A fenti dinamikák pedig adjanak olyan belső hajtóerőt, mely elsöpri az áldozatvállalás kínját. Hiszen áldozatot jelent az, hogy az írásművészetre, családra kevés idő marad.
A vátesz szerepéből kifejlődött kultuszfigura-szerep rokonságot mutat a szerző mai, celeb helyzetével, hangsúlyeltolódással. A mai szerző kénytelen tudatosan építeni a kultuszát, kénytelen a saját menedzsere, PR-osa és a többi lenni. Nincs ez így jól, és ez olyan példából is látszik, ahol a teljesítmény nélküli hírnév hozta meg az alkotáskényszert a szerző számára.
Fontos belátást nyerünk a vátesztől az írócelebig vezető úton. Azt, hogy közösségteremtő, embereket összefogó szerzőkre szükség van, és már csak e szerepe miatt sem válik soha elavulttá az irodalom. Áldásos volna, ha a közösség a szerzőtől nyert lelki haszonból valamit vissza is juttatna, például teremtene olyan lehetőségeket, melyek a szerző válláról levennék azokat a feladatokat, melyek elveszik az időt és életerőt az írástól, és az egyéniség csillogásától. Így talán tovább világítana a közösségnek a szerző.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!