Mindez megmutatta, Brüsszelnek fontosabb ideológiai céljainak elérése, mint az európai polgárok jóléte és a tagállamok gazdasági fejlődése. Úgy tűnik azonban, hogy itt nem ér véget a dolog, hiszen Brüsszel igen aktívan támogatja a fegyverszállítások ügyét is. Az EU még 2021-ben létrehozta az európai békekeretet, amely az uniós fegyverexport támogatására létrehozott költségvetésen kívüli eszköz és felső összeghatára a 2027-ig tartó uniós költségvetési időszakban – több emelést követően – igen jelentős, mintegy 5,6 milliárd euróra rúg. A békekeret létrehozása komoly fordulat volt a brüsszeli politikában, hiszen lehetővé tette az uniós szintű fegyverexportot, amely előtte tiltott volt. Eredetileg azzal indokolták a létrehozását, hogy az uniós katonai és védelmi missziókhoz elengedhetetlen fegyverek exportálása is: 2021-ben hét ilyen misszión mintegy háromezer katona vett részt.
Az ukrajnai háború kitörését követően négy nappal, február 28-án az Európai Unió Tanácsa elfogadta a 2022/339. határozatot, amely lehetővé tette, hogy az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat a tagállamok finanszírozzák az európai békekeretből. Ez azt jelenti, hogy az eredeti céllal ellentétben már nem a harmadik országok biztonságát garantálni kívánó közös missziók részeként került sor az uniós fegyverexportra, hanem egy háborúban aktívan harcoló egyik fél támogatására. Tavaly két alkalommal is ötszázmillió euróval bővítették az Ukrajna támogatására szánt keretet, amiből többek között halált okozó fegyverek vásárlását és katonai kiképzőmissziót is finanszíroztak. Magyarország idén január végén se akadályozta meg az újabb ötszázmilliós emelést, Szijjártó Péter külügyminiszter azonban világossá tette, hogy amíg az ukrán kisebbségvédelem nem javul, Magyarország a jövőben nem biztos, hogy jóváhagyja az újabb emeléseket.
A komoly politikai aggályt jelen esetben – a háborúba történő lassú belesodródás és eszkaláció érve mellett, amelyet nagyon komoly veszélyként kell értékelni – az jelenti, hogy az Európai Unió fegyverexportra vonatkozó korábbi határozatát vette semmibe. Még a lisszaboni szerződés hatályba lépése előtt fogadták el ugyanis a közös kül- és biztonságpolitika részeként a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontot (ma már tanácsi határozatnak minősül), amely mind az akkori, mind a mostani szabályok szerint kötelező a tagállamokra nézve.
Ez a határozat az ukrán fegyverexport fényében igen érdekes rendelkezéseket tartalmaz. Elfogadásának célja az volt, hogy biztosítsa, a tagállamok felelősségteljesen exportálják fegyvereiket, azaz hogy a fegyverek ne járuljanak hozzá a belső elnyomáshoz, a regionális instabilitáshoz vagy a nemzetközi agresszióhoz, az emberi jogok vagy a nemzetközi jog, valamint a humanitárius jog megsértéséhez. A fegyverexport elbírálásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük a határozatban foglalt kritériumokat, többek között az emberi jogok tiszteletben tartását a rendeltetési országban és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását a rendeltetési ország által, valamint a fennálló feszültségekből vagy fegyveres konfliktusokból eredő belső helyzetet a rendeltetési országban, továbbá annak kockázatát, hogy a katonai technológia vagy felszerelés a vásárló országon belül más felhasználóhoz jut, vagy nemkívánatos feltételek mellett újra kiviszik azt.