Egy térségi együttműködésben természetesek az időnkénti nézeteltérések, mint ahogyan az is, hogy négy ország sorra következő választásai más és más felállást eredményezhetnek. Az egy éve tartó orosz–ukrán háború a szankciókkal, a fegyverszállításokkal együtt nemcsak az európai közbeszédet és diplomáciát uralja, hanem az ellentéteket is felnagyíthatja. A jó diplomácia azonban annak szolgálatába áll, hogy ezeket hogyan lehet tompítani, nem pedig a felerősítésükön munkálkodik. Lenne éppenséggel alkalom a politikai habverésre a magyar–lengyel viszonyban is, a lengyelek például azért hátráltatták péntek éjjelig a tizedik uniós szankciós csomag elfogadását, mert nem találták azt elég radikálisnak.
De Budapesten és Varsóban is pontosan tudják, és érződik ez Mateusz Morawiecki kormányfő hozzáállásán is, hogy a két ország szövetsége többet ér az aktuálpolitikai piros pontoknál. Még a világpolitikai barikádok gyakran ellenkező oldalán harcoló Franciaország esetében is azt látjuk, hogy a közös pontokat, nem pedig az ellentéteket keresik a kapcsolatainkban. Így volt most ez a nukleáris együttműködés megerősítésében és annak megakadályozásában, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók az atomipart is sújtsák.
Abszurd, hogy a bő egy éve nálunk járt Emmanuel Macron francia elnök – akinek pedig a magyar vezetés az ellenfeleit támogatta – barátibb hangot üt meg az Orbán-kormánnyal a szlovák külügyminiszterhez képest, miközben a Heger-kabinet mögötti legnagyobb frakcióban ott ül Grendel Gábor és Gyimesi György.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!