action for Democ­racy nevű amerikai társulat beavatkozása az országgyűlési választásokba, amely szervezet egyes források szerint több száz millió forinttal segítette Márki-Zay Péter kampányát.

Az Akció a Demokráciáért tanácsadói testületében több magyar származású, külföldön élő liberális személy tevékenykedik (Korányi Dávid, Charles Gati, Kati Marton). Nem véletlen az akció szó kiemelése. Az akció más szóval cselekedet, ténykedés, amelynek előrehaladottabb formája a beavatkozás. Ezektől pedig a káoszteremtés, népbutítás és bajkeverés már csak karnyújtásnyira lévő fogalmak. 

A szervezet legcsalafintább demagógiája abban merül ki, hogy ők „jót akarnak tenni a világgal”, mert jogállamot és demokráciát akarnak. Márpedig egy ismert publicista szerint az effajta jótékonysági akció és az itt a piros, hol a piros utcai átverés mindössze abban különbözik egymástól, hogy az utóbbi esetben nemcsak a pénz beszedése, hanem a csalás is a szemed láttára történik.

Ha akciózni kell egy demokráciáért, az már rég rossz. Ahogy Márai Sándor leírta, a demokrácia nem olyan műfaj, amit bárkinek ránk kellene tukmálni.

Vagy belülről jön, vagy nincs. A demokrácia ugyanis két dologból adódik. Egyrészt szabad választásokból, ami alapvető (consent of the governed), másrészt vélemény- és sajtószabadságból. 

A cenzúra, a tiltás, a Face­bookról vagy Twitterről való törlés nem a demokrácia műfaja, sőt az bizony ismét maga a diktatúra. A vélemény vagy teljesen szabad, vagy korlátozva van. A tiltás lényegében azt jelenti, hogy nem akarjuk meghallani a másik véleményét. És ez elég rémisztő, mert a bigtech cégek cenzúrája, valamint a szabad véleménynyilvánítást nem tűrő családtagok és ismerősök törlési mániája ismét az átkos vészkorszakot idézi.

Épp ezért nem bánnánk, ha nagyon hosszú, netán végleges szabadságra mennének a külföldről finanszírozott liberális bomlasztóművészek. Vagy ahogy Amerikában mondják: take a long walk on a short pier! Magyarul: tegyenek egy hosszú sétát egy rövid mólón. 

Mindössze azt szeretnénk, hogy vonuljanak ki az életünkből. Ideológiai diktátumaik farvizén ugyanis jelenleg polgárháborús hangulat van kialakulóban Európa számos országában és az Egyesült Államokban. 

Épp ezért a világ nyugalmának és békéjének igen jót tenne, ha a káoszteremtők nyugdíjba mennének. Még akkor is, ha hazánkban rendre beletörik a bicskájuk a szuverén, patrióta gondolkodók ellenállásába.
 

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: illusztráció (Fotó: Flickr)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Semmi más nem kell

Szőcs László avatarja
Szőcs László

A kígyó útjáról a Notre-Dame-ba

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Már nem vonzó az EU

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Kétszáz százalékon a Tisza!

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.