Van egy viszonylag széles körben elterjedt nézet, hogy a nyugati politikusok, miniszterek, a brüsszeli elit a fősodratú, globalista-liberális média és sajtó követelményeinek akar megfelelni, és ezt azért teszi, mert ha szembemegy e szerkesztőségek akaratával, ideológiájukkal, globalista elképzeléseikkel vagy a Great Reset ötletévetel, akkor rossz lesz a sajtója, és utána esélye sem lesz a következő választások megnyerésére.
Ez az érvelés csak félig érvényes, de igazából még annyira sem. Az világos, hogy a XXI. századi politikai versenyben a média és a sajtó szerepe alapjaiban megváltozott, hogy nagyon ritka a valóban független sajtó és média, a döntő többség elsősorban liberális és globalista politikai aktorként működik. Tisztelet a kivételnek, méghozzá konkrétan a nemzeti, konzervatív, szuverenista sajtónak és médiának, lásd Magyarország.
De ez nem azt jelenti, hogy a média a negyedik hatalmi ág lenne. Nem, a média sokkal inkább ötödik hadoszlop. Mi a különbség a kettő között?
Ha a média negyedik hatalmi ág lenne, az azt jelentené, hogy önálló hatalma van, önálló entitás, senkitől sem függő, saját akarata, elképzelései, szándékai vannak a világ sorsának lehetséges alakulásáról, és ráadásul ezt erőteljesen befolyásolni is tudja. Ha ez így lenne, akkor a sunnyogó, megalkuvó vagy egyszerűen csak megvett európai, nyugati, uniós politikusok joggal mutogathatnának a médiára, hogy „hát én másképp csinálnám, de a média nyomása miatt nem tehetek mást”.
