Tudja, mi egy több, mint 1100 éves ország vagyunk, és nem nagyképűségből mondom, de ezt a kort egy országnak meg is kell érni, és az Amerikai Egyesült Államok ettől egy kicsit még messze van a maga 246 évével.
És ezalatt a több, mint 1100 év alatt igen gyakran – az utóbbi 500 évben folyamatosan – volt itt valami birodalom, aminek az árnyékában vagy éppen a megszállása alatt kellett élnünk. Most éppen az Amerikai Egyesült Államok, és az annak meghosszabbított karjaként működő Európai Unió.
De eddig minden birodalom összeomlott és felszívódott. A Német–Római Császárság is, a Török Birodalom is, a Habsburg Birodalom is, a Harmadik Birodalom is, a Szovjetunió is. És biztosak vagyunk benne, hogy így fog járni az amerikai birodalom is. Mi pedig még mindig itt vagyunk, és az amerikai birodalom összeomlása után is itt leszünk. Ez a tudat adja meg nekünk azt a nyugalmat, amellyel elviseljük azt, ahogyan Ön most éppen visszaél a vendégjoggal. Mert úgy tűnik, hogy Ön – számtalan egyetemi diplomája, politikai és diplomáciai tapasztalata ellenére – nem tudja, hol húzódik a határ a vendégjoggal történő élés és visszaélés között.
Segítek: az, hogy Ön még meg sem érkezik a vendéglátó országba, és máris kioktatja a vendéglátóit demokráciából és minősítgeti a vendéglátó ország demokratikusan megválasztott kormányát, az a vendégjoggal történő visszaélés (egy).
Az, hogy egy olyan együttélési formát, amelyet a vendéglátó ország alaptörvénye nem ismer el családnak, tudatosan, demonstratív módon, visszatérően és nyilvánosan családnak nevez, szintén az (kettő). Mivel tudom, hogy Ön most tanulja a magyar nyelvet, engedje meg, hogy megismertessem néhány olyan kifejezéssel, amelyet mi, magyarok, az ilyen viselkedésre használunk: illetlenség, tapintatlanság, udvariatlanság. Van néhány további is, de azok már az advanced level kategóriába tartoznak.
Tovább segítve az Ön nyelvtanulását, engedje meg, hogy elmondjam, hogyan hangzana az Ön neve magyarul. Nos, az Ön nevét többféleképpen lehetne magyarra fordítani, és ezek közül az egyik a Nyomásgyakorló Dávid lenne. Nomen est omen – mondhatnánk legutóbbi nyilatkozata kapcsán, melyben nyomásgyakorlást helyezett kilátásba Svédország és Finnország NATO-tagságának a magyar Országgyűlés általi megszavazása kapcsán (három).
Szabadjon a legmélyebb tisztelet mellett megjegyeznem, hogy ehhez nekem valamivel több közöm van, mint Önnek, ugyanis a magyar Országgyűlés és Magyarország miniszterelnökének megválasztása kapcsán nekem éppen eggyel több szavazatom van, mint Önnek, és ennek következtében a magyar Országgyűlés és a miniszterelnök nekem felelős és nem Önnek vagy az Ön gazdáinak.
Ha nem érti, hogy ez miért van így, akkor ajánlom figyelmébe John Locke munkásságát, akinek a gondolatai ihlették az Amerikai Egyesül Államok alapító atyáit, amikor az Önök országának politikai rendszerét kialakították. Mindettől függetlenül persze hozhat olyan döntést az Országgyűlés, amivel én nem értek egyet, de akkor sem azért, mert bárki külső erőnek – például Önnek vagy az Ön országának – kíván megfelelni, hanem azért, mert az én érdekemben azt a döntést találja megfelelőnek.