Megy a hisztérikus, farizeus jajveszékelés és károgás a baloldalnak nevezett, Magyarország sikertelenségén fáradozó társaság körében azután, hogy az Európai Unió legkorruptabb országa lettünk a Transparency International nevű sorosista szervezet felmérése szerint. A „ha már lúd, legyen kövér” jelmondat jegyében ezt megfejelték még azzal is, hogy többek között Benin, Ghána, Szenegál is elénk került, és azonos pontszámot kaptunk holtversenyben a 77. helyen Burkina Fasóval, Kuvaittal, Kelet-Timorral, a Salamon-szigetekkel, Trinidad és Tobagóval, továbbá Vietnammal.
Ezt a képtelenséget természetesen ép realitásérzékű ember nem hiszi el. Sőt sietünk megnyugtatni mindenkit: maguk a kutatásnak álcázott támadás kiagyalói sem. Azért ők sem annyira hülyék, hogy a saját hamisításaikat komolyan vegyék. Viszont nagyon is reménykednek abban, hogy bizonyos üzleti körök majd hitelt adnak az áltudományos kiagyalmánynak, s nem akarnak nálunk befektetni. Így próbálják akadályozni Magyarország fejlődését.
De miért is nevetséges a Transparency hamis jelentése? Azért, mert ez a felmérés deklaráltan úgynevezett korrupcióérzékelési index. Vagyis arról készítenek egy körkérdést, hogy ki mennyire érzékel korrupciót egy adott államban. Ha tehát a megkérdezettek úgy érzékelik, hogy sok a visszaélés, akkor az szerintük korrupt ország, ha viszont keveset, akkor az kevésbé korrupt. Mintha nem a hőmérőre nézve döntenék el valahol a hőmérsékletet, hanem az alapján, hogy fáznak-e az emberek vagy melegük van. Ha tehát eszkimókat kérdeznek, akkor kánikula van 18-19 fokos időben, ha viszont az Egyenlítőn élő afrikaiakat, akkor meg farkasordító hideg. Ugyanígy nyilván mást érzékel valaki erős korrupciónak Ukrajnában, Romániában, a Balkánon vagy az arab világban, ahol az élet integráns része, mint egy olyan országban, ahol még a borravalót sem szokás elfogadni.
De vajon kiket szokott megkérdezni a Transparency, hogy áthidalja ezt a nehezen kiiktatható szubjektív elemet a korrupció érzékelésében? Nem fogják elhinni: a szervezet nem embereket, hanem különböző más szervezeteket interjúvol meg.
A magyarországi Transparency honlapján úgy fogalmaznak: „A korrupcióérzékelési index egy összetett mutató, amely különböző független és elismert intézetek által készített szakértői felmérések korrupcióval kapcsolatos adataira épít.” Ugye nem kell hozzá hatalmas képzelőerő, hogy tudjuk, milyen intézetek anyagait használják fel? Bár az átláthatósággal hencegő Transparency nem nevesíti, mely intézetektől szedik az információkat, de a tévedés kockázata nélkül valószínűsíthető: mind megtalálható a magyar kormányt és lakosságot feljelentő különböző közleményekben, dokumentumokban. A közös nevező: egytől egyig Soros György, illetve az amerikai baloldal által támogatottak, finanszírozottak az inkriminált NGO-k.
Nehogy bárki azt higgye, hogy legalább az igazságszolgáltatásban bíznak. Dehogy. Azt írják: „A korrupció különböző országokban tapasztalható általános szintjét szigorú tapasztalati tények, mint például a megvesztegetések összege vagy a vádemelések, illetve a bírósági ügyek száma alapján nehéz értékelni.” Úgy vélik, ez utóbbiak csupán azt jelzik, hogy milyen munkát végez az ügyészség, a bíróság és a média a korrupció feltárásában. „Ezért a több országra kiterjedő adatok összeállításának jó módszere, ha azoknak a tapasztalataira és észleléseire támaszkodunk, akik a legközvetlenebb módon szembesülnek a korrupció létezésével valamely országban.” De ugyan ki lehet az egyedüli megbízható korrupcióvadász? Megint csak az derül ki, hogy kizárólag a már emlegetett Soros-féle intézetek, NGO-k a megoldások megoldásai.
Abból viszont, hogy azok észlelik a korrupciót legkiválóbban, akik a legközvetlenebb módon szembesülnek vele, következik egy másik döbbenetes felismerés. Hisz ki az, aki egészen primer módon találkozik vele? Hát az, akit korrumpálnak!
Így választ kapunk arra, hogy a sorosista vadbalos korrupcióhajkurászók, a Transparency is miért favorizálja az álcivil NGO-kat: mert ők a legkorruptabbak, akik a visszaéléseknek valóságos szárazdajkái. Rögtön érthetővé válik emiatt, miért nincs egyetlen megveszekedett szavuk sem az egész uniót megrázó európai parlamenti korrupciós botrányról! Igen, jól tippeltek. Eva Kaili és tettestársai szembesültek, illetve kerültek édestestvéri viszonyba a korrupcióval, ezért a Transparency ficamos logikája szerint ők érzékelik a leginkább a korrupciót, tehát munkamódszerük értelmében szigorúan védik őket a korrupcióérzékelési indexük fő támaszaiként mint hiteles adatszolgáltatókat.
S ugye, napnál világosabb innentől, miért hallgatnak, mint a csuka a hazai dollárbaloldal burjánzó korrupciós botrányaival kapcsolatban, a törvénytelen, legalább négymilliárdos külföldi kampányfinanszírozásukról vagy Karácsony Gergelyék Városháza-eladási korrupciós botrányáról? Ugyanezért. Mivel a Transparency abszurd szempontjai szerint az ő saját korrupciójukkal kapcsolatos tapasztalataikra és észleléseikre támaszkodhatnak majd a felméréseikhez.
Ezen a ponton viszont meg kell rónunk a Soros által kistafírozott kamukutatókat: ha ezek szerint tudták, hogy nem Magyarország és kormánya fürdik a korrupcióban, hanem a magyar baloldal, miért nem őket rakták az uniós korrupciós rangsor legaljára? Nekik járt volna az utolsó hely – megosztva a brüsszeli uniós álelittel.
Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester felszólal a Transparency International Magyarország konferenciáján egy VI. kerületi étteremben 2019. december 9-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
